Publius Afer, római költő, szül.Karthagóban Kr. e. 185 körül; megh. Görögországban 159. Rabszolgaképen került Rómába, ahol szerencséjének csillaga a műértő és műkedvelő T. Lucanus szenátornak házába vezette. Az utóbbi felismerte az ifjunak fényes tehetségeit, szeretetreméltó külsejénél fogva is megkedvelte és gondjaiba fogadván, olyan nevelésben részesítette, aminőt akkor csak a szabad római polgárok gyermekei élvezhettek. Nevelésének befejeztével szabadon bocsátotta, egyúttal pedig családi nevét is reá ruházta. Az ifju T. az irodalmi pályára lépett és a Fabula palliata nevü vígjátéknem (l. Fabula) művelésére adta magát; ugyanarra, melyet előtte Plautus (l. o.) idősb kortársai közül Caecilius Statius immár divatba hoztak volt. Mikor az utóbbi köztiszteletben álló költő T. első darabját megdicsérte, ezzel költői pályája korának magasabb igényü köreiben is biztosítva volt. Róma legelső férfiai baráti körükba vonták, kivált az ifj. Scipio Africanus és Laelius voltak iránta benső vonzalommal, amiből a tehetetlen irigység azt a vádat kovácsolta, hogy műveinek megirásában is társai voltak. T. erre egyik darabjában azt válaszolta, hogy büszke az ily munkatársakra, azután folytatta szinműirói tevékenységét, ugy hogy összesen hat darabja került előadásra. 160. tanulmányútra kelt Görögországba, ahol aztán kora sírját találta. Művei, melyek reánk jutottak, a következők: Andria (az androszi leány), Hecyra (az anyós), Hautontimorumenos (az önmagát kínzó), Eunuchus (a herélt), Phormio (a darabban előforduló parazita neve), Adelphoe (a testvérek).
római iró, l. Varro.
(terrain), katonai műszó, melyen a föld felületét a rajta levő természetes v. mesterséges úton keletkezett födözettel (l. Terepfödözet) értik.
a földfelület valamely részének vagy valamely feltételezett terepképnek alaprajzban a vizszintes vetület szabályai szerint és erre külön megállapított jelzésekkel való ábrázolása. A T. módja a hadi célokra készítendő térképek ábrázolási módjával szorosan kapcsolatos. Előbbi természetszerüleg minden időszakban az utóbbihoz igazodott. A tereprajz nemei: a) croquis, a terepen magán, műszerek nélkül, lépésmértékkel, nagy arányban készült tereprajzok, melyeknek célja a terepről részletes képet nyujtani valamely oly munkálathoz (terep megerősítése, védelmi berendezések, utak irányának kijelölése stb.), hol a létező térkép adatai nem elég részletesek. b) Terepvázlatok (Skizzen), a terepen futólagosan (a la vue) vagy a térkép után rendszeres vagy futólagos nagyobbítás által készült vázlatos tereprajzok, melyeknek célja lehet: parancsok, jelentések, harcászati dolgozatok, megbeszélések kiegészítéseként szolgálni, de főképen a harctéri szolgálatban nyernek alkalmazást, hol pár vonással a felállításról vagy valamely időpontban a csapatok helyzetéről, esetleg a terepnek a térképből ki nem vehető viszonyairól stb. nyujthatnak hasznos felvilágosítást. Általuk a térkép keretében hosszadalmas irásbeli feljegyzések pillanat alatt pótolhatók. Alaprajzban, nagy mértékben, többnyire becslésre alapított adatok alapján készülnek, rajtuk a tájékozás céljából rendszerint az észak-jelző nyíl, időpont, hely, a készítő neve és a vázlatának a természethez való aránya s az esetleg mellé irt vagy belerajzolt csapat vagy egyéb bejegyzések fordulnak elő. c) Tájrajzok (tájképek), a terepről néhány vonással áttekintést nyujtó oly tereprajzok, amelyek a terepet nem alaprajzban, hanem távlatosan, ugy ahogy az valamely pontról mutatkozi, ábrázolják. Harcászati dolgozatok, terepleirások, hadtörténelmi tanulmányok hasznos mellékletei lehetnek főképen oly részeiről szerkesztve a terepnek, mely az alaprajz által nem fejezhető ki. (Helységekben a házak építésmódja, hídak szerkezete, várak környéke stb.)
rendszerint a terep domborzatán létező változások, hegyrészek.
a katonai harctéri működés valamely létező vagy feltételezett helyzetében, a terep katonailag jelentős viszonyainak valamely cél elérése szempontjából való mérlegelése, melyből a még fenforgó, az ellenség és a saját csapatra vonatkozó viszonyok tekintetbe vételével az elhatározás keletkezik.
a földfelület függőleges tagoltsága általában. Valamely terület emelkedési és mélységi tagozata.
a terepnek a sík területből kiemelkedő része.
az az eljárás, mely szerint a föld felületét (a terepet) valamely célra, vizszintes és függőleges kiterjedésében, ponos műszerek segélyével, ebben kiképzett egyének felmérik s a cél szerint kisebbített alakban ábrázolva felveszik (l. Felvétel). Az osztrák-magyar monárkiában ez idő szerint a hadi térképek előállítása céljából eszközölt katonai T., a művelés alatt álló területek megadóztatása céljából véghezvitt T.-től (a telekméréstől) különválva vitetik végbe. E kétirányu T. I. Ferenc császár idejében válik el egymástól. A hétéves háboruban még az adóbehajtás céljából készült térképek használtattak hadi célokra is, de mert e célra nem feleltek jól meg, e két felvétel külön szervezésének szüksége állott be. A katonai T. lényege röviden az, hogy a monárkia egész területén egymástól nagy távolságban s nagyobb emelkedéseken levő pontok csillagászati háromszögelés (távmérés) által egymáshoz való helyzetükben nagy pontossággal meghatároztatnak, távolságaik kisebbített mértékben rajzpapirosra átvitetnek és ezen pontokra - az u. n. háromszögelési pontokra - alapítva, a terepet részleteiben pontos műszerek segélyével felmérik s a megállapított térképjelzésekkel rajzban feltüntetik. A magassági viszonyok ezen alkalommal szintén felméretnek és ezen T. által (jelenleg 1:25,000 arányban foganatosíttatik) nyert térképekből készülnek a hadi térképek (l. o.). A terep katonai felvételét a császári s királyi földrajzi intézet (l. o.) vezeti. A felvétel terén kiváló újítás a fényképezésnek a katonai T. céljaira való alkalmazás. A Magas-Tátra és környéke már ennek igénybe vételével (fotogrammetria) vetetett fel újra. Továbbá a részletes háromszögelés helyett a közvetlen távmérést és egyidejü magasságmérést engedő irányzó műszer alkalmazása. L. még Térkép.
a katonai tisztképző intézetekben a hivatásos tiszteknek és leendő tiszteknek a terepfelvételben való jártasság megszerzését célzó gyakorlat, melynek végcélja a térképolvasásban és térképkezelésben való jártasság és a harctéri szolgálatban szükséges vázlatok gyors készítésében való ügyesség fokozása.