Lajos, orvosdoktor, orvosi szakiró, egyetemi tanár, szül. Nyirbátorban (Szabolcs) 1843 nov. 23., régi magyar nemesi családból. A középiskolát Nagy-Károlyban és Pesten, orvosi tanulmányait Pesten végezte és már mint medikus mikroszkópi és összehasonlító anatomiat tanulmányokat tett. Három pályadíjat is nyert s már ötödéves korában Balassa oldala mellett mint fizetéses műtőnövendék működött. Nagyon vonzalmat érezve a teoretikus szakmák iránt, már 1868-69. Jendrássik oldala mellett működött mint élettani asszisztens és a szövettani dolgozatok vezetője. Ugyancsak Jendrássik ajánlatára 1872. magántanárrá habilitáltatott a szövettanból A zsírfelszívódásról irt s külföldön is méltatott értekezése alapján, amely csakhamar a magyar tudományos akadémia kiadványában s nemsokára Pflüger Élettani archivumában rajzokkal megjelent. Ugyancsak 1872. az állatorvosi akadémiához az élet- és szövettan, továbbá a természettan, és vegytan nyilvános rendes tanárává neveztetett ki azon kötelezettséggel, hogy egyelőre a botanikát is tanítsa. Mindjárt első tanári évében indítványozta a tanári testület ülésén, hogy a német nyelvü kötelezett előadások eltörültessenek; egyhangulag fogadta el a tanári testület ez indítványát s a minisztérium a felterjesztésre a német előadások tartását beszüntette. Tevékenységének köszönhető nagy részben, hogy a nagyon elhanyagolt állatorvosi tanintézet oly magas fokra fejlődhetett, mint amilyenen jelenleg áll. 1881-ben a budapesti orvosi fakultáson egyetemi nyilvános rendkivüli tanárrá (címmel és jelleggel) neveztetett ki a szövettanból. 1888. kir. tanácsosi címet nyert; végül 1890. a Lenhossék halálával megüresedett boncolástani tanszék nyilvános rendes tanárává neveztetett ki az egyetemre, ahol mind e mai napig működik. A bécsi világkiállításon mint juror, a budapesti utolsó kiállításon pedig mint előadó s mint osztályelnök tevékeny részt vett s érdemei elismeréséül 1896. a vaskoronarend III: osztályával tüntettetett ki. A m. tud. akadémia 1880. levelező, 1891. rendes tagjává választotta. Kiváló érdemeket szerzett azáltal, hogy az állatorvosi akadémián mint első tanított rendszeresen szövettant és vezette be a mikroszkópikus vizsgálatokat. A most élő hisztologusok közt elsőrangu helyet foglal el. Nagyszabásu irodalmi működést fejtett ki; nevezetesebb értekezései és művei, melyek nagyobbrészt német nyelvü szaklapokban és önállóan is megjelentek: A békanyombél felhámsejteinek csilló mozgásáról (Orvosi Hetilap 1872); Adatok a zsírfelszívódáshoz s a vékonybélbolyhok szöveti szerkezetéhez (Budapest 1873); A kemény szájpad és a nyelv tapintási végkészüléke (Orvosi Hetilap 1873); A sziv koszorus edényeinek megtelődéséről (Természettudományi Közlöny 1873); Adatok a kötőanyag és lob kérdéséhez (Orvosi Hetilap 1873); A gerinccsigolya-közti dúcsejtek szerkezetéről (u. o. 1875); Adatok a szemporchártya élet- és szövettanához (m. tud. akadémia 1875. évkönyvében); Mindkétoldali bolygóideg erőművi izgatása embernél (Orvosi Hetilap 1875); A vérről és vérkeringésről (Természettudományi Közlöny); A zsír első útja; Az üterek nedvhézagai; A gerinccsigolya dúcsejtjei (m. tud. akadémia kiad. 1876., VII. köt. 4. sz.); Vizsgálatok a tenyészbénaság lényege fölött (Budapest 1876); A módosított Marey-féle érlökésjelző és azzal tett kisérletek (Orvosi Hetilap 1876); Érlökés fénygörbékben (u. o. 1876); A táplálkozásról (természettudományi társulat kiadványa 1877); A gyuladásról (Orvosi Hetilap 1877); Az agyműködés befolyása az érverésre (u. o. 1879); A gyuladásról, önálló kisérletek és vizsgálatok alapján (m. tud. akadémia kiadványa 1879); Az érverésről (u. o. 1879); Az érverés katakrot emelkedéseinek okairól (Orvosi Hetilap 1879); A mikroszkóp és alkalmazása (Budapest 1880); Adatok a harántcsíku izom szerkezetéhez és idegvégződéséhez (akadémiai székfoglaló 1881); Egy vizzel elárasztható kés (Orvosi Hetilap 1881); A tenyészbénaságról kórszövettani vizsgálatok alapján (Budapest 1882); A nagyítókról és mikroszkópokról (természettudományi társulat kiadványa 1882); Egy új idegvégkészülék a vékonybelekben (Orvosi Heti lap 1883); Az összehasonlító élet- és szövettan alapvonalai (Budapest 1883); Adatok a központi idegrendszer vizsgálati módszeréhez (Matematikai és Természettudomány Értesítő 1884); Újabb módszer a mikroszkópi idegsejtkészítmények előállítására (Orvosi Hetilap 1887); Az állatorvosi tudomány és állatorvosi tanintézetünk története (Budapest 1888); Az állatok mekanikai műszerei (Grober V. után, u. o. 1895); Újabb adatok a harántcsíkos izomrostok idegvégződéséhez (u. o. 1893); Újabb vizsgálatok az izomrostok szerkezetéről (M. tud. akadémiai értekezések, XXII. köt. 1. sz.); Szövettan és szövettani technika (Budapest 1894, 2 köt.); Régibb és újabb vizsgálatok a központi idegrendszert alkotó sejtes elemekről (u. o. 1894); Előadások az anatomia köréből (Budapest 1896). E lexikonba anatomiai cikkeket ir.
(Dankmar), I. Henrik német királynak Hatheburggal kötött, de az egyháztól törvénytelennek nyilvánított házasságából származott fia. Midőn féltestvére, Nagy Ottó király az északi határgrófságot, melyre T. igényt tartott, Gero őrgrófnak adományozta, T. szövetségre lépett Eberhard frank herceggel s elfoglalta Belcke (Badliki) várát s az erős Eresburgot. Ottó azonban Eresburgban ostrom alá fogta, miközben T. (938 jul.) templomba menekült, ahol üldözői megölték. L. Ottó (14).
az ugyanily nevü járás székhelye Felső-Elzász kerületben, a Thur és vasút mellett, (1890) 7425 lak., pamutfonással, selyemfonással és szövéssel, fehérítőkkel, gépgyárral és kémiai iparral; régi erődítményeinek maradványaival, gót münsterrel, amely egykoron látogatott búcsujáró hely volt.
l. Tapszakosz.
L. (növ.), ernyős kóró, levele szárnyasan összetett, de a felsőbbek csak a hüvelynemü levélnyélre sülyednek. Virágernyője nagy, gallérkája kevés vagy apró, termése a háti oldalról lapított. Négy faja a Földközi-tenger mellékén terem, mind officinális, kivált a Th. Garganica L. Dél-Európában (Olaszország) meg Algériában. A Th. Asclepium L. Európa déli részén és a Keleten termő fű, Aesculapius universalis szere, az ókorban makacs kelést külsőleg gyógyítottak vele. A Th. Silphium Viv. Afrika északi részén terem. Gyökere megmetszéséből folyt a régieknek az a csodaszere, melyet az aranynál drágábban fizettek s a rómaiak Laser v. Laserpitium, a görögök pedig Silphium cyrenaicumnak neveztek és sok mindenfélét gyógyítottak vele.
(Tharand), város Drezda (ettől 14 km.-nyire) szász kerületi kapitányságban, a Weisseritz völgyében, vasút mellett, (1890) 2540 lak., Németország legrégibb (1811. alapított) erdészeti akadémiájával, amelynek 1895-ben 80 hallgatója volt, s Cotta szobrával.
sziget az Egei-tenger É-i részében, 6 km.-nyire a kontinenstől, amelytől a T.-i szoros választja el, 393 km2 területtel, 12,400 lakossal, akik közül 12,000 muzulmán. Belseje nagyobbára fensík, amelynek ÉK-i szegélyén a Hipszarion 1042 m.-nyire emelkedik. Egykori gazdagsága aranyércekben teljesen kimerült és ma még márványát sem bányásszák. Éghajlata mérsékelt és nedves; földje termékeny; főképen kukoricát, olajat és szőllőt terem. 1841 óta az egyiptomi alkirály által kiküldött kormányzó kományozza. T. első gyarmatosai feniciaiak voltak, akiket Parosz sziget gyarmatosai szorítottak ki; ezek nagy hatalomra tettek szert. T. tagja volt a deloszi szövetségnek, s midőn ettől elpártolt, Kimon keményen büntette. A rómaiak idejében soká élvezett függetlenséget. 1204. a velenceiek és 1642. a törökök foglalták el. V. ö. Perrot, Mémoire sur l'île de T. (Páris 1864); De Launay, Descr. géol. des îles de Méthelin et de T. (u. o. 1891); Jacobs, Thasiaca (Göttinga 1893).
Gyula, német rézmetsző, szül. Drezdában 1804 jan. 7., megh. Münchenben 1870 nov. 14. A drezdai akadémián tanult, azután Nürnbergben, Berlinben és Münchenben dolgozott, 1841. a weimari művészeti iskolának, 1846. a drezdai, 1849. a müncheni akadémiának lett tanára. Majdnem kizárólag német festők művei után készítette metszeteit. V. ö. Thäter A., Julius T., Lebensbild (M.-Frankfurt 1887).
mocsár, l. Cette.
Gregorios, l. Gregorios Thaumaturgos.