(Tacitusnál, Ann. I. 60. Teutoburgiensis saltus), erdős hegység az ókori Germániában, ahol Arminus (l. o.) Kr. u. 9. a római légiókat megsemmisítette. Magát az elnevezést azokkal a megalitikus erődítményekkel (Hünenringe) hozták összefüggésbe, melyek a Grotenburg aljában állítólag a cheruszkok mentsvárát tették és melyekről magát az illető hegyet ma is Teutnek hivják. Ma már biztosra vehető, hogy a tulajdonképeni csata szinelye a nagy venni sárrét Osnabrücktől északra, a T. pedig az a hegylánc, mely a Porta Westphalicával szemben a Margaretha-clussal kezdődik és különféle nevü láncszemekkel (Mindeni hegyek, Suntel, Lubbói magaslatok, Oster-hegyek) Bramschéig terjed a Haase mellett. V. ö. Mommsen, Die Örtlichkeit der Varusschlacht (Berlin 1855); Veltmann, Funde von Römermünzen im freien Germanien und die Örtlichkeit der Varusschlacht (Osnabrück 1886); Neubourg, Die Örtlichkeit der Varusschlacht mit einem vollständigen Verzeichnisse der im Fürstenthum Lippe gefundenen römischen Münzen (Detmold 1887).
ókori város Pannoniában az alsó Dunán, most Dálya.
(lat., Teutones és Teutomi), egy ógermán néptörzsnek (nem pedig az egész germán népnek) neve. A T. az Elbe és Odera között a Keleti-tenger mellékén laktak és nagyobb történelmi szerepet csakis annyiban játszottak, amennyiben részt vettek a cimberek (l. o.) berohanásában. A T. nevétől a rómaiak irói a teutonicus melléknevet származtatták, amit aztán a X. sz.-on túl a középkor irói is oly értelemben használtak, hogy teutonicus a. m. germanicus. Ez a helytelen származásu név (az igazi név a thiudiscus, amiből a deutsch szó fakadott) újabb időben is közkeletü maradt, p. ebben a kifejezésben: Furor teutonicus (l. Furor).
1. Frigyes, evang. lelkész, történetiró, a filozofia doktora, T. György Dániel fia, szül. Segesvárott 1852 szept. 16. A gimnáziumot Segesvárott, a jogi tanfolyamot Nagyszebenben végezte, 1870-74. Heidelbergában, Lipcsében és Berlinben tanulmányozta a teologiát és a történelmet. 1876. a nagyszebeni tanítóképző intézet tanára, 1889. igazgatója lett és az intézetnek országos egyházi szemináriummá való átalakításán közreműködött. 1896. nagycsüri pap lett. Atyja halála után (1893) a Verein für siebenbürgische Landeskunde elnökké választotta. Az említett egyesület archivumában közzétett több értekezésén felül megirta a nagyszebeni ev. gimnázium történetét és az erdélyi szász iskolarendeleteket két kötetben tette közzé, végre 1895. a Bilder aus der vaterländischen Geschichte címü művét. A millenniumi kiállításon való közreműködéseért legfelsőbb elismerésben részesült. Tagja a szász nemzeti egyetemnek és a kerületi és országos konzisztoriumnak. E lexikonba Szeben vármegye és Nagy-Szeben történetét irta.
2. T. György Dániel, evang. püspök, az előbbinek atyja, szül. Segesvárott 1817 dec. 12., megh. Nagy-Szebenben mint az erdélyi ág. hitvallásu evang. országos egyház püspöke 1893 jul. 2. Tanult szülőföldjén, majd 1837-39. Bécsben és Berlinben a teologiai, filozofiai és történelmi előadásokat hallgatta. 1840-42. Magay nevü gyulafehérvári módos polgár házánál házi tanító volt, aztán Barcsaynál. Az egyetemen megkezdett tanulmányait különösen a Batthyány-féle könyvtárban folytatta Gyulafehérvárott. 1842. Segesvárott tanár és konrektor lett; 1863. szentágotai lelkész; 1867. az evang. egyházkerület püspökévé választották és mint olyan Nagy-Szebenbe költözött. A segesvári iskola neki köszöni átalakulását, amelyet első szász gimnáziummá emelt. Az erdélyi és a speciális szász történetkutatás neki köszöni megindítását és haladását. Azon az alapon, amelyet Eder, Schlözer és Schüler F. C. teremtett, folytatta kutatásait és az egyes értekezések nagy sorozatán kivül kiadta az erdélyi történelem okmánygyüjteményét (Urkundenbuch zur Geschichte Siebenbürgens, I. köt. 1300-ig), két kötetben pedig az Urkundenbuch der evang. Landeskirche A. C. in Siebenbürgen, Chronik des Schässburger Ratsschreibers G. Kreuss címü művét. Értekezései egész Erdély történelmét felsorolják. Az Erdélyi szászok történelme (2 köt.) csak 1691-1699-ig halad, Erdély történelmének vázlata (Abriss der Geschichte Siebenbürgens) csak 1805-ig; a második kiadás csak 1691-ig. Mint a Verein für Siebenbürgische Landeskunde elnöke a szászok tudományos haladását mozdította elő. A politikai mozgalmakban is élénk része volt. A szabadságharc idején mint a segesvári polgárőrség századosa vett részt. Az abszolutizmus korszakában az önkényuralom ellen küzdött. 1863-65. a bécsi birodalmi tanácsba választották. 1866. a pesti országgyülés képviselője volt, ahol a szászok jogát védte. Miután püspök lett, 1868. mandátumát letette és a főrendiház átalakulása után abban foglalt helyet. Az erdélyi evang. egyház körében 1850 óta érdemeket szerzett az egyházi alkotmány megteremtése és kialakítása körül, melyet az egyházkerületi gyülés 1861. végleg el is fogadott. Nagy-Szeben városa díszpolgárává, a jenai és berlini egyetem már előbb a teologia, filozofia és jog tiszteletbeli doktori oklevelét küldték meg neki; a bajor tudományos akadémia és a göttingai egyháztörténelmi társaság tagjává választotta, valamint a magyar műemlékek országos bizottsága is (már 1845.). Halála alkalmából az egyház elhatározta, hogy Nagy-Szebenben emléket állít neki, és ebből a célból gyüjtést rendezett. V. ö. Teutsch Fr., Denkrede auf G. D. Teutsch (Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde, 26. köt., 2. füz., ahol részletes irodalmi kimutatás is csatolva van).
(Camelus L., l. a mellékelt két képet, melyek egyike szines), a kérődző emlősök közé tartozó állatnem. Lábai kétpatásak, nyaka hosszu, ívesen hajlott; szőre gyapjas, kócos, egyes helyeken lombos. Három pár metsző tejfoga közül a külső mindkét oldalon megmarad s szemfogforma lesz. Felső ajka mély harántbarázdától majdnem ketté osztott, szőrös. Homlokcsapjai nincsenek. Két faja ismeretes: 1. Egypúpú teve (C. dromedarius Erxl.), hátán egy púppal; szine vörhenyesszürke. Hazája Nyugat-Ázsia és Afrika, a 12-ik északi szélességi foktól kezdve. A leghasznosabb afrikai házi emlős, amelyet a sivatag hajójának is neveznek. Az arabok igen sokat tenyésztenek. Tápláléka növényekből áll s nem válogatós. Ha nedvdús táplálékot kap, a szomjuságot heteken át sem érzi. Húsát megeszik, tejéből vajat és sajtot készítenek; bőrét feldolgozzák; szőréből szöveteket szőnek. A teherhordó teve 150-250 kg. terhet is elbir és naponta 20, sőt még több órai utat is megtesz. 2. Kétpúpu teve (C. bactrianus Erxl.), hátán két púppal, melyek néha majd jobbra, majd balra hajlanak; szőre finomabb mint az egypúpué és sötétbarna, nyáron azonban vörhenyes. Hazája Közép-Ázsia s mint házi állatot éppen ugy használják, mint az egypúput.
[ÁBRA] EGYPÚPÚ TEVE.
[ÁBRA] Dromedár (Camelus dromedarius).
[ÁBRA] Kétpúpu teve (Camelus bactrianus).
[ÁBRA] Láma (Auchenia Lama).
[ÁBRA] Pako (Auchenia Paco).
(error), hamis itéletnek igaz gyanánt való elfogadása. Szokás a formai T.-t a tartalmitól különböztetni meg; amaz a gondolkodás törvényeinek mellőzéséből, ellenök való vétségből származik; emez a tárgy mivoltának félreismeréséből, nem-ismeréséből. Többnyire azonban mindkét forrás együttesen szolgáltat a T.-re okokat. Mert valamely tárgy természetének félreismerése rendszerint abból származik, hogy a tárgyak megismerésének formai törvényei ellen vétettünk.
Jogi értelemben T. és tudatlanság (ignorantia) szorosabb értelemben abban különböznek egymástól, hogy az utóbbi valaminek nem tudását, az előbbi pedig valaminek a valóságtól eltérő tudását jelenti. Tudatlanság az, ha valaki nem tudja, hogy valami létezik vagy nem létezik; T. ellenben annál fordul elő, aki a létezőt nem létezőnek, a nem létezőt létezőnek veszi. Jogi hatályára nézve a kettő között nincs különbség, s az előbbi alatt az utóbbit is szokás érteni. A T. lehet kétféle: jogi T. (error juris) és ténybeli T. (error facti), a szerint, amint jogtételekre vagy jogi tényekre vonatkozik. A jogtételeknek nem tudása azoknak alkalmazását ki nem zárja, ami nagyon természetes, mert a törvény kötelező ereje nem tehető függővé attól, hogy az állampolgárok a törvénnyel megismerkedni akarnak-e vagy sem. Ez a tétel a magánjogban és a büntető jogban egyaránt áll. De megjegyzendő, hogy jogi T. alatt a büntető jogban csak a büntető törvényre vonatkozó T. értendő, mig a polgári jogra vonatkozó T. a ténybeli T. fogalma alá esik. A ténybeli T. ellenben igenis méltatásban részesül. A magánjogban azonban csak akkor, ha lényeges és menthető. Hogy mikor lényeges a T., az a különböző jogügyletek szerint különböző (l. Érvénytelen jogügyletek). A büntető jog a szándékos büncselekményeknél a ténybeli T.-re - amelyhez a polgári jogtételek körüli T. is tartozik - azt a szabályt tartalmazza, hogy: nem számíthatók be a bűntett tényálladékához tartozó, vagy annak súlyosabb beszámítását okozó ténykörülmények, ha az elkövető a cselekmény elkövetésekor azokról nem birt tudomással. Vajjon ez a T. menthető v. menthetetlen, az különbséget nem tesz. Ennek alapja az, hogy ily esetben bűnös szándékról szó nem lehet. Nem tolvaj az, aki azért veszi el a dolgot, mert az hiszi, hogy az övé, s nem tudja, hogy az másé. Éppen azért, mert a T. a bűntett alanyi elemét zárja ki, illetőleg módosítja, a szándékos büntetendő cselekményekre vonatkozó fenti szabály a gondatlanságból elkövetett cselekményekre csak az esetben alkalmazható, ha az érintett körülmények nemtudása már magában nem gondatlanság.
sikárfű vagy fenyérfű (növ., Andropogon L.), a pázsitfélék génusza a cirok rokonságából. Ezzel együtt vagy 200 faja ismeretes, mind a két földségnek melegebb vidékein nő. Alföldünkön meg a dombvidéken az A. Ischaemum L. (mosogatófű v. gyökér) a leggyakoribb legelőfüvek egyike; többnyáréltü, gyakran pirosas szinü, kalásza ujjasan csoportosodik; magva (1 hektárról 4 kg.) kitünő tejelőszer. A koromandelparti T. (A. muricatum Retz.) gyökerében finom illatu olaj van, illata a tarackokból font gyékények, legyezőknek vizzel való permetezése alkalmával árad ki. Vetiver-, ivarankuza- és kuszkusz-gyökér néven jut Európába; illatszert gyártanak belőle. Az igazi T. (A. Schoenanthus L.) Elő-Ázsiában konyhafűszer és tevetakarmány; sárga szalmája officinalis. A nárdusos T. vagy gyömbérpázsit (A. Nardus L.) Kelet-India, Arábia, Fokföld lakója, melyet az előbbivel és a citromszagu T.-val (A. citratus DC.) az illatos idrisz- (fű-, nárdus-, citrom-) olaj gyártására termesztenek. L. még Élesmosó.
1. nagyközség Tolna vármegye völgységi j.-ban, (1891) 2263 német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Ádáz-T. (l. o.).
Árpád unokája, l. Tebelesz.
(állat), a zsiráfnak régi magyar elnevezése, amely a Camelopardalis latin genusnév egyszerü fordítása.