Theodatus

(Deodat), 1. a keleti gótok királya, l. Gótok. - 2. T., Szent István keresztapja, lásd Deodat.

Theodiké

l. Teodicea.

Theodora

1. bizánci császárnő, I. Justinianus felesége. Ciprus szigetén született és mint Acacius cirkuszi medveápolónak második leánya korán Bizáncba került, ahol a szinpadnak egyik díszévé és a közönségnek kedvencévé küzdötte fel magát. Itt akadt meg rajta Justinianusnak szeme, aki már patricius korában feleségül vette. Éles esze és az udvari ármányokban való jártassága már eleve alkalmassá tették, hogy a trónon férjének hatalmas támasza legyen, bár kegyetlensége és boszuvágy elfordították tőle az emberek szivét. Megh. 548 jun. 12-én 40 éves korában. A modern irodalomban Sardou nagy sikerrel szinpadra vitte. V. ö. Marrast, La vie byzantine au VI. siecle (Páris 1881); Houssage, Aspasie, Cléopatre, Théodora (u. o. 1890).

2. T., bizánci császárnő, Theophilos neje, szül. Elisszában (Paflagonia). Amidőn férje halála után (842) mint kiskoru fia, III. Mihály gyámja uralomra jutott, azzal helyreállította a képek tiszteletét, VII. János patriarkát letette és helyette Methodiust hivta meg és Konstantinápolyban helyi zsinatot hivott egybe, amelyet bátyja Bardas, nagybátyja Manuel és Theoctistos patriciusból álló hármas tanács támogatott. Okosan uralkodott, azonban háboruiban nem mindig volt szerencsés. A dicsvágyó Bardas által felbujtva, III. Mihály 856 márc. 12-én hatalmába kerítette a trónt és anyját minden méltóságától megfosztotta. T. meghalt 867. Emlékét a görög egyház febr. 11-23. ünnepli.

3. T., bizánci császárnő, VIII. Konstantin császár leánya, Zoe (l. o.) huga, aki 1032. kényszerítette, hogy kolostorba visszavonuljon, de egy népfelkelés 1042. mint társcsászárnőt a trónra hivta. Uralkodása azonban csak ápr. 21-től jun. 11-ig tartott, amidőn Zoe harmadszor férjhez ment IX. Konstantinhoz. Ennek halála után, noha 70 évesnél öregebb volt, 1055 jan. 12-től 1056 aug. bekövetkezett haláláig végkép megtartotta a trónt. Utóda volt VI. Mihály.

4. T., előkelő római nő a X. sz.-ból. Theophylactus római konzul és szenátor neje. Róma és a pápaság felett uralkodott és annak trónját ezen hirhedt időszakban kreaturái által töltötte be. Ő, valamint leányai: Marozia (l. o.) és az ifjabb T. erkölcstelen életmódjukkal tüntek ki, ugy hogy uralkodásának korszakát a pornokrácia korának nevezték. XII. János pápa letétele után (963) családjának uralma egyelőre véget ért, de újra feléledt Crescentiussal (l. o.), ifj. T. fiával.

Theodoretus

cirusi (Szíria) püspök, egyháztörténeti iró, szül. Antiokiában 390 körül, megh. 458. Szüleinek halála után vagyonát a szegények között osztotta szét és kolostorba vonult, hol fáradhatatlan buzgósággal tanult. 420 körül cirusi püspökké szentelték. Barátságban lévén ifju korától kezdve Nestoriussal és János antiokiai püspökkel, az egyházszakadásban pártjukra állott, sőt az efezusi közzsinat ellen könyvet is irt (Pentalogion, 5 köt.), melyből azonban csak töredékek maradtan fenn. Nestorius az egyházból kiközösíttetvén, ő is hozzájárult a határozathoz. Később az eutihianusok támadtak ellene és őt az u. n. rablózsinaton püspökségétől megfoszották. T. a pápához, Nagy Leóhoz fellebbezett, ki őt jogszerü püspöknek nyilvánította. Ennek következtében a kalcedoni zsinaton (451) is jelen volt. Műveinek legjobb kiadását eszközölte Sirmond Jakab: Theodoreti Eppi Cyri Opp. omnia (4 kötet, ívrét, Páris 1642), amelyhez Harduin kiegészítő kötetet csatolt. Azonkivül Schultze és Nösselt (5 köt., Halle 1769-74). V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon (X. köt.).

Theodor Hermann

Pantenius (l. o.) irói neve.

Theodorik

(gót Thiudareiks a. m. fejedelem, kormányzó, másként Theodorich, Theuderich, később Dietrich), több gót király neve.

1. T. (I., 419-451), Wallia utódja, Tolosát választotta székhelyül; 439. legyőzé Litorius római hadvezért. 451. szövetségre lépett Aëtiusszal a hunnok (Attila) ellen s a katalaunumi csatában hősi halállal kimult.

2. T. (II., 453-466), az előbbinek fia, bátyjának Thorismund királynak meggyilkolása után lépvén a trónra, erélyesen uralkodott s diadalmasan harcolt. 466. Eurich által meggyilkoltatott.

3. T., a Nagy, a keleti gótok királya, szül. 454., megh. 526 aug. 26. Theodemir király fia, 462. mint túsz a bizánci udvarhoz került, hol 10 évig időzött; majd atyja harcaiban vett részt, kinek halála után (475) a keleti gótok királya lett. Barátságban élt Zeno keletrómai császárral, ki kitüntetésekkel elhalmozta és elvégül megengedte neki, hogy Itáliát a császár számára elfoglalja. 488. átkelt a Keleti Alpokon, 489. megverte Odoakert az Isonzo mentén és Veronánál, 490. pedig az Adda mellett és 493. három évi ostrom után Ravenna átadására kényszerítette. Néhány héttel később lakoma közben pedig Odoakert saját kezével leszúrta. Ezután elismervén a bizánci császár fenhatóságát, Itália királyának nevezte magát s megveté a keleti gót birodalom alapját. Országának határait tágítá és biztosítá, megszerzé Sziciliát, a déli alpesi tartományokat és a Provenceot, a többi germán királyok között helyreállítá a békét, akik mint békebirájuk iránt tisztelettel viseltettek. A birodalom belszervezetében is célszerü reformokat létesített. Saját népének, a gótoknak a földbirtok harmadrészét adta s a birodalom védelmezésével is megbizta őket; a rómaiak (olaszok) alkotmányát, törvényeit és törvénykezését tiszteletben tartotta és hivatalnoki állásokat ugyszólva csakis rómaiakkal töltötte be. Mindazonáltal T. minden törekvése meddő volt; nem sikerült a kat. rómaiakat arra birni, hogy az ariánus és barbár gótokat megbecsüljék és velük összeolvadjanak. T. uralkodásának végén a kat. rómaiak összeesküvést szőttek ellene, sőt Justinus keletrómai császárt hivták T. ellen segélyül. Ez annyira elkeseríté a királyt, hogy Symmachiust és Boethius bölcsészt és szenátort kivégeztette (524). T. fiuörökös nélkül mult ki s igy birodalma 10 éves unokájára, Athalarichra, Amalasuntha leányának fiára szállott. T. emléke a német hősmondákban és dalokban fenmaradt (Dietrich von Bern). L. Detre.

Theodorus

szent, l. Gregorios Thaumaturgos.

Theodorus

két római pápa neve. I. T., születésére nézve görög, 642. lépett az egyház élére és 649. halt meg. Sok baja volt a monoteletákkal és különösen pártolóikkal Pyrrhus és Pál konstantinápolyi patriárkákkal, kiket kiközösíteni volt kénytelen. A történetirók dicsérik jótékony nagylelküségét. - II. T., római származásu. A pápai trónra lépett 896. Rövid, összesen 20 napi kormányzásából felemlítendő ama dicséretes cselekedete, hogy Formosus pápa (l. o.) emlékezetét helyreállította, amennyiben holttestét ünnepélyesen helyeztette al a pápák sírboltjába.

Theodorus

mopszuesztiai, tudós egyházi iró a IV. és V. sz.-ban, szül. Antiokiában, miért is antiokiainak nevezik a régi irók, megh. Mopszuesztiában (Kilikia) 427 v. 428. A profán tudományokat Libaniustól és Andragathiustól tanulta. Kor- és iskolatársa Aranyszáju szt. János, akivel magányba is vonult és aszkéta-életet élt. 390 után mopszuesztiai püspök lett. Püspöki működéséről ugyszólván semmit sem tudunk. Csak irodalommal foglalkozott és mint tudós s iró nagy tekintélyü volt. Nestorius T. tanítványa volt és főképen tőle veszi eredetét Nestorius tanítása. Nemcsak irásban, hanem szóval is hirdette a tévtant. Tanát nyilvánosan visszavonta ugyan, de őszinteségében kételkednek. Az efezusi zsinatot, mely az ő és Nestorius tanát elvetette, nem élte meg. A következő században T. iratai ismét heves viszályra szolgáltattak okot (l. Három fejezet körül való vita), mely azzal végződött, hogy az V. konstantinápolyi közzsinat T.-t s iratait átok alá vetette.

Theodorus Laskaris

niceabeli görög császár, l. Laskaris.


Kezdőlap

˙