L. (növ.), a Combretaceák fája és cserjéje, 90 faja az egész föld forró vidékein terem. Levele váltakozó, ritkán csaknem átellenes, apró, többnyire zöld vagy fehér virága fűzérszerüen, ritkán gömbösen csoportosodik, csonthéjas gyümölcse tojásdad, szögletesen lapított, vagy 2-5 zászlós éle van. A T. Catappa L. keletindiai, itt, valamint Nyugat-Indiában is ültetik, jóízü magvát ugy értékesítik, mint a mandoláét. A T. Chebula Retz (Myrobalanus Chebula Gärtn., l. a Cserző növények képmellékletén) keletindiai; gyümölcse sárga egész barna, datolyaforma vagy hosszas körteforma, 3-5 cm. hosszu. Régen orvosságnak is használták (l. Emblica). A szintén keletindiai T. citrina Roxb., T. belerica Roxb. és más fajok gyümölcsével cserzenek és feketére festenek. A T. Mauritiana L. és T. vernix Lam. a Maszkarenákon terem, a benzoéhez hasonló gyántát termel, az elsőnek a kérgével, valamint más keletindiai fajok levelével cserzenek. A T. glabrata Forsk. és T. paniculata L. kötésre és fonásra alkalmas hársszövetet termel.
(lat.) a. m. határszabás, meghatározás, bevégzés; terminalis, határhoz tartozó, a botanikában tetőző; termináliák, l. Terminus.
a nyelvtanban az u. n. határvető eset latin neve; ragja a magyarban -ig, p. házig, tövig, estig.
az ugyanily nevü járás székhelye Palermo (ettől 33 km.-nyire) olasz sziciliai tartományban, a San Leonardo melletti dombon, az Eoli-tengerbe való torkolásánál, vasút mellett, (1891) 24,970 lak., akik Sziciliában a legjobb makaronit készítik; halászattal, bor-, gabona-, olaj-, déligyümölcs- és rizskereskedéssel; vas- és kéntartalmu ásványvizforrással (41 C°), fürdővel; régiségtárral; 1524-ből való Mária-templommal; városházával, amelynek egyik termét szép freskók díszítik; antik római épületek (amfiteátrum, vizvezeték) maradványaival. T. az antik (pelaszg) Thermae Himerenses helyén áll; meleg forrásvizéről már Pindaros (Olymp., XII. 28.) tesz említést. V. ö. Mauceri, Sopra un' acropoli pelasgica esistente nei d'interni di T. (Palermo 1896).
Böse soraui diakonus és Spener egyik hive művet irt ezen cím alatt: Terminus peremptorius salutis humanae (1698), melyben azon nézetet bocsátá a világ elé, hogy az isten által, az ő titkos tanácsába az egyes ember megtérésére kitűzött határidőn (terminuson) túl nem adatik idő a megtérésre és ebből folyólag az üdvözülésre. Ezzel szemben Neumann vittenbergai tanár azt igyekezett kimutatni, hogy az ember megtérésére nyujtott isteni kegyelem kinyulik a halál bekövetkeztéig. Néhány év mulva az egész T. feledékenységbe ment. V. ö. Hesse, Der terministische Streit (1877).
l. Műnyelv.
(lat.) a. m. határ, korlát, cél; a logikában a. m. fogalom.
az ősrómai mitologiában a határnak, a határkőnek istene. Tiszteletét a római hagyomány Numa Pompiliusra vezette vissza. Állítólag elrendelte a termináliák ünnepét (febr. 23.). Az utóbbin a dülős szomszédok összejöttek és közös határkőnél, vérnélküli áldozatot (bor, búza, méz) mutattak be, megkoszoruzták a határkövet és a napot közös mulatságban töltötték.
(lat.) a. m. műszó, műkifejezés, l. Műnyelv.
(gör.), önjelző meteorologiai műszer, mely egyszerre regisztrálja a levegő hőmérsékletét és nyomását. L. Meteorográf.