József, közegészségügyi és történetiró, szül. Zomborban 1864 aug. 6. Gimnáziumi tanulmányait Zomborban végezte; az orvosi egyetemet Bécsben, Berlinben és Grazban hallgatta. Oklevelet 1889. nyert. Két évet töltött a grazi közkórházban mint alorvos és egyet a budapesti szemészeti klinikán Schulek tanár oldala mellett. 1889. Titelre (Bács-Bodrog) és 1893. Zomborba neveztetett ki központi járásorvossá. 1895. tiszti orvosi oklevelet nyert. 1896. Sándor szerb király a Szent-Száva-renddel tüntette ki. Önálló művei: Az egészségügyi közigazgatás nagy kézikönyve (Budapest 1897); Hazánk egészségügyi viszonyai és a reform (u. o. 1895); Az egészségügyi közigazgatás reformjáról (u. o. 1894); A maláriáról (u. o. 1893); A himlőoltási ejárás, különös tekintettel a gyakorlati végrehajtásra (Zombor 1896); Délmagyarországi önvédelmi harca (I. köt. u. o. 1887); A szerbek története a legrégibb kortól 1848-ig (3 köt., Nagy-Becskerek 1892); Az 1848-49-iki szerb felkelés (Budapest 1894). Ezen kivül több értekezése és felolvasása jelent meg tudományos folyóiratokban. Az 1895-iki nemzetközi kongresszuson tartott felolvasásai: Über Serbiens Sanitätswesen und Gesetz; A Duna-Tisza-köz malériajárványáról. E lexikonba szerb történeti cikkeket ir.
l. Ding.
l. Reykjavik.
l. Tio.
l. Diedenhofer.
sziget, l. Szantorin.
(ejtsd: thörlmir) vagy Wythburn- és Leathes-Water, keskeny, 5 km. hosszu hegyi tó Cumberland angol grófságban, 162 m.-nyi magasban, a Helvellyn lábánál. Újabban töltésekkel viztartóvá alakították, amely Manchestert látja el ivóvizzel.
Gusztáv, statisztikus és geografus, szül. Sopronban 1861 dec. 25. Tanulmányait a soproni ág. evangelikus liceumban s a budapesti egyetemen végezte, ahol 1884-ben bölcsészetdoktori oklevelet, 1885. középiskolai tanári képesítést nyert. 1884-88. az egyetemi antropologiai tanszék mellett mint tanársegéd működött, 1888. a fővárosi statisztikai hivatal szolgálatába lépett, melynek 1894 óta aligazgatója. 1897. az egyetemen a demográfia magántanárává képesíttetett. Irodalmi működését a magyar földrajzi társaságban kezdte, ahol két nagyobb munkájával (Sopron vármegye természeti viszonyainak leirása és Magyarország hőmérsékleti viszonyai) pályadíjat nyert. Önálló munkái: Sopron és környékének hőmérsékleti viszonyai (Sopron 1884); Földrajzi képek (magyarázó szöveg Hölzel képeihez, 1888); Budapest fővárosa az 1891. évben (2 köt., Budapest 1895., Kőrösi Józseffel együtt); Budapest főváros statisztikai évkönyve (I. évf. 1896); Die Natalitäts- und Mortalitäts-Verhältnisse ungarischer Städte (Budapest 1894); A fővárosi statisztikai hivatal története (1894); Budapest közegészségügyi és közművelődési viszonyai (magyarul és franciául, 1894); Budapest (a Pallas Nagy Lexikonából, 1893); Budapest gyermekegészségi viszonyai (az országos közegészségi egyesület pályadíjával kitüntetve, 1896); A magyarok kivándorlása Amerikába (akadémiai felolvasás, 1896). Ezenkivül Hunfalvy János halála után befejezte és sajtó alá rendezte Egyetemes földrajzának harmadik kötetés és lefordította Hartmann Az emberszabásu majmok címü munkáját (kiadta a királyi magyar természettudományi társulat 1889.). Számos értekezése jelent meg hazai és külföldi szaklapokban és évkönyvekben. Tevékeny részt vett a magyar Kárpát-egyesült budapesti osztályának s az ebből fejlődött magyar turista-egyesületnek megalakításában, melynek 1889-93. titkára és mint ilyen a Turisták Lapja szerkesztője volt. Tagja az országos statisztikai tanácsnak, levelező és választmányi tagja a magyar földrajzi társaságnak, melynek 1887-89. titkára volt; titkára az országos közegészségi egyesület közigazgatási osztályának. E lexikonba Magyarország földrajzát irja.
(Tin), középegyiptomi régi város, a nyolcadik felsőegyiptomi kerület főhelye, Girgehtől délre, állítólag Menes király születési helye. Később Abidos szomszéd város háttérbe szorította. A mai Bardis városának 8062 lakosa van.
egy mitikus szerelmes párnak nőtagja; l. Pyramus.