(arab eredetü török) a. m. irás, első sorban a hivatalos irás, főleg pedig útlevél. Régebben gyakori volt e szó használata, mint egy-egy tudományos munkának a címe, p. tezkeret-ul-evliját (a próféták irása). Az útlevél neve jol tezkereszi.
tézslarúd, vendégrúd a négyfogatos ökörszekérnél, melyet a szekérrúdhoz kapcsolnak. Az ekénél használt rúd ökrök befogásánál szintén ezt a nevet viseli.
a francia travaux forcés (a. m. kényszermunkák) rövidítése, enyhébb megjelölése a gályarabságnak; ezzel a két betüvel bélyegezték meg hajdan Franciaországban a gályarabokat büntetésük megkezdése előtt.
a tangens (l. Trigonometriai számok) rövidítése.
a thorium kémiai jele.
Urmia persa város régi neve.
(ejtsd: thekere) Vilmos Makepeace, angol regényíró, szül. Kalkuttában 1811 jul. 18., megh. Londonban 1863 dec. 24. Kora ifjuságában Angliába került s ott járta iskoláit, Cambridgeben és Londonban tartózkodván. Aztán Franciaországot, Németországot, Olaszországot is beutazta, hogy festőnek képezze ki magát. 1834. rendszeres művészeti tanulmányok céljából Párisban telepedett meg s mint a The Constitutional c. lap levelezője, itt kezdte meg irodalmi munkásságát is. Utóbb Londonban teljesen a regényirásnak élt. Első nagyobb munkái: Yellowplush papers, The great Hoggarty diamond, A shabby genteel story a Frazer's Magazine c. vállalatban jelentek meg s jóízü humorokkal magukra vonták a közönség figyelmét. Még nagyobb tetszést aratott élcben és humorban gazdag maró szatirája: Snob papers. Párisi tudósításait 1840. Paris sketch-book cím alatt adta ki (2 köt.). Ezt követték 1842. az Irish sketch-book (2 köt.); 1846. a Notes of a journey from Cornhill to Grand-Cairo és 1851. The Kickleburys on the Rhine c. műve. E munkák legnagyobb része, valamint T. egyéb novellái és vázlatai Titmarsh Angelo Mihály és Fitzboodle Gyögy álnevek alatt jelentek meg. T.-nek a maga neve alatt kiadott első regénye Vanity fair (1846-48; magyarul Hiuság vására, ford. Sükey Károly, Pest 1853, 6 köt.) volt, amellyel egyszeriben Dickens magaslatára emelkedett. E regénye után jelent meg Arthur Pendennis (1850; magyarul Pendennis története, ford. Fáy J. Béla, Budapest 1877, 4 köt.), amely szintén nagy sikert ért el. Új ösvényre tért T. Henry Esmond (1852; magy. ford. Szász Károly és Szász Béla, u. o. 1862-65, 2 köt.) c. történelmi regényével. 1852. az Egyesült-Államokba ment, hogy ott a XVII. sz. angol humoristáiról felolvasásokat tartson, amelyek Lectures on the English humorists of the eighteenth century (London 1753) c. alatt jelentek meg. Visszatérte után adta ki The Newcomes (1854) és The Virginians (1858-59) címü regényeit. Egy második amerikai útja (1855) alkalmával tartotta t. azokat a mesteri történelmi előadásokat, amelyek The four Georges (magy. A négy György, ford. Szász Béla, Budapest 1867) címen jelentek meg. 1859. alapította T. Cornhill Magazine c. havi folyóiratát, amelyben History of Philip regénye és Loval the widower és Roundabout papers c. novellái láttak napvilágot. Utolsó regénye: Denis Duval befejezetlen maradt. T. az angol humoristák közt elsőrangu helyet foglal el. Műveinek számos kiadása közül az 1880-iki Edition de luxe (24 köt.); Megvan még magyarul: Titmarsh Sámuel históriája, regény, ford. ifj. Szinnyey József (Budapest 1877). - Leánya T. Anna Izabella, l. Ritchie (1).
apostol, l. Judás (3).
(magister hungarus), l. Magyar (9).
ókori város, l. Palmira.