falu Zwickau szász kerületi kapitányságban, a Zwönitz és vasút mellett, (1890) 5284 lak., cérnafonással és kötöttárukészítéssel.
v. Thaleia (gör., a. m. virágzó), egyike a kilenc muzsának (l. Muzsák). Midőn a mitosztudomány minden egyes muzsának határozott szerepkört jelölt ki, T.-nak a komédia jutott; azonkivül tőle és Apollótól származtatták a koribantokat (l. Kybele). A modern mitologikus szójárásban T. az egész szinművészet védőasszonya és ilyen értelemben T. papjai a. m. a szinészek. A képzőművészetben megkülönböztető jelvényei: a komikus álarc, a pásztorbot és repkénykoszoru.
(állat), l. Salpák.
l. Tallin.
l. Tallium.
l. Horák.
Matkó (Máté), ragusai származásu vitéz férfiu, kinek diplomáciai ügyességében is meg lehetett bizni. 1433. kevei főispán és nándorfehérvári kapitány volt s ez évben a császári koronázás előtt Rómában, Zsigmond képviseletében ő tette le az esküt. 1434-44. Horváth-, Tót-, Dalmátország báni tisztjét viselte, a zágrábi püspökségnek pedig időközi kormányzója volt. Ulászló meghivásában részt vett s a vele történt megállapodást ő hozta Erzsébet özvegy királyné tudomására. A királyné neheztelése jeléül társával együtt elfogatta, de T. e fenyítés után is Ulászló pártján maradt s vele ment a várnai csatába is. - T. Frank, 1436-38. szörényi bán, kevei és krassai főispán, 1439. horvát bán testvérével Matkóval. A török hadjáratokban szerzett harci babérokat. - T. János, várnai perjel, 1440. egyúttal Nándorfehérvár kormányzója. Itt Murat szultán feladásra hivó szózatát visszautasítva, a vár védelméhez látott és maroknyi hadával oly vitézül harcolt, hogy a török sereg hét havi erőfeszítés után eredmény nélkül volt kénytelen visszavonulni. Perjelsége védelmében (Pökrec várát oltalmazva a Cilleiek ellen) esett el 1445.
Lajos, történetiró, az egykori udvari kamarai levéltárnak igazgatója, szül. Pesten 1845 dec. 8-án. 1877. egyetemi magántanár, majd országos levéltári fogalmazó, 1844. kormánytanácsos s a nevezett levéltárnak igazgatója, 1896. udvari tanácsos lett. A bécsi Theresianumban a magyar közjog és történelem tanára, a magyar történelmi és genealogiai társulat igazgató választmányának tagja, a magyar tudományos akadémiának 1883 óta levelező, illetve 1895 óta megválasztott rendes tagja. Főbb művei: A kamara haszna (1879); Utazás a Levantéban (1884); Oroszország és hazánk (1884); Ragusa és Magyarország összeköttetéseinek okmánytára (1888); Zay Ferenc (a Tört. Életrajzok I. kötetében); Illyr címergyüjtmények (1888). Barabás Samuval együtt szerkesztette a Blagay grófi család okmánytárát (Budapest 1896). Deli álnéven irt egy regényt is Bácsi Jakab címen (Budapest 1896).
(növ.) a. m. telepes növény, l. Kriptogamák és Száras növény.
1. Emil, technikus, a dunagőzhajózási társaság igazgatója, született Nagy-Surányban (Nyitra) 1842 nov. 21. Gimnáziumi oktatást Komáromban, később Kecskeméten nyert. Szülői, eltérve a régi nemesházbeli szokástól, 1855-ben a budai reáliskolába adták; innen pedig 1860-ban a József-műegyetem hallgatójává lett, ahol a mérnöki tudományokat s a vegytant nagy sikerrel tanulta; 1865. a technikai tanulmányokat befejezvén, a gyakorlati életbe lépett. Első gyakorlati szereplése az északkeleti vasút nyomjelzéseinél folyt le; majd 1866. a kassa-oderbergi vasút tervezéséhez és építéséhez került. 1871.a m. kir. vasútigazgatósághoz, innen az újonnan szervezett főfelügyelőséghez nevezték ki, ahol alapos ismereteket szerezvén a közgazdasági téren, a pest-zimonyi vasút kiépítése idejében emlékiratot dolgozott ki, melynek célja volt igazolni, hogy ezen vonalat helyesebb a Duna jobb partján építeni, hogy a fiumei forgalom és a jobbparti országrész fő vonala legyen. A kormány e javalatot nem fogadta el, de a bécsi hitelbank felkarolta azt és előzetesen T.-t az igazgatói állásra megnyervén, a vonalat kiépítette. 1893. a dunagőzhajózási társulat magyar folyamrészének forgalmi igazgatója és teljhatalmu képviselője lett. Alatta a társulat vezetése annyira nemzeti lett, mint bármely más hazai intézetünknél. 1896. megkapta a miniszteri tanácsosi címet. Az ezredéves ünnepeknél, az orsovai s aldunai fejedelmi látogatás alkalmával rendező-szerepet vitt; vasúti s vizi közekedési kongresszusokban tevékeny részt vett s közelismerést vívott ki; jelen volt legutóbb a stockholmi kongresszuson is s beutazta a skandináv államokat.
2. T. Kálmán, történettudós és politikus, szül. Csépen (Komárom) 1839 jan. 3. A tanulást otthon a szülei háznál kezdte meg s Pozsonyban (1850) és Pápán folytatta; itt a gimnáziumot kijárván, 1856. Budapesten a ref. teologiai intézetbe iratkozott be s később a m. kir. tudomány-egyetemen bölcsészeti és jogi előadásokat hallgatott. 1860. a Pesti Napló munkatársa lett s itt volt négy éven át 1864-ig, amikor a budapesti ref. egyház presbiteriuma a főgimnázium magyar irodalmi tanszékére tanárnak választotta meg. 1869. a tanárságot a honvédelmi minisztérium osztálytanácsosi állásával cserélte föl, hol is a honvédség szervezésében s különösen a katonai műnyelv megállapításában ernyedetlenül közremunkált. 1875 végén azonban ez állásától politikai és egészségi okokból megválva, Pozsonyba költözött s történelmi tanulmányainak élt. 1878. Budapest ferencvárosi kerülete országgyülési képviselőjévé választotta függetlenségi párti programmal, 1881 óta pedig állandóan Debrecen szab. kir. város I. kerületét képviseli s az országgyülésnek különösen hadügyi, oktatásügyi és közművelődési vitáiban vesz tevékeny részt. (V. ö. T. K. országgyülési beszédei 1878-81., Budapest 1881.) Az ezredév emlékére emelt országos hét emlékoszlop felállítását a törvényhozás az ő indítványára fogadta el egyhangulag s azoknak helyét, műformáit stb. mint orsz. biztos ő jelölte ki. Az ezredéves történelmi kiállítás szervezésében tevékeny részt vőn s annak egyik alelnöke volt. A millennium alkalmából a kolozsvári egyetem által a bölcseleti tudományok díszdoktorává választatott. Az országos függetlenségi és 48-a pártnak régi idő óta másodelnöke s az országos véderőbizottság tagja. Első szépirodalmi kisérlete a Bujdosó lélek 1855. jelent meg a Vas Gereben által szerkesztett Budapesti Viszhangban, ezt elbeszélő és lirai költeményeinek hosszu sora követte elszórva a lapokban és folyóiratokban, amelyek később részben összegyüjtve is megjelentek. Ilyenek: Ne bántsd a magyart! (költői beszélyek, regék s balladák, Pest 1857); Zengő liget (lirai és újabb elbeszélő költeményei két kötetben, u. o. 1859); Kárpáti kürt (költemények, u. o. 1860, 2. bővített kiad. a szerző arcképével, ugyanazon évben); Székely kürt (erdélyi regék, mondák, balladák és dalok, 1 köt., u. o. 1861); Szabadság hajnala (1861). Már akkor, midőn ez utóbbi művei megjelentek, foglalkozott történeti kérdésekkel nem csupán költészeti, hanem tudományos szempontból is. Igy 1860. Az ó-budai Fejéregyház mint Árpád temetkezési helyéről irott tanulmánya jelent meg, két év mulva a vargyasi Dániel-család irattárában levő, nagyobbrészt eredeti kéziratok után a Történelmi kalászok 1603-1711. c. oklevélgyüjteményt szerkeszti, melyet Dániel Gábor adott ki (Pest 1862). Ez nyitja meg történeti forráskiadványainak hosszu sorozatát, melyek csaknem kizárólag a Thököly és Rákóczi szereplésére és korára vonatkoznak. A szakfolyóiratokban, mint a Századokban, a Magyar Történelmi Tárban stb. kiadott közleményeit, melyek közül több szintén egész kötet terjedelmü, nem említve, önállóan megjelentek: II. Rákóczi Ferencz emlékiratai a magyarországi háboruról 1701-1711. (2. kiad. Ráth Károllyal együtt, Pest 1866, 3. kiad. 1868, 4. kiad. T. új átdolgozásában, Budapest 1872, 5. kiad. u. o.); Rákóczi-tár, történelmi érdekü naplók, emlékiratok, levelezések, pátensek, hadi szabályok, országgyülési diariumok és törvénycikkek gyüjteménye II. Rákóczi Ferenc korához (2 köt., Pest 1866-68); Dunántúli levéltárak ismertetése, különös tekintettel II. Rákóczi Ferenc korára (Pest 1867, Tört. Ért. I. 3.); Késmárki Thököly Imre naplói, leveleskönyvei és egyéb emlékezetes irásai (1. köt. 2 részben, 2. köt. Pest 1868-73); II. Rákóczi Ferenc levéltára (Archivum Rákóczianum), bel- és külföldi iratokból bővítve. I. osztály: Had- és belügy (10 köt., Budapest 1873-89. Tartalma: 1-3. kötet: II. Rákóczi Ferenc fejedelem leveleskönyvei 1703-12.; 4-7. köt.: Székesi Bercsényi M. gróf főhadvezér és fejedelmi helytartó levelei Rákóczi fejedelemhez 1704-12.; 8. köt.: Székesi Bercsényi M. gróf leveleskönyvei és más emlékezetre méltó iratai 1705-11.; 9. köt.: Bottyán János vezénylő tábornok levelezései s róla szóló más emlékezetre méltó iratok 1685-1716; 10. köt.: Pótlékok s betürendes név- és tárgymutató); Történelmi naplók (m. tud. akadémia Monum. XXVII); Bocskay leveleskönyve (Magy. Történelmi Tár); Thököly Imre fejedelem 1691-92-iki leveleskönyve (Budapest 1896, Magyar Tört. Eml. II. oszt. 34). A közzétett igen nagy terjedelmü anyag egy részét fel is dolgozta következő műveiben: Bottyán János, II. Rákóczi Ferenc fejedelem vezénylő tábornoka (Pest 1865); A nagyszombati harc, hadtörténeti epizód a kurucvilágból; toldalékul: A győrvári harc (Pest 1869); Ocskay László, II. Rákóczi fejedelem dandárnoka és a felsőmagyarországi hadjáratok 1703-10. (Budapest 1880); Dunántúli hadjárat 1707-ben (hadtörténelmi tanulmány, u. o. 1880); Az 1683-iki táborozás történetéhez (u. o. 1883, Tört. Ért. XI. 4.); II. Rákóczi Ferenc fejedelem ifjusága 1676-1701. (Pozsony 1881, 2. bőv. kiad., 3 arcképpel, u. o. 1884); A székesi gróf Bercsényi-család 1525-1835. (I-III. köt., Budapest 1885-92); Kosztolányi Jávorka Ádám ezredes s a gróf Forgách- és Rákóczi-levéltár (u. o. 1888); Rodostó és a bujdosók sírjai, történelmi kutatások a helyszinén (különlenyomat a Századok 1889-iki évfolyamából, u. o. 1889); Rákóczi-emlékek Törökországban és II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvainak feltalálása (2. kiadás 1893). Irodalomtörténeti kiadványai kor szerint nagyobbrészt szintén Thököly és Rákóczi korába tartoznak. Önállóan megjelentek: Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok a XVI., XVII. és XVIII. sz.-beli eredeti kéziratokból, a régi szétszórt nyomtatványokból összegyüjtve. Toldalék: A bujdosó Balassa Bálintnak két eddig ismeretlen költeménye (2 köt., Pest 1864; a Századok 1871-iki évfolyamában is jelent meg egy nagy közleménye: Ismeretlen históriás énekek a XVI. és XVII. sz-ból címmel); Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez (2 köt., Pest 1872; I. köt.: A bujdosók és Thököly kora 1670-1700. Toldalék: XVI. levél Gyöngyösi Istvántól [1663-1703]. II. köt.: Rákóczi F. kora 1703-35. Toldalék: Két latin ének [1703-11]); Az első hazai hirlap. 1705-10. (Budapest 1879, Tört. Ért. VIII. 4.); Irodalom- és mívelődéstörténeti tanulmányok a Rákóczi-korból. Toldalékul: Kurucvilági kiadatlan költemények tára (u. o. 1885); Bercsényi házassága. Tört. ének 1695-ből, Irta Kőszegi Pál. A Varsóban levő eredeti kéziratról közli Th. K. Toldalék: Actio curiosa, magyar történeti szinjáték 1678-ból (u. o. 1894). Ezeken kivül rendkivül sok közleménye, eredeti dolgozata, helyreigazítása, felszólalása stb. jelent meg az Akadémiai Értesítőben, Archaeologiai Értesítőben, Századokban, Turulban, Hadtörtéeti Közleményekben, Könyvszemlében és csaknem minden szakfolyóiratban. A magyar történelmi társulat alapításában szintén nagy érdemei vannak. Ipolyival, Pesty Frigyessel, Rómerrel ő is tagja volt az alapszabályok kidolgozására választott bizottságnak s később a megalakult társulatnak első titkára és 1867 jul. megindított folyóiratát, a Századokat ő szerkesztette 1875 szept.-ig (I-IX. évf. 1-7. füz.), amikor a szerkesztést Szilágyi Sándornak adta át. A társulat levéltári és könyvtári kutatásokkal összekötött vidéki kirándulásainak is Szabó Károllyal együtt egyik éltető lelke volt. Jelenleg a társulat alelnöke. Tudományos működéséért a m. tud. akadémia már 1864 jan. 20. levelező, 1880 máj. 20. rendes tagjává választotta s történelmi, archeologiai és hadtudományi bizottságának, valamint a magyar heraldikai és genealogiai társaság, az országos régészeti és embertani társulat, az orsz. műemlékek bizottságának beltagja, a pozsonyi Toldy-kör elnöke, a milanói és torinói kir. tud. akadémia külföldi tagja, a török császári Medsidje-rend harmadik osztályának, az olasz kir. Lázár- és San-Maurizio-rend tiszti lovagkeresztjének tulajdonosa.
3. T. Zsigmond, 1848-49-iki honvédezredes és erődítési igazgató, szül. Csépen (Komárom) 1814., megh. Losoncon 1886 máj. 14. A szabadságharc kitörése előtt polgári mérnök volt; 1848. a komáromvármegyei önkéntes zászlóaljba állott s századosi ranggal részt vett a móri ütközetben, hol meg is sebesült. 1849 jan. 5. Komáromba ment s nemsokára ezután megkapta az őrnagyi kinevezést s a táborkarhoz osztották be. Kossuthnak mindvégig bizalmas embere maradt s Komáromban az ő megbizásából kisérte figyelemmel Klapka megatartását. A komáromi vár feladásának ellensége volt s Klapka ellen összeesküvést is szőtt s e miatt ez el is fogatta. A kapitulációt sem irta alá. Komáromot elhagyva, Erdélybe ment, itt elfogták, de a fogságból szerencsésen kimenekült s külföldre ment s egy ideig Brüsszelben, majd Londonban és Párisban tartózkodott s később Jersey szigetén telepedett le. 1866. visszatért a nélkül, hogy amnesztiát kapott volna s Puszta-Szt.-Mihályon (Komárom) vonta meg magát. Külföldi tartózkodása alatt adta ki: The fortress of Komárom (Comorn) during the war of independence in Hungary in 1848-49 (London 1852). V. ö. idősb Szinnyei József, Komárom 1848-1849. (Hazánk VII. 19-20. old. és külön is).