régi beociai város, nyugatra Tébától, különösen a muzsák és Eros tiszteletéről nevezetes; lakosai közül 700-an estek el Termopilénél. A várost Xerxes elpusztította, később felépült, de (Kr. e. 372.) újra feldúlták a tébaiak. T. Praxiteles és Phryne születési helye volt és még a római korban is virágzott; romjai a mai Erimokasztro mellett láthatók.
az ókori hagyomány szerint a tragéda feltalálója. Attkának Ikaria nevü helységéből való volt és Kr. e. 540 körül mint Solon kortársa fejtette ki drámai tevékenységét. Ő ugyanis a dionysosi ünnepeknél divatos karénekek közé egy monologot ékelt, melyet külön szinésszel mondatott el, sőt alighanem az utóbbit párbeszédekre is felhasználta a karvezetővel. Ebből a betoldott cselekvényből lett azután Aeschylus kezében a tulajdonképeni dráma. T. állítólagosan leirt művei már Platon korában a mesék országába tartoztak, sőt valószinü, hogy T., kinek egész működése a rögtönzés jellegét viseli magán, egyáltalán semmit sem foglalt irásba. Azt ellenben egésze biztosra vehetjük, hogy T. munkáit nem kocsin, tehát nem szállítható szinpadon adatta elő, miért is a T. kordéja kifejezés, mely iróinknál a szinpaddal egy és ugyanazon értelemben fordul elő, önkényes újabbkori nyelvbotláson alapszik.
l. Tesszália.
l. Tesszalonika.
az összes nereidák leghatalmasabbika, Nereus és Doris leánya; az istenek közül egyik sem akarta feleségül venni, mert Prometheus róla megjósolta, hogy olyan fiat fog szülni, aki hatalmasabb lesz apjánál. Igy azután Peleushoz adták, kivel erős küzdelmet küzdött végig (hol kigyóvá, hol vadállatokká változva), mire mégis megadta magát. Nászünnepét a Pelion hegyen ülték meg és az összes istenségek megjelentek rajta. T. lett azután Achilles anyja, akit halhatatlanná akart tenni, mikor pedig Peleus ezt meg nem engedte, elvált férjétől, visszament testvéreihez a tengerbe és onnan kisérte figyelemmel hős fiának sorsát. T. sorsát a képzőművészet nagyon szivesen tárgyalta, tanu rá kölönösen a Portland- vagy Barberini-váza (l. o.). T. nem tévesztendő össze Tethysszel, aki Uranos és Gaea leánya, Okeanos (l. o.) felesége és Herának nevelőanyja.
a macskaszemhez hasonló quarc-változat, melyben szálas amfibol van mint zárvány. Mint csekély értékü drágakő is szerepel.
l. Fjodoszija.
(ejtsd: törié) André, francia költő, szül. Marly-le Roiban (Páris mellett)1833 okt. 8. Jogot tanult, majd pénzügyi tisztviselő lett. Irodalmi hírnevet a Revue des Deux Mondesban megjelent költeményeivel, főleg az In memoriam cíművel, és Abbé Dániel (1862) c. novellájával alapította meg. Azóta igen sok regényt és elbeszélést irt, amelynek java része le van fordítva magyarra is. Megemlítjük a következőket: La fortune d'Angele (Páris; Angela, ford. Virág Gyula, Budapest 1896); Raymonde (ford. Sasvári Ármin, u. o. 1876); Le filleul d'un marquis (Páris 1878; magy.: A marquis keresztfia, ford. Leővey Gyula, Budapest 1878); Le sang de Finoël (Páris 1879); Mme Véronique (u. o. 1880; magy.: Veronika asszony, ford. Ujkéri, Budapest, Olcsó könyvtár 1881); Les oeillets de Kerlaz 81885); Michel Verneuil (Páris 1883, ford. Szász Károly, Budapest 1883); Tante Aurélie (Páris 1884; magy.: Veszedelmes bűbáj, ford. Tóth Béla, Budapest 1892); Paternité (magy. ford. Szomory Emil) stb. Regényeken kivül irt T. kritikai tanulmányokat: Jules-Bastien Lepage (Páris 1885) c. alatt és több drámát. Ezek közül megemlítendők: Jean Maria (magy. ford. ifj. Szász Béla, Budapest, Olcsó könyvtár 1891); La vieille maison (Páris 1877). Legújabb regénye: Boisfleury (u. o. 1897). v. ö. Besson, André T. (u. o. 1890).
(ejtsd: tő), város Liege belga tartományban, 8 km.-nyire Spaatól, vasút mellett, 5280 lak., posztó-, szappan-, bőrgyártással; kéntartalmu ásványvizforrással; vas-, cink- és ólomércbányával. T. Franchimont marquisatnak volt főhelye.
(ejtsd: tévné) Marius, francia politikus, szül. Lyonban 1845. Jogi tanulmányainak végeztével ügyvéd s nemsokára a Seine département tanácsának elnöke lett. Mint képviselő (1885) a köztársasági balpárthoz csatlakozott. 1889. a Tirard-féle kabinetben igazságügyminiszter lett s mint ilyen Boulanger és hivei ellen vádat indított. 1890 mrc. 20. a Tirard-kabinet többi tagjaival együtt visszalépett, de a képviselőkamarának megmaradt tagja. Az új választások alkalmával a Rhône départementban szenátorrá választották.