Kalkandele (l. o.) török város másik neve.
l. Fedél.
(növ.) a. m. csúcsaszály (l. o.).
l. Facément.
(növ., acroblastos), az egysziküek csiráját nevezik igy, mert a csíra törzsrügye hüvelyezőn vagy kürtalakuan egymáson nyugvó levelekből áll.
(növ.), kétes jelentésü műszó, Endlicher Acrobryáit (l. Csúcsanövők) fordítják igy, de T. hegytetőn növőt is jelent.
egy görbe vonalnak vagy felületnek (legalább ama pont környezetéhez képest) legmagasabb vagy legmélyebb pontja. Az előbbit felső, az utóbbit alsó T.-nak mondjuk. Valamely égi test látszólagos pályájának T.-jai a délkörben vannak. Az égi testnek egy T.-on való átmenetelét tetőzésnek v. delelésnek (l. o.) mondjuk. Az éggömb legmagasabb pontját T.-nak, zenitnek nevezzük, legmélyebb pontját nadirnak; az előbbi függőlegesen fejünk fölött van, az utóbbi függőlegesen lábunk alatt. - T.-ot az építészetben l. Ív.
a tűz ellen megvédendő tetőzetekre, kazlakra a tűzoltók által kiterített és folyton nedvesen tartott, sűrü szövésü vászonponyva.
(növ.) a. m. csúcsrügy, l. Rügy.
(növ.), l. Tenyésző sejt.