(növ.), l. Balzsamos növények.
Tourn. (növ.) a. m. pisztácia (l. o.).
(állat), l. Hártyás szárnyuak.
Cuv. (állat), a karlábuak (l. o.) osztályának egyik neme, amelynek fajai már a devonképletekben jelentkeztek, legtömegesebben tenyésztek azonban a jurában; néhány tengeri élő képviselőjük ma is van.
L. (állat), l. Fúrókagylók.
l. Ftálsavak.
kisközség Krassó-Szörény vármegye T.-i j.-ban, (1891) 2966 oláh lak., a járási szolgabirói hivatal széke, járásbirósággal, vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. A vizválasztóra épült helységnél állott vár a török világban «T.-i kulcs» gyanánt szerepelt. Az állomástól délre a vizválasztóban porta orientalis nevü alagút. Északra a karánsebesi országútból Ruszkára elágazó mellékúton belül a Temes jobb partjához közel Gaganis castruma. 1828. út építése közben nyilván a castrum külzetéből egy katonai elbocsátó oklevél (diploma honestae missionis) került napfényre s innen a bécsi császári királyi régiségtárba (C. 1. L. III. 2. rész, XLIV.). Antoninus Pius idejéből Kr. u. 145-161 szept. 27. közt Calpurnius Agricola, T.-i Claudius Julianus konzulok alatt Dacia Malvensis helyőrségében 25 évig szolgált korosztálybeliek elbocsátását tartalmazza (Bolesny Gaganis, Tört. rég. Ért. X. 123/4. Torma Károly magyarázta Dacia Malvensisre a mezőkereszturi diplomáról irva, Arch. Ért., új folyam, VI. 316.).
616 km. hosszu folyó az orosz Ciszkaukáziában. Aragva néven a Kaszbek, a Kaukázus fő gerince és ez utóbbit az É-i mellékágával összekötő hegylánc által körülfogott Truszo nevü hegyszakadék glecsereiből ered. Kargalinszk alatt elágazik és megkezdi mocsáros, nagyobbára nomád kalmukok lakta deltájának képzését. Ebben a fő ágak a Kiszljar várost átszelő Ó-T. és a legdélibb ág az Új-T. Ez utóbbi a Kaspi-tengernek az Ucs nevü foldnyelv által alkotott Agrahan nevü öblébe torkollik. A torkolatnál környéke mélyebben fekszik mint a viz felszine; ezért áradásai ellen nagy töltésekkel védekeznek. Nagyobb mellékfolyói balról az Ardon, Uruh és a Malka a Bakszannal; jobbról a Szunzsa az Asszával és az Argun. 410 km.-nyi hosszuságban mehetnek föl rajt a kisebb hajók. Vizkörnyéke 59,707 km2. T.-vonalnak vagy T.-útnak hivják a gruziai hadi út É-i részét, amely a T. mentét követi és amelyet a hegyi népek támadásai ellenében Moszdoktól kezdve fölfelé a Nagy-Kaukázuson át Georgiába vezető hágóig kisebb erődítmények védenek; ezek közé tartozott Vladikavkáz (l. o.) is.
(Terszkaja oblasztj), Cisz-Kaukáziában Sztavropol, Asztrakán, a Kaspi-tenger, Dagisztan, Tiflisz, Kutaisz és a Kuban-terület közt, 69,467 km2 ter., (1892) 798,898 lak., Vladikavkáz fővárossal. D-i nagyobb részét hegyek takarják; É-i része sík, amely síkság K. felé lejtősödik, ahol számos sós tó terül el. D-i határán a Nagy-Kaukázus vonul el legmagasabb csúcsaival, amely hirtelen ereszkedik le a terekmelléki dombos vidékre; itt vannak a Bes-tau, a Balas-hegyek stb. Folyóvizei a Terek és ennek mellékfolyói, továbbá DK-en az Akszaj, Aktas és Szulok (a határon), ÉNy-on pedig a Kuma a Podkumokkal. A tavak 195 km2 területet borítanak. A Kaspi-tenger partjának hossza itt 200 km. Az éghajlat mérsékelt, de kontinentális. Vladikavkázban az évi középhőmérséklet 8,7°, a juliusi 19,2° és a februáriusi -4°. Az évi csapadékmennyiség 809 mm. Ásványvizforrásai közül a legismertebbek Pjatigorszk, Zselieznovodszk, Jesszentuki stb. mellett fakadnak. A lakosok oroszok (335,000), főképen Terek-kozákok, osszetek (85,000), kabardiaiak (82,000), nogájok (35,470), csecsencek (22,300), leszgiek (14,700), örmények és különféle hegyi néptörzsek. Fő foglalkozásuk a földmívelés (rozs, búza, árpa, köles, kukorica), a kert- és szőllőmívelés (1,2 millió vedra bor). A tavakból 260,000 kg. sót nyernek, azonkivül 4,5 millió kg. naftát. Az ipartelepek száma 350 (főképen szesz-, sör-, szappan-, gyertyagyár és malom), 1,6 millió rubel évi termeléssel. A vidék föl van osztva 4 járásra (Vladikavkáz, Nalcsik, Grosznij és Hasszav-Jurt) és 3 otdelyre (Kiszljar, Pjatigorszk és Szunzsa).
a pont, a sík és a sugár v. egyenes vonal.