latin növénynév után Thuret Gusztáv francia botanikus (1817-1875) nevének rövidítése.
-család (thuriki), Liptó vármegye legrégibb törzsökös családjai közé tartozik, mely onnan Abaúj, Árva, Borsod, Hont, Ung, Trencsén és Zemplén vármegyékbe is elszármazott. Ősi birtoka a liptóvármegyei Turik. Első ismert tagjai: Sybor és Marcel testvérek; amannak fiai Dénes és Albert, emezéi Tamás és Simon, kik 1278. kapták cserébe IV. Lászlótól addigi teplai birtokukért Turikot vagyis Turapatakát. Újabb időben Liptóban legnevezetesebb tagja volt a családnak Péter, 1842-45. vármegyei főjegyző és 1839. és 1843. országgyülési követ.
svájci kanton Baden, a Boden-tó, St. Gallen és Zürich közt, 1005 km2 területtel. T. dombos vidék; a Boden-tótól a föld lassan emelkedik a Seerücken (717 m.) és az Ottenberg (671 méter) felé, amelynek D-i lábánál a Thur széles völgye terül el. Ezen túl az emelkedés még nagyobb a Hörnli (1135 m.) felé, ahol a hegyek már alpi képet nyujtanak. Az É-i rész vizei egyenesen a Rajnába vagy a Boden-tóba (Goldach, Steinach stb.) folynak; a D-i részt a Thur és mellékvizei a Sitter és Murg öntözik. Az éghajlat mérsékelt. A földnek 85%-a termékeny; 201 km2 esik az erdőségekre, 628 km2 a szántóföldekre, rétekre s legelőkre, 19 km2 pedig a szőllőkre. Termesztenek búzát, rozsot, zabot, takarmánynövényeket és igen sok gyümölcsöt. A legjobb borok teremnek a Boden-tó mellett Arbonnál, a Sonnen- és Ottenbergen. 1886. volt 3218 ló, 47,332 szarvasmarha, 10,433 sertés, 570 juh, 7188 kecske és 8984 méhkas. A lakosok száma (1888) 104,678 (51,219 férfi, 53,052 nő), 1 km2-re 122; ezek közt 74,219 evangelikus, 30,210 kat., 57 izraelita és 192 más vallásu; anyanyelvre nézve 104,078 német, 195 frania, 271 olasz, 61 román és 73 egyéb. A születések száma (1891) 2841, a házasságkötéseké 738 és a haláleseteké 1959. A lakosok a nyolc járás közt következőképen oszlanak meg: Arbon (15,383), Bischofszell (13,696), Diessenhofen (3766), Frauenfeld (14,910), Kreuzlingen (15,409), Münchwilen (15,157), Steckborn (11,436) és Weinfelen (14,921). Az ipar élénk; a lakosság 42,7%-át foglalkoztatja; fő ágai: pamutfonás és szövés, festés, fehérítés, selyemszövés, vasöntés, gépgyártás, agyag-, kötöttáru-, szivarkészítés és a lisztőrlés. A kereskedelem is élénk; fő helyei: Romanshorn, Arbon, Bischofszell. Az alkotmány demokratikus; a népszavazás új törvények szabásánál kötelező. A törvényhozó testület a nagy tanács (250 választóra 1 tag), a végrehajtó testület az 5 tagu kormánytanács, mindkét tanács tagjait a nép választja. Járásainak száma 8; mindegyik élén egy járási helytartó áll; mindegyiknek van járásbirósága; mint fölebbviteli törvényszék a 7 tagu felső biróság működik. Fővárosa Frauenfeld (l. o.). A kanton bevételei 1890-ben 1,3, kiadásai 1,2, adósságai 2,8 millió frankra rúgtak. Az iskolaügy szolgálatában állt 1892-ben 185 népiskola, 10 kisdedóvó, 1 közép-, 5 ipar-, 40 továbbképző- és 25 felsőbb népiskola. V. ö. Pupikofer, Gesch. d. T. (Frauenfeld 1886-1889).
l. Füstölő.
l. Lapsi.
l. Szibaris.
Mátyás Henrik, cseh gróf. szül. 1580., megh. 1640 jan. 28. Ifju korában II. Rudolf szolgálatában a törökök ellen küzdött, amiért jutalomképen a karlsteini várgróf rangját kapta. Buzgó protestáns létére tagja volt a cseh ellenzéknek és többedmagával kieszközölte Rudolf királytól a felséglevelet. 1618 máj. 23. Prágában a felkelés élére állott és a rendek által a cseh zsoldoshad vezérének választatott. Ebben az állásban barátságot kötött Bécsben Bethlen Gábor bizalmi férfiával, Thurzó Szaniszlóval, ki azután a pozsonyi országgyülés (1619), sőt Bethlen Gábort is megnyerte a cseh szövetség eszméjének. Bethlen elhatározta, hogy kardjával megsegíti a cseheket és megkezdé első felkelését. Mig ő maga a felvidéket és Pozsonyt keríté hatalmába, Rhédey Mihály lovasvezérét Morvaországba küldötte, ahol ez 1619 okt. 12. Neumühlnél T. csapataival egyesült (T. ekkor a morva hadakat vezényelte, a csehek Anhalti Keresztély alatt állottak). Miután a magyar, morva és cseh csapatok Pozsonynál Bethlen főhadával egyesültek, Bécs előtt termettek és a székváros ostromához fogtak. El is foglalták volna, ha ostromágyuik lettek volna és ha Homonnai Gy., Bethlen régi ellensége és versenytársa, lengyel zsoldosok élén be nem tört volna a Felvidékre. E hirre azonban Bethlen Gábor otthagyta a floridsdorfi sáncokat és Pozsonyban fegyverszünetet kötött Ferdinánddal. De nyomban rá védő és támadó szövetséget kötött Frigyes cseh királlyal, kit segédcsapatokkal is támogatott. Ezek azonban T. tanusága szerint a Fehérhegyen vívott csatában megfutottak, Csehország pedig II. Ferdinánd boszujának áldozatul esett. Maga T. kétségbeesésében Bethlen udvarába menekült, kinek követét Kapy Andrást (1622 aug.) azután Konstantinápolyba kisérte. A török fővárosban mind a ketten azon fáradoztak, hogy a nagyvezirt és Roe Tamást, I. Jakab angol király követét szövetségre birják II. Ferdinánd ellen. Az angol követ és ura azonban erről hallani sem akartak, mig a porta csak feltételesen biztatta Bethlent támogatásáról. Máj. 23. T. visszaérkezett Erdélybe és ezentúl Bethlen zászlaja alatt harcolt. Részt vett a második (1623) felkelésben, melynek folyamán a Nagyszombat előtt táborozó német zsoldosokat megtámata és elfogta. A hadjárat befejezse után Hágába utazott a földönfutó «téli király»-hoz, kit Bethlen nevében kitartásra buzdított. Azután Mansfeld táborába ment, de itt arról értesült, hogy a velencei köztársaság őt Bethlen ajánlatára 500 arany fizetéssel fővezérré választotta. Miután két évig a signoriát szolgálta, visszatért Németországba, ahol 1626. Sziléziában kis hadat vezényelt, de Wallensteintól megveretett. Azután Gusztáv Adolfhoz csatlakozván, részt vett a breitenfeldi (1631) és a lützeni (1632) csatában. A svéd király halála után Sziléziában harcolt a császáriak ellen, Wallensteinnal folytatott (erdménytelen) alkudozásokat és 1633 okt. az Odera melletti Steinaunál a császáriak fogságába esett. Nemsokára azonban szabadságát visszanyerte és a svédek soraiban folytatta a harcot. 1636. Stockholmban iratot tett közzé, melyben eljárását igazolta (Defension-Schrift). Hazáját többé nem látta. V. ö. Hallwich, H. M. Graf T. (Lipcse 1883); Gindely A., Bethlen Gábor és udvara (Történelmi Életrajzok).
ősrégi nemes, jelenleg hercegi család. Valószinü, hogy a milanói Della Torre fejdelmi családtól származik, mely 1237-77. és 1302-11. Milano fölött uralkodott. A Viscontiaktól elűzetve, I. Lamoral 1313. Bergamo vidékén telepedett le s a Tasso-hegytől a Del Tasso, utóbb De Tassis (Taxis) nevet vette fel; a Thurn név az olasz Torre fordítása. Bergamóról egy ág Németországba költözött, ahol a család a postaintézmény létesítésével nagy hirnevet szerzett (l. Posta). Már T. Roger rendezett (1451) Bécs és Felső-Olaszország között rendes futárintézményt; T. Ferenc I. Miksa engedelmével 1516. rendes postai közlekedést léptetett életbe, előbb Bécs és Brüsszel, majd Bécs és Róma között. I. Leonhard a császári és birodalmi főpostamesteri címet és bárói rangot kapta (1608 és 1615); II. Lamoral személyében a T.-család német grófi rangra emelkedett (1624), és örök időkre nyerte el a birodalmi főpostamesteri hivatalt. Jenő Sándor a spanyol és németalföldi grófi rangot, I. Lipóttól pedig 1686. a német hercegi méltóságot kapta, mely 1695 óta a családban örökössé lett. (A T. család postaügyi szerepét l. a Postaügy mellékleten.) 1787. a Károly Anselm herceg által megvásárolt, közvetlen birodalmi friedbergi, scheeri, dürmentingeni és busseni uradalmak hercegesített grófsággá emeltettek és birtokosai a sváb kerület hercegi padján szavazatot nyertek. A lunevillei békében a családot a Rajna bal partján nagy veszteségek érték és a németalföldi posta is veszendőbe ment. Kárpótlásul a buchaui, marchthali, neresheimi apátságokból, a schemmerbergi, ostrachi és tiefenthali uradalmakból alakított hercegséget kapta; továbbá Poroszországtól (1819) az ott elvesztett postáért a krotoschini hercegséget. Ezeken kivül a hercegi család terjedelmes uradalmakkal bir még Ausztriában, Bajorországban, Württembergben és Belgiumban. Összes birtokai mintegy 1900 km2-t tesznek, 100,000 lakossal és 1.400,000 márka évi jövedelemmel. A család jelenlegi feje Albert, T., Buchau és Krotschin hercege, szül. 1867 máj. 8. Miksa örökös herceg és Ilna bajor hercegnő fia. Ilona hercegnő, Miksa bajor herceg leánya s Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné nővére, sokáig nagy befolyással dicsekedett és kiskoru fiai helyett huzamosabb ideig intézte a család ügyeit. Egyúttal a bajor katolikus papságnak volt támasza; megh. Regensburgban 1890 máj. 16. Albert herceg 1890 jul. 15. lépett házasságra Budapesten Margit osztrák főhercegnő s magyar királyi hercegnővel (szü. 1870 jul. 6.), József főherceg s magyar kir. herceg és Szász-Koburg Klotild hercegnő ifjabb leányával. E házasságból születtek: Ferenc József (1893 dec. 21.) és Albert (1895 nov. 4., megh. dec. 7.). A hercegi család Regensburgban székel. A herceg az osztrák és porosz urakházának s a württembergi első kamarának örökös tagja. Ezen ág tagjai közül még említendők: Ferenc herceg, német diplomata, szül. 1852., megh. Luxemburgban 1897 máj. 4., hol mint német követ élt. Özvegye d'Orsay Terézia grófnő, legidősebb fia Miklós (szül. 1885).
A T.-család secundo-genitur ágát a Prágában székelő hercegi oldalág képviseli, mely Miksa József hercegtől származik (szül. 1769 máj. 29., megh. 1831 máj. 15.). Ezen ág szeniorjai közül említendők: Hugó herceg (szül. 1817 jul. 3-án, megh. Laucsin cseh kastélyában 1889 nov. 28.); továbbá ennek fia Sándor herceg (szül. 1851 dec. 1-én). Sándor legidősebb fia Erich herceg (szül. 1876.). Hugó herceg két testvére Imre (l. alább) és Rudolf (szül. 1883.). Ez utóbbi hercegi rangjáról önként lemondott és a Treszkov báró nevet és rangot vette föl, midőn Ständler Jennyt nőül vette. Hugó herceg nagybátyja volt Károly Tódor (szül. 1797 jul. 17., megh. Münchenben 1868 jun. 21.) bajor lovasági tábornok és 1866. a tartalékos lovasság parancsnoka, kit a béke megkötése után rendelkezési állapotba helyeztek. A cseh oldalág tagja továbbá Lamoral herceg (szül. 1832.), osztrák nyug. altábornagy, ki Schaffgotsch Antónia grófnőt birja nőül. Lamoral herceg Frigyes herceg és Batthyány Antonia Mária grófnő fia. Ez a család gyakran hazánkban (Pozsonyban és Máriavölgyön) tartózkodik.
1. T. Egon herceg, osztrák alezredes, magyar országgyülési képviselő és kitünő úrlovas, torontálvármegyei nagybirtokos; hercegi méltósága 1885 ápr. 3. kelt királyi elhatározással a magyar korona országaira is kiterjesztetett. Egon herceg (szül. 1832., megh. Bécsben 1892 febr. 8.) nőül birta 1871 óta écskai Lázár Zsigmond tábornok özvegyét, szül. Edelspacher Viktorinát (megh. 1895.). E házasságból születtek: Miksa (1872), tartalékos tiszt és szintén sportsmann, Matild (1874) és Viktor (1876).
2. T. Imre, herceg, osztrák tábornok, szül. Prágában 1821 ápr. 12-én. 1838. mint hadnagy belépett a 8. vértesezredbe s az 1848-49-iki harcokban küzdött Itáliában, majd Magyarországban. 1859. vezérőrnagy és dandárparancsnok s 1860. a központi lovassági tanfolyamnak parancsnoka lett. Az 1866-iki porosz hadjáratban a 2. könnyü lovassági hadosztályt vezényelte; a háboru befejezése után altábornagyi rangot nyert. 1869. kivált a tényleges szolgálatból s 1875 nov. 3. kinevezték császári főlovászmesterré és a lovas testőrezred kapitányává, 1876 nov. 1. pedig lovassági tábornoki rangra emelték. Örökös tagja az urakházának.
régi grófi család, mely Olaszországban a della Torre nevet viselte. I. A Villalta és Spessa ága ősatyja Napoleone della Torre, Milano kényura. 1533. kapták Valsassina néven a grófi rangot. A T.-ág Görzben és Friaulban virágzik; fejei: Lajos, szül. 1855., huszárfőhadnagy, és Lipót, szül. 1842., Karintiának örökös kamarása, Görz-Gradiska örökös marsalja. II. A T.-Como-Vercelli fő ág, mely 1532. emelkedett bárói és 1541. grófi rangra, jelenleg három ágban virágzik; ezek a bleiburgi, plankensteini és radmannsdorfi ágak. Végre Veronában és Svájcban is virágzik egy-egy oldalág.
-család, (turócszentmihályi), ősrégi kihalt turócvármegyei család. Már 1269. találjuk Turóc vármegyében a T. családnevet, midőn Imrének fiai Tamás, Benedek és Márton IV. Bélától a már tulajdonukban levő Bene nevü birtokukra új királyi adományt nyertek. E birtokot később Benefalvának, ma Benicnek nevezik s ettől vették nevüket a T. családból származó Beniczkyek. A család tagjai közül többen tekintélyesebb hivatalokat viseltek. Igy András 1412. Zsigmond király titkára, Benedek 1464. királyi főajtónálló mester, akit a Cillei grófok többekkel együtt Frigyes császárhoz küldtek követül V. László kiváltása végett. Nagy ellensége volt a Hunyadiaknak, Mátyásnak azonban később kegyébe jutott; György 1488-92. főpohárnokmester. Nevezetesebb szerepet játszott még Miklós, ki tetemesen növelte a család vagyonát, 1513. erdélyi alvajda, 1514. itélőmester, 1525. királyi személynök, 1527. Turóc vármegye főispánja és udvarmester.
Más család az erdélyi T.-család, mely eredetiben a Raksányi-család egy ága; a XVII. sz.-ban költözködött Erdélybe. Ebből származik a Belső-Szolnok vármegyében élt Károly, érdekes gúnyversek szerzője a század elején. (V. ö. Közhasznu Ismeretek Tára, I. 218, 219.) Ily nevü családok voltak és részben ma is élnek Gömör, Szabolcs és Temes vármegyékben.