l. Talált dolgok.
elveszett dolgok találásánál irányadó jogelvek és jogszabályok foglalatja.
l. Légyott.
ha mind a két fél támadó szándékkal közeledik egymáshoz s csakis az első erőmérkőzés után kényszerül az egyik a védőszerep fölvételére, mig a másik a támadásban marad.
hajdantól fogva máig egyre a folytonosan kutató, fürkésző elme hozta létre a természetadta eszközök felhasználásával mindazon tárgyakat, melyek az emberi társadalom fejlődését, haladását s ugyszólván jólétét előmozdították. Ez az elme ma, mikor a természettudományokat széles körben elterjesztette az iskola, inkább mint valaha, adja tanujelét leleményességének. Van rá eset, hogy a véletlen adja meg valamely T.-hoz a kulcsot, az is gyakori, hogy tapasztalati tények vezetnek rá, de újabban bizvást elmondhatni, hogy a T.-ok inkább a tudományok elméletének gyakorlati alkalmazásai, az értelmesség megfigyelésének és következtetéseinek eredményei. Egy-egy T., a korszakalkotókat véve itt számba, sohasem kerül egész teljességében forgalomba. Az egyik elme csak csirájában eszeli ki, míg a második, harmadik, századik, ezredik birja csak ugy kifejleszteni, hogy áldásossá tud válni. Elég ráutalni e tekintetben a több mint 400 éves könyvnyomtatásra. Milyen egyszerü volt s mivé lett ma? Mi volt a gőzgép száz évvel ezelőtt s hol vagyunk vele most? Az 1802. feltalált elektromágnesség kifejlesztésén hány ezer elme törte magát, míg mai fejlettségéig eljutott? A legvilágosabban szóló bizonyíték arra, hogy mily fokozatos az útja a T.-oknak a lehető tökéletessé válásig való eljutása, a világ összes államai által egy-egy évben kiadott t.-i szabadalmainak (l. Szabadalom) száma és ezeknek egy-egy fölkapott eszmére való irányulása. Legtöbb feltaláló akad az északamerikai Egyesült-Államokban: évenkint 20-25 ezer. Európa államai együtt véve szintén ennyit állítanak ki a sorba. Ennek az 50 ezerre tehető föltatlálónak legnagyobb száma ma kiválólag azzal foglalkozik, mikép tehetné legtökéletesebbé a kerékpárt, mikép oldhatná meg a villamos akkumulátor legkönnyebb oly alkalmazását, mely feleslegessé tenné akár az alsó, akár a felső vezetékes villamosságot, hogyan lehetne legcélszerübben és minden veszély elkerülésével acetilént fejleszteni a kaciumkarbidból? Nyilvánvaló e tapasztalati tényből, hogy az emberek leleményességüket első sorban arra fordítják, hogy az életben előforudló egyes mozzanatokból kivegyék hasznukat. Vajjon ez sikerül-e mindig: kérdéses. Az, hogy a T.-okra egy évben adott szabadalmak közül a második évben már 40 % megszünik, amennyiben a feltaláló nem tartja érdemesnek szabadalmát meghosszabbítani, világos tanusága annak, hogy a sok T. közt sok a meddő.
egy az ebédlőben a pohárszék mellett használatos asztalszerü butor, melyen a föl- és lehordott ételeket és az evőeszközöket elhelyezik. Félmagasságban rendesen még egy lapot vagy fiókokat is szoktak neki adni tartalékevőeszközök számára. Lapja márvány vagy cinkpléh, amelyre néha még külön fölhajtható falapot is helyeznek. Ez esetben ennek a lapnak a belsejében egy-két lehajtós polc is van, hogy nyitott állapotban erre poharakat stb. elhelyezhessenek.
a rejtvény (talány) jó népies szava. L. Rejtvény.
Aki elvesztett, tehát másnak birtokából kiesett dolgot talál, azt magának meg nem tarthatja, hanem a találást a hatóságnál bejelenteni köteles. A tulajdonos az elévülési határidőn belül a dolgot követelheti. Ha a tulajdonos az elévülési határidő alatt nem jelentkezik, a dolog a találó tulajdonává lesz. A jelentkező tulajdonostól a találó némely törvények szerint esetleges költségein kívűl találási díjat (leldíjat) követelhet, mely az osztrák polgári törvénykönyv szerint a közönséges érték 10 %-át, s ha e számítás szerint a leldíj már 1000 frtra felrúgott, a további értéktöbbletnek 5 %-át teszi. Törvényeink a találási díjat nem ismerik s igy az nem is jár, de az esetleges költsége a dolog természeténél fogva megtérítendő (l. Jogtalan elsajátítás). Különös szempont alá esnek: a) a vasúti kocsikban és bizonyos üzlethelyiségekben, jelesül nyilvános fuvarozó intézetek és hatóságok üzleti, illetőleg hivatali helyiségeiben talált tárgyak (az u. n. Eisenbahn- und Bureaufund). Az ily tárgyakat a találó a fuvarozó vasútnak köteles beszolgáltatni s annak tulajdonát meg nem szerezheti. Ennek oka a fuvarozó intézeteknél az, hogy a vasút a tárgyakért felelő s az utas még kártérítés esetén is kikötheti, hogy a később megkerülő tárgy neki visszaadassék. A vasút, illetve hatóság a találást közhirré teszi s a jelentkezésre határidőt tűz ki, amelynek sikertelen elteltével, de ha a dolog romlásnak van kitéve vagy megőrzése aránytalan költséggel jár, előbb, sőt azonnal is, a dolgot elárverezteti. Ugyancsak különös szempont alá esnek: b) A tilosban talált állatok, a gazdátlan állatok és a mezőrendőri kihágás elkövetőjétől lefoglalt tárgyak, eszközök és zálogok. Ezekre vonatkozólag az 1894. XII. t.-c. (a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről) lényegileg akként intézkedik, hogy az ily állatok és egyéb tárgyak a községi elüljáróságnak adandók át, amely a tulajdonost és a károsultat, amennyiben előtte ismeretesek, legkésőbb 48 óra alatt arról, értesíti; hogyha a károsult igényét 8 nap alatt nem érvényesíti, a tárgy a tulajdonosnak visszaadatik. Ha a károsult az igényét érvényesítette, a községi elüljáró a felek között a békés kiegyezést megkisérli, s ha ez nem sikerül, meghatározza a biztosítéki összeget, amelynek lefizetése mellett a tulajdonos tárgyát visszakaphatja. Ha a tulajdonos nem jelentkezik vagy biztosítékot nem nyújt, a tárgyak nyilvános árverés útján eladandók. A vételár első sorban az eljárási költségek, másodsorban a kárdíjak, illetve a károk megtérítésére fordítandó. A fenmaradó összeg a tulajdonosnak kiadatik, feltéve, hogy egy év alatt jelentkezik; ellenkező esetben, ha állatokról van szó, felerészben a községet, felerészben az országos közgazdasági alapot illeti; más tárgyaknál a községi szegényalap javára esik.
l. Képtalány, Logogrif és Rejtvény.
v. lábazat (franc. socle; ném. Sockel, innen néha szoklonak is nevezve), épületeknek v. önálló funkciót viselő részeinek (falak, oszlopok, pillérek stb.) legalsó, a talajjal közvetlenül érintkező része, melyen az épület, oszlop, pillér stb. nyugszik vagy nyugodni látszik. funkciójának megfelelőleg a T. többé-kevésbé erősen kiugrik, hogy a fölötte levő terhet nagyobb fölületre ossza szét és az épületnek, oszlopnak stb. állósságát növelje. Jó, ha a T. kőből van v. kőlemezekkel boríttatik; tagozásának egyszerünek, erőteljesnek kell lenni, minden fölösleges dísz nélkül. Ugyancsak T.-okra helyezünk szobrokat, vázákat s egyéb különálló, dekorativ rendeltetésü tárgyakat. Természetesen ezeknek T.-ait a szándéknak megfelelőleg gazdagon is szabad tagolni és díszíteni.