l. Természetes festőanyagok.
(systema naturalis), az állattanban az olyan, amely az állatok csoportosításánál nem csupán egy, tetszés szerint választott jellem után indul, hanem az összes anatomiai és fejlődési, valamint ezeknek alapján a szoros rokonsági viszonyokat veszi tekintetbe, nem mellőzve az esetleg kihaltakat sem. Ilyen rendszernek vetette meg alapját Cuvier G. (1769-1832) a tipuselmélet megteremtésekor. Ezen a nyomon halad a mai állattani rendszer. - T. a botanikában, l. Növényrendszer.
l. Személy.
megkülönböztetendő a természetvallástól (l. o.), az a vallás, melyet nem isteni kinyilatkoztatásból származtatnak, hanem az emberi lélek vallási szükségleteiből, fejlett mivoltából, erkölcsi és filozofiai tudatából.
(supernaturale), a kat. teologiában szűkebb értelemben véve (per se, quoad substantiam) Istentől az eszes teremtménynek juttatott ajándék, mely sem a teremtő lényegének (természetének) szükségszerü alkatrésze, sem természetes, lényegéből folyó működés. Ilyenek az Isten közvetetlen szemlélésében álló mennyei boldogság és az ennek elnyeréséhez szükséges malaszt. Tágabb értelemben (per accidens, quoad modum). Istennek olyan ajándékai v. működései, melyek adott esetben vagy a fenforgó közvetetlen vagy rendkivüli működései lehetnek ugyan, de magukban véve a teremtett dolgok lényegét meg nem haladják és más körülmények között a teremtmény természetes erői által is létrehozhatók. Ez a fogalma a T.-nek különösen a csodánál nyer sokszoros alkalmazást. V. ö. Simar, Lehrbuch der Dogmatik (Freiburg 1893). L. még Supranaturalismus.
azaz a természetben működő erők. L. Erő.
v. természetjog, l. Észjog.
(lusus naturae), minden olyan természeti tárgyat, melynek képződése, keletkezése a régi természettudósok előtt rejtélyesnek tünt elő, ugy magyaráztak, hogy azt a természetnek valamelyes ereje, valamiféle véletlen nyilvánulása hozta létre, amint általános megnevezéssel a T.-nak mondották. Igy a kövületeket, az állati és növényi ásatag maradványokat, a XI. sz.-tól kezdve több századon keresztül a T.-nak tartották, feltételezvén, hogy a Föld belsejében valami különös plasztikus erő alakította őket. Ma az állatoknak v. a növényeknek valamiféle természeti rendellenességére, különösségére szokták mondani, hogy a T. A növények T. gyakran kertben keletkezik, s vagy lehet valamely szervi korcsosodása (l. Korcsképződés), vagy ujon keletkező kerti fajta (Spielart).
az u. n. leiró természettudományok összességének a neve, a földet alkotó különböző testek és az azon élő lények leirása. Az előbbiek a szervetlen, emezek pedig a szerves testek országát alkotja. A szervetlen testeket ásványoknak nevezik. A szerveseket két nagy csoportra: az állatok és a növények csoportjára oszlanak. Az ásványokkal foglalkozik a mineralogia, mely ásványok fizikai és vegyi tulajdonságait ismerteti és a geognozia és geologia, mely azt a módot irja le, mely szerint ezek a testek a föld kérgének alkotásában részt vesznek. A növényországgal foglalkozik a botanika, az állatországgal a zoologia.
l. Fizika.