a. m. szabályos kristályrendszer (l. o.).
(lat. corpus), mindaz, ami valamely megmérhető tért betölt; innen ellentéte a megmérhetetlennek, a léleknek. A szerves világban megkülönböztetünk élő és holt testeket. A fizika a testeket szilárd, cseppfolyós és gázalakuakra különíti. A kémia egyszerü és összetett testekről tanít s igy testen az anyag (l. o) tért betöltő szerkezetét érti. A geometria csak a testek által elfoglalt térrel foglalkozik. A geometriában tehát test alatt mindig valamely zárt felület határolta térrészt értünk. Ha a határoló felület pusztán sík sokszögekből áll, akkor a testet szögletes testnek vagy poliédernek (l. o.) mondjuk. Ha a poliédert határoló felületet egy síkba kiterítjük, ugy a neki megfelelő testhálózatot nyerjük. - T. a teologiában, l. Testiség.
(lat., magburok, maghéj), l. Mag.
(ejtsd: tesztaccso, lat. Mons Testaccus), ókori domb Rómában (l. o.).
(test ang. a. m. próba), II. Károlynak 1673. kiadott törvénye, melynek értelmében minden állami hivatalnoknak a szupremáteskün kivül, mely szerint a legfőbb egyházi hatalom a horonát illeti, még egy más esküt is kellett tennie. Ezen eskü értelmében minden állami hivatalnoknak ki kellett jelentenie, hogy a transsubstantiatióban (l. o.) nem hisz. Ezt az esküt a katolikusok hitüknél fogva le nem tehették s igy a törvény értelmében nemcsak az állami hivatalokból, hanem a parlamentből is kizárattak. E törvényt csak 1829 ápr. 13. helyezték érvényen kivül. A T. kiadására II. Károlyt a parlament anglikánus többsége kényszerítette.
(lat.) a. m. végrendelkezik.
l. Állás.
(lat.), 1. a. m. végrendelet; 2. ó- és újszövetség. L. Biblia.
ezüstpénz Braziliában = 100 rei.
(lat.) a. m. hagyományozó, l. Hagyomány.