(állat), l. Levéldarázsok.
egyiptomi város, l. Dendera.
(franc., ejtsd: tnű) a. m. tartás, magaviselet, ruházat; en (grande) T., gálában, díszruhában.
(lat.) a. m. lágy hangok (l. o.).
(lat.) a. m. vékonyság, soványság.
(ol) a. m. majorság, földbirtok.
(ol.), zeneelőadási műszó, a. m. kitartva.
(factum), általában eredménye annak, ami megtörtént, tehát minden esemény, megtörtént dolog. Jogi jelentőséggel biró tények jogi tények; ezek nemcsak igenlegesek (pozitiv), de nemlegesek (negativ) is lehetnek, mert a mulasztásnak (l. o.) éppen ugy lehetnek jogi következményei, mint a tevőleges cselekvésnek; p. a keresetnek a törvényben előirt határidőben be nem adása; a jogorvoslatokra megállapított határidőnek elmulasztása. A tény megtörténtekor nem mindig nyilvánvaló az, vajjon lesz-e annak s minő jogkövetkezménye, vajjon tehát a tény jogi tény jelentőségével bir-e vagy sem, mert ez néha a viszonyok későbbi alakulásaitól függ. Ennek egyik kiváló példája a feltételes jogügylet, akár felfüggesztő, akár feloldó feltételről legyen szó. Amig a feltétel be- v. be nem következése bizonytalan, a jogügyletnek hatása is bizonytalan s függőben van. A jogi tényeknek rendszerint csak a jövőre nézve van jogi hatása, ha csak kivételesen visszaható erővel nem birnak, vagyis oly következménnyel nem járnak, mintha nem akkor, amikor megtörténtek, hanem valamely előbbi időpontban történtek volna. A jogi tények is tények, tehát valósággal megtörtént dolgok, események. Ez alól azonban kivételt tesznek: a) a kötött v. képzelt tények (l. Fikcio) és b) a vélelmezett tények (vélelmek, praesumptiók), melyeknek értelme az, hogy kétség esetében a törvény rendeleténél fogva valóságos ténynek veendő az, amiről nem tudjuk, hogy csakugyan való-e. Ilyen p. az apaság vélelme (l. Atya). Legfontosabb kategoriái a jogi tényeknek: 1. a jogügyletek, vagyis valamely jogviszony létesítésére, megszüntetésére v. megváltoztatására irányzott egyéni akaratkijelentések; 2. a tilos cselekmények; 3. az idő, melynek befolyása a jogokra leginkább az elévülésben nyilvánul.
azoknak a jogi tényeknek összessége (l. Tény), amelyek együttesen valamely jogi hatást (jogkeletkezést, jogváltozást, jogmegszünést) eredményeznek, ami nem zárja ki azt, hogy a T. egyetlen egy jogi tényből is állhat. A büntető jogban különösen a bűntett ismérveinek, elemeinek összessége. Ezen az alapon kétféle T.-ot szokás megkülönböztetni, u. m. általános és különös T.-ot. Általános T. azoknak az ismérveknek összessége, amelyek nélkül a mindenkori tételes törvény szerint büntetendő cselekményről egyáltalán szó nem lehet. Különös T. pedig azoknak az ismérveknek összessége, amelyek az egyes különböző büntetendő cselekményeknek sajátszerüségét teszik. Más p. a lopásnak, s más a gyilkosságnak T.-a. Ebből következik, hogy az általános T. minden büntetendő cselekménynél egy és ugyanaz, és hogy az általános T. csakis mint elvonás (absztrakció) létezhetik, mert csak különös T.-ok nyerhetnek tényleges megvalósulást; következik továbbá: a különös T.-ok viszont annyifélék, ahányfélék a büntető cselekmények, mert minden büntetendő cselekménynek sajátszerü T.-a van. Minden T.-nak összes elemeit további két osztályba lehet sorozni: a tárgyi és az alanyi elemek osztályába, melyek közül amazok a tettre, az okságra, emezek az alanyi bűnösségre vonatkoznak. Igy a szándék, a célzat, az előre megfontolás, az erős felindulás, a gondatlanság alanyi elemei a T.-nak. De a T. azért egy és egységes, s a régibb elméletben ezen az alapon tett megkülönböztetés tárgyi és alanyi T. között, téves és tarthatatlan. Mihelyt a t.-nak valamely eleme hiányzik, akkor egyáltalán nincs T., mert büntetendő T. egyáltalán nincs.
l. Kéz.