l. Paizsmirigy.
(gör.-lat.), az ókori képzőművészetben Dionysos kisérőinek, a menádoknak és bacchansnőknek kezében levő bot, melynek jellemző tulajdonsága, hogy fenyőtobozban végződik és kétoldalt repkénnyel és borággal van befuttatva.
(állat), l. Ugrófarkuak.
a titanium kémiai jele.
hires rom Peruban, a Titikakatótól délre fekvő hegyi vidéken, amely vidéket egykor a kolla nép, melyet ma tévesen ajmarának neveznek, lakta. Trachit- és vöröskő-szerszámok nagy számmal találhatók, de legnevezetesebb egy nagy monolit-porta, amelynek elülső részén domborkép van sajátságos stílusban. A kép istenséget ábrázol könnyező szemekkel, négyszegletes fejjel. A kép, ugy látszik, a napnak istenségét ábrázolja. Közelben emberi lakások nyomára nem akadtak, ugy látszik tehát, hogy a tájék csupán az istentiszteletre volt szánva. V. ö. Stübel és Uhle, Die Ruinenstätte von T. (Boroszló 1892).
l. Korona és Föveg.
Antal, politikus, szül. Kadicsfalván (Udvarhely) 1843. jó módu, nemes lófő-székely szülőktől. Az udvarhelyi, azután a marosvásárhelyi iskolákban tanult oly sikerrel, hogy tanulótársai közt mindig az első volt; kitartással s becsvággyal teljes fiatal ember, kit atyja célszerünek tartott a budapesti egyetemre küldeni; onnét visszakerülve ügyvédsegéd lett Udvarhelyen s csakhamar keresetté tett egy elhanyagolt irodát. Vármegyéje 1867. alügyésszé, 1868-ban főjegyzővé, 1869. alkirálybiróvá választotta. Ugyancsak 1872. nevezték ki, az új szervezés idején, királyi törvényszéki birónak is, de ő királybiró maradt s 1873. a kolerajárvány alkalmával kifejtett buzgalmáért legfelsőbb elismerésben részesült. A községi s vármegyei közigazgatás újjászervezése, szolgálati szabályzat kidolgozása s keresztülvitele az ő érdeme volt s első jele ebbeli hivatottságának. 1873-ban országgyülési képviselővé választatott s azóta állandó tagja a háznak, melynek 1881-89-ben jegyzője is volt. Tevékeny részt vett az 1880-iki közigazgatási enquete-ben s mint ugyane bizottság előadója több ide vonatkozó törvényjavaslatot képviselt a ház előtt. Tisza Kálmán kormányelnöksége s Teleki Géza gróf belügyminiszter alatt államtitkár volt s ezzel együtt ő dolgozta ki az első közigazgatási reformjavaslatokat. Teleki gróffal együtt elhagyván állását, Szápáry Gyula gróf belügyminiszter által a közigazgatási biróságról szóló törvényjavaslat tervezésével bizatott meg. Az egyházpolitikai törvényjavaslatok szőnyegre kerülésével a szabadelvü pártból, melyhez addig tartozott, kilépve (1894 jan. 10.), heves ellenzéki magatartást fejtett ki, majd a nemzeti párthoz csatlakozott s mint ilyen 1896. újra megválasztatott.
Pellegrino, olasz festő és műépítész, l. Pellegrino.
v. tubu, afrikai nép a középső Szaharában, két családra oszlik: 1. a tedák, Tibeszti és Kauar lakói; 2. a dazák, akik Borkut, Bar-el-Gazalt és Kanemet lakját. Élükön fejedelmek állanak, melyeket a nemesség köréből választanak; részben az iszlámot vallják, részben pogányok. Bőrük fekete, de nem olyan sötét, mint a szudáni négereknél. Nyelvük a teda nyelv, mely a kanuri nyelvtörzsnek egyik ága. Állattenyésztésből, kereskedelemből és földmívelésből élnek, rablásra hajlandók és kegyetlen jellemüek.
(Tiberis, Tevere), Közép-Olaszország leghosszabb (393 km.) folyója. Toscanában, 18 km.-nyire Pieve San Stefanótól, 1167 m.-nyi magasban a Fumajolo Ny-i lejtőjén ered; hegyek közé szorítva meglehetősen festői völgyben DK-nek folyik; Citta de Castello alatt síkságra ér; 100 km.-nyire forrásától DNy-nak fordul, Perugia tartományban fölveszi balról a Chiascióval bővült Topinőt és a Clitunnót (Vergilius Clitumnusát), belép a Valle Teverinába, amelyet a forellói szorulatokon alul elhagy, azután hirtelen Ny-nak fordul, fölveszi a Chianával bővült Pagliát és későbben a legnagyobb mellékvizét a Nerát. Ekkor nagyobb kanyarulatokat tesz, mig végre DNy-nak folyik, a Soratte hegynek elhagyása után kilép a római Campagnára, itt ömlik belé az utolsó jelentékenyebb mellékvize az Aniene vagyis Teverone; Róma területén hossza 4700 m.; az utolsó római híd elhagyása után az Isola sacra (egykoron Venus szigete) fölött két ágra oszlik. A D-i ág, a régi T., vizben bővebb; ez évenkint 3 m.-rel szélesbíti a tenger partját; a régi Ostia kikötő helye 6 km.-nyire van a tengertől. A másik ág elfolyik az egykori Trajanus-kikötő mellett, amely most lagunává lett s Fiumicinótól néhány száz m.-nyire torkollik a Tirreni-tengerbe. Kisebb bárkák 144 km.-nyire, kis gőzösök pedig a Nera torkolatáig mehetnek föl rajta. 1870 óta Rómából kis tengeri hajók mennek le a Ripa Grande nevü kikötőig. Vizkörnyéke 16,080 km2. Áradási már az ókorban is nagy pusztításokat vittek véghez, amelyek ellen Rómát a partok emelésével igyekeznek védeni. Legnagyobb volt benne a vizállás 1598., a rendesnél mintegy 20 m.-rel magasabb. V. ö. Davies, The pilgrimage of the T. stb. (London 1873); Smith, The T. and its pributaries (u. o. 1876); Narducci, Saggio di bibliografia del Tevere (Róma 1876).