(növ., szuhar Diószegiéknél, naprózsa, Helianthemum Tourn.), a bokorrózsafélék apró, részben a földön heverő félcserjéje vagy füve, mintegy 160 faja (hazánkban 8) mind a két földség hegyén, kivált a mediterrán flórában terem. Levele hosszas, épszélü, virága fürtös, szép sárga, gyűrött, hamar összehúzódó, tokja háromcsappantyus. A H. vulgare Gaertn. vagy H. chamaecistus Mill. (Cistus Helianthemum L.) gyakori félcserje, levele szőrös, különböző szélességü. Csaknem egész nyáron virít, több fajtáját vagy testvérfaját kertbe ültetik.
Tuhutum, Töhötöm (a név kiejtésére nézve v. ö. Karácsonyi cikkét, Turul 1894., 9697. old.), az Árpáddal bejött hét vezér közé tartozott (Névtelen, 6. fej.). Részt vett a vezérek esküvésében s a Felső-Tiszavölgy elfoglalásában. Midőn Marót szép módjával át nem adta a Nyírséget és a Szamos közét, Árpád Tassal és Szabolccsal T.-t külde ellene. T. és fia, Harka, meghódította a Nyír erdejéből a Hómosó-érig terjedő egész vidéket s ellenállás nélkül jutott Zilah vidékéig, majd a Meszes-hegység tövében egyesült újból Szabolcs és Tas hadaival. Egy heti lakoma után, miközben «csaknem mindannap megittasodnak vala», társaival együtt a határszélek megerősítéséhez látott. E közben értesülvén az erdőelvi föld viszonyairól, a fenföld kikutatására Mándot küldte be s ez a hireket megerősítvén, T. Árpádtól hatalmat kért Erdély elfoglalására. Az engedélyt megnyervén, csakugyan betört s a Meszesi-kapunál Gyeló vlach vezér őt föl nem tartóztathatván, az erdőn keresztül az Almás vizéig nyomult, erős csata után Gyelót megszalasztotta és megölette, Esküllőnél pedig a föld népét hódolatra birta. «T. pedig az naptól fogva azon földet békével és boldogan birta.» A Névtelennek (24-27. fej.) ezen előadásával szemben legújabban Karácsonyi János: A honfoglalás Erdélyben (Budapest 1896, 8-r., 30 old.) c. művében azt bizonyíthatja, hogy Erdélyt a magyarok a honfoglaláskor 896. nem szállták meg, azt 896-1000-ig nem birták és azután is csak fokonkint foglalták el. L. még Harka.
1. (Tadten), nagyközség Moson vármegye magyaróvári j.-ban, (1891) 1189 német és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Nagy-T., nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pilisi alsó j.-ban, a Duna partján, (1891) 2346 német és magyar lak. Kastényát Száraz György báró építtette, utóbb a Szentgyörgyi-Horváth-családnak az az ága birta, mely grófi rangra emeltetett és a Hugonnay nevet vette föl; ma bérlő kezén van. T. jelentékeny bortermő hely volt. Van gőzhajó- és vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára, telefonösszeköttetése Budapesttel. A község felett terül el a Grosse Haide név alatt ismert kietlen puszta, melyen nagy kőbányák vannak. - 3. Kis-T., nagyközség u. o., (1891) 752 német és magyar lak. Hegyen fekszik, kiterjedt szőllők közt, ahol a fővárosiak nagy számmal nyaralnak.
város Mecklenburg-Schwerinben, a róla elnevezett tó és vasút mellett, (1890) 6215 lak., vasöntővel, gépgyárral, gőzfürésszel, tégla- és cementgyártással.
1. nagyközség Hajdu vármegye nádudvari j.-ban, (1891) 2187 magyar lak., posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Nagy-Kőrös határában levő domb, melyen a honfoglaló Árpád és a honalapítás emlékéül 1896. domborművü faragványokkal díszített 8 m. magas obeliszket állított Nagy-Kőrös közönsége. V. ö. Arany János, A tetétleni halmon (1855).
ha bármilyen versenyben csak győzelemre tesznek bizonyos összeget vagy értéket.
község, l. Tét-Szentkút.
Okeanos (l. o.) felesége.
v. tehetetlenség, l. Mozgási törvények. - T.-i nyomaték, l. Nyomaték.
(a tahitti tatau szótól), szines rajzok létesítése a bőrön bekarcolás és festékek bedörzsölése által. A bekarcolást tövissel, kihegyezett fával vagy hegyes vassal eszközlik. Kérdéses, hogy a T. eredetileg csupán a test ékesítése volt-e, avagy vallásos babona is közbenjátszott-e. A rajzok sok népnél idővel mind művésziesebbek, s a papok monopoliuma lettek. A T. e mellett részint az egyes törzsek, családok avagy rang megkülönböztetésére, részint nevezetes események megörökítésére s megkötött szövetségek jeléül szolgál. A már kihalófélben levő szokás még megvan Észak-, Közép- és Dél-Amerika indusainál, az ausztráliai, polinéziai és mikronéziai népeknél, Afrika több négertörzsénél s Ázsia egyes részeiben, de egyfelől az érintkezés kulturnépekkel, másfelől a ruházkodás mind teljesebb volta mind jobban kiszorítja.