Természettani földrajz

l. Földrajz.

Természettörvények

l. Természetvizsgálás.

Természettudományi társulat

(királyi magyar). Alapíttatott Pesten 1841. Bugát Pál felhivására. Célja a természettudományokat művelni, hazánkat e célból vizsgálni és az ismereteket terjeszteni. Szaküléseket tart, népszerü természettudományi estélyeket és egyes szakokból sorozatos előadásokat rendez. Tudományos kutatásokkal szakférfiakat biz meg pályázatok vagy beadott tervezetek alapján különféle segélypénzekből (országos segély, Bugát-alap, magánadakozások). Szakkönyvtára 1896 végén 20,151 kötetből állott. Ugyanekkor tagjainak száma 7800-on felül volt, s alaptőkéje 118,900 forintra rugott, kiadványcserében áll 207 hasonló célu külföldi társulattal és intézettel. Kiadványai évenként 150-180 nyomtatott ívre mennek. Főbb kiadványai: a havonként 31/2 ív tartalommal megjelenő Természettudományi Közlöny, ennek Pótfüzetei negyedévenként 3 ív tartalommal; Magyar Chemiai Folyóirat; Természettudományi könyvkiadó vállalat; Hazai monográfiák; Népszerü Természettudományi Előadások Gyüjteménye; gazdasági munkák.

Természetvallás

a primitiv, történeti életet nem élő népek vallás, mely rendszerint csak a természet való vagy képzelt erőinek imádásán alapul; e vallások mind megszemélyesítik ezeket az erőket (fetisizmus) és csak a fejlődés magasabb fokán lesz e megszemélyesítés költői, filozofiai és erkölcsi elemeket magában foglaló mitosszá. Az erkölcsi és filozofiai elem túlsúlyra jutásával a T. erkölcsi vallássá lesz.

Természetvizsgálás

általában az a törekvés, mely a természetben előforduló jelenségek felismerésére irányul. Ez a törekvés a természetben végbemenő jelenségek kapcsolatának és fejlődésének szabályait iparkodik kideríteni. Az ekként talált szabályokat természeti törvényeknek nevezik. A jelenségek vagy természettünemények elemei egymástól minőségre és mennyiségre nézve különböznek. Minthogy a különböző mennyiségeket egymással összehasonlíthatjuk, illetőleg összemérhetjük, a különböző minőségeket pedig nem, azért törekvésünk arra irányul, hogy a természeti jelenségeket lehetőleg mennyiségi (quantitativ) kapcsolatokra és vonatkozásokra vezessük vissza. Ezen mennyiségbeli vonatkozásokat számokkal fejezhetjük ki, tehát matematikai alakban. A természeti törvények e szerint legtökéletesebb alakjukban matematikailag vannak kifejezve. A matematikai kifejezés azonban a jelenségeket csak legegyszerübb alakban, és csak megközelítőleg fejezi ki. Ha p. azt mondom, hogy a gáz térfogata ugyanazon hőmérsékleten fordított arányban áll feszültségével, akkor u. n. tökéletes gázt tételezek fel, mely valóságban nem is létezik. Másrészt a törvény matematikai kifejezése nem állítható fel minden téren. A szellemi természet világában, de már nagyobbrészt az élettani folyamatokban sem alkalmazható a matematikai kifejezés, mert ezen tüneményeket mennyileges viszonyba hozni nem lehet. A T. alapja a kauzalitás alaptétele, mely szerint a jelenségek lefolyása mindig akként történik, hogy minden változás magyarázatát egy megelőző okban találja. A T.-nak az érzéki szervek és gondolkodó képességünk korlátolt volta határt szab, mely határnak megállapítása azonban lehetetlen, minthogy sejtelmünk sem lehet arról, hogy mely határig fogja az emberi elme a megfigyelési és azok feldolgozására szükséges módszereket fejleszteni.

Természetvizsgálók és orvosok vándoregyesülete

Alapíttatott Pesten 1840-ben a természet- és orvostudományok fejlesztése, terjesztése és népszerüsítése céljából. A fő súlyt a hazai közegészség javítására és fürdőink ismertetésére fekteti. 1841-től 1880-ig rendesen minden évben tartott ülést, azóta kétévenként. Több tudományos intézet alapítását eszközölte. Munkálatok címü gyüjtemények kiadásából eddig 27 kötet jelent meg. V. ö. Chyzer Kornél: A M. 25 éves multja (Budapest 1890).

Termesztett növények

(gazdasági, művelésbeli, kultivált, planta culta), melyeket az ember valaminő célból termeszt, tehát a vadon termő ellentéte. A termesztett növényt mívelt növénynek tévesen mondják, a földet szokás mívelni.

Termia

sziget, l. Kitnosz.

Termikus anomália

az az eltérés, mely valamely hely középhőmérséklete és az őt földrajzi szélességénél fogva elméletileg megillető hőmérséklet között létezik. L. Izanomálok.

Terminalia

római ünnep, l. Terminus.


Kezdőlap

˙