Seneca county székhelye Ohio amerikai államban, a Sandusky-folyó és vasutak mellett, (1890) 10,801 lak., üveg-, anyagiparral, papiros-, szög- és kocsigyártással; gabonakereskedéssel.
1. transzkaukáziai orosz kormányzóság Terek tartomány, Daghesztán, Jelizavetpol, Erivan, Karsz és Kutaisz közt, 44,697 km2 területtel, (1892) 986,127 lak. É-i és ÉNy-i részét a Nagy-Kaukázus, Ny-i és DNy-i részét pedig az Anti-Kaukázus ágai takarják; mig D-i része dombos. É-i kis részét kivéve, ahol a Terek és Szulak forrásvidékei vannak, az egész kormányzóság a Kur vizkörnyékéhez tartozik. A Kur mellékvizei közül a nagyobbak: a Liahva, Aragva, Alget, Alazan és Jora. Hegyi tavai (Tabiszc-Kuri, Toporovan stb.) kicsinyek. Az éghajlat a magassághoz mérten nagyon különböző, de általában kontinentális. T. városában az évi középhőmérséklet 12,6°, a juliusi 24,3° és januáriusi 0,5°. Az évi csapadékmennyiség aránylag csekély. Egyedül a réz-, vasérc- és naftabányákat művelik. Az ásványvizforrások számosak; különösen a Kur völgyében (Abbasz-Tuman, Zagver, Bordsom) T. és Ahalcik városokban. A nagyon kevert lakosság (400,000 georgiai, 197,000 örmény, 80,000 tatár, 72,000 osszet, 45,000 orosz, 20,000 görög, 7000 zsidó, 4000 német, a többi persa, török, kurd stb.) fő foglalkozása a földmívelés és állattenyésztés, a gyümölcs-, dohánytermelés és szőllőművelés. A szőllők 51,400 ha.-nyi területet foglalnak el és évenként 8-10 millió rubel értékü bort adnak; legjobb borok teremnek az egykori Kaheciában és a gorii lapály némely helyein. Az ipartelepek száma mintegy 500, évi 5 millió rubel értékü árutermeléssel; jelentékenyebb iparágak: vas- és rézkohók, bőr-, szappan-, szesz-, sör- és téglagyártás meg durvaposztó-szövés. A kormányzóság járásai: T., Ahalcik, Ahalkalaki, Borcsalo, Duset, Gori, Szignah, Telav, Tioneti; ezekhez járul Szakatalj kerület; csakis Borcsalo nem kapta nevét székhelyéről, ami Katharinenfeld. - 2. T., az ugyanily nevü kormányzóság és járás, továbbá érsekség székhelye a Kur mindkét partján, 453 m.-nyi magasban, vasút mellett, (1892) 146,792 lak., akik főképen örmények, oroszok, georgiaiak, tatárok, svájci németek stb. A kopár hegyekkel körülfogott völgyben épült város fő része a Kur jobb partján terül el; ugyanitt vannak Vera, Mta-Cminda, Garet-Uban, Szololaki, Harpug és Ortocsali külvárosok, mig a balparton Tifliszkaja, Novija-Kuki, Sztarija-Kuki, Csoguretj és Avlabar külvárosok, továbbá a városi adminisztráció alá tartozó félreeső községek: Molokanszkaja, Novo-Troickoje és Navtlug terülnek el. A város magva e fő résznek DK-i szélén van; ez a régi ázsiai város szűk; kanyargós és piszkos utcákkal, alacsony, mindenféle szinekre festett házakkal és élénk forgalommal; ettől Ény-ra van a nagy négyszögü örmény bazáron túl az új, egészen európai metropolis jellegét viselő város. Az épületek közül a jelentékenyebbek: az ortodox Zion-székesegyház, amelyet állítólag 455. Vahtang György király alapított; a Szt.-Dávid-templom, amelynek tőszomszédságában van Gribojedov orosz költő sírja; az örmény székesegyház 1480-ból; a kormányzói palota, a városház, az új szinház és a muzeum. A kéntartalmu források a régi ázsiai városrész területén fakadnak. T. az alapítását e meleg forrásoknak köszönheti. 455. Vahtang György, Georgia királya, székhelyévé tette. Ezen idő után persák, görögök és a Kaukázus hegyi lakói küzdöttek birtokáért és nem egy ízben csaknem teljesen elpusztították. Ezen versenygésnek 1779. az oroszok vetettek véget, midőn is a várost megszállották; azóta folytonosan emelkedik.
l. Bélgyuladás.
(gör.-lat. typhus), több akut, de egymással nem rokon fertőző betegség neve, melyek heves láztünetek közt folynak le s a pszihikai működést is súlyosan megzavarják, miért idegláznak is neveztetnek. Rendesen három formáját különböztetik meg: a T. abdominalist, T. exanthemicust és a T. recurrenst.
T. abdominalis v. ileo-T., magyarul hagymáz, ferőző betegség, amely az egész földön el van terjedve s néhány év előtt még nálunk is nagy halandóság okozója volt. Oka egy sajátságos bacillus, az Eberth-féle T.-bacillus, amely a hagymázos beteg székében, bélfekélyeiben, lépében s kisebb számmal más szerveiben is feltalálható. Ezen bacillus mesterséges tenyésztő talajon is 30-40 C. főfok mellett igen jól tenyészthető, s kulturáiban jellegzetes magatartása által jól elkülöníthető. Állatokba ojtva azokat megöli, bár a T.-ra az állatok általában nem fogékonyak. A T.-bacillus mérget is termel (typhotoxin) s a hagymáz tüneteinek egy részét ennek lehet betudni. Valószinü, hogy ez a bacillus legtöbbször az ivóvizzel kerül a szervezetbe, csak igen ritkán mutatható ki a közvetetlen fertőzés a hagymázas beteg széke útján; a levegőn keresztül nem jön létre fertőzés. A T.-ra leginkább a 15-40. év körül fogékonyak az emberek s aki egyszer kiállotta e betegséget, az rendszerint nem kapja meg újra. A T. elsődleges megtelepedése a vékonybél alsó részletén van, ahol a nyiroktüszők megduzzadnak, beszűrődnek, majd felületük kifekélyesedik, s hosszabb időn után lassanként beheged, feketés pigmentációt hagyva hátra. Ezen folyamat mintegy 3-4 hétbe telik és ugyanennyi ideig tart a betegség is. További elváltozások vannak a nyirokmirigyekben, amelyek szintén, főleg a hasban, erősen megduzzadnak s beszűrődnek, hasonlóképen a lép, a máj, sőt a vesék is. A T. lefolyása a következő: pár napi általános bágyadtság, fejfájás után kiderül, hogy a beteg esténkint fokozódó, de reggelre sem szünetelő lázban szenved. A testhőmérsék menete egészen jellegzetes, eleinte egyik napról a másikra fokozódó lépcsőzetes emelkedést mutat, mig a második héten eléri tetőpontját 39-41 C° között, ezen marad a harmadik vagy negyedik hétig s akkor ismét lassankint engedve, tetemes napi ingadozásokkal a rendes hőmérséklet alá száll. Nem is tekinthető a hagymázas beteg teljesen láztalannak mindaddig, mig hőmérséklete az esteli órákban is 37 C° alatt nem marad (l. a Láz 2. ábráját). A lázon kivül még észleljük a levegőutak hurutját, kimutathatjuk a lép duzzanatát, a belek puffadtságát, időnkint hasmenést, amely rizsléhez hasonlít, leülepítve kétrétegü, a felső hígabb, az alsó pelyhes. A betegek hasán, néha mellén is elszórt apró pirosas foltocskák támadnak; néha a betegek eszmélete is homályossá válik, deliriumba esnek. A test hőmérsékével arányban változik a betegek közérzete is: Eleinte csak kevés betegségi érzet kiséri a T.-t s elég gyakran a betegek az első héten át dolgaik után járnak, később az általános gyöngeség s a magas hőmérsék igen előveszik a beteget; főleg régebben a hagymázas betegek nagy része a betegség tetőpontján önkivületben volt s legsúlyosabb beteg benyomását keltette. Innen ered is ezen betegség elnevezése: T. a. m. homályos, zavart elmeállapot. Mai nap már ritkán látjuk ezen alakot, a T. szelidebbé vált. Súlyos szövődését alkotja a T.-nak a bélvérzés, a bélátfúródás és következménye az általános hashártyagyuladás. Az utóbbi csaknem minden halálos végü, a bélvérzés ellenben gyakran meggyógyul. A T. felismerésére leginkább a lázmenet megfigyelése vezet, de hozzá járul ehhez még újabban a Widal-féle reakció, amellyel egyetlen csepp vérből meg lehet állapítani a T.-t, sőt még akkor is, ha az több hónappal előbb folyt le. Ezen kémlés kivitele akként történik, hogy a vér kis részletét friss T.-bacilluskulturával keverjük; ha a vér hagymázas betegé volt, ugy a T.-bacillusai csoportokba összeállanak és mozgékonyságukat elvesztik. Ezen kémlés csak a megbetegedés legelső napjain nem sikerül, később igen biztos eredményt ad. A T. rendes lefolyása mellett 3-4 hétig tart, de elhúzódik 6-8 hétre is, főleg ha, ami nem ritka, recidivák támadnak. Mig régebben 20% halálozás volt az általános, addig most alig 2-3%. A T. gyógyítási módjai közül a legelső időben nagyobb kalomel-adag látszik legalkalmasabbnak, mivel ezen szerrel sokszor megakaszthatjuk a hagymázas tünetcsoportot. Ha azonban egyszeri kisérlet nem vezetett célhoz, ugy a rendes kezelés indítandó meg, első sorban az étrend igen szigoru szabályozása, leghelyesebben csak tejre szorítása s főleg kenyérféléket a betegnek még a baj teljes lefolyása után is hosszu időn át nem szabad enni. Egy falat kenyér a legtöbb recidiva oka. Tanácsos a gyengébb szervezetü betegnek cognacot, bort is adni. Ezenkivül a lázellenes eljárás igen fontos, e célra némelyek a hidegvizes fürdőket, mások a lázcsillapító szereket: antipirin, fenacetin stb. tartják alkalmasabbnak. A beteg tisztántartása, a szoba kellő szellőztetése, az ágy rendes megvetése igen lényeges tényezők. A T. után gyakran kimegy a betegek haja, az azonban rendszerint csakhamar újból megnő.
T. exanthematicus (kiütéses hagymáz), igen kifejezetten ragadós betegség, súlyos általános tünetekkel s a bőrön kiterjedt kiütésekkel. A franciák T. alatt mindig ezen kóralakot értik, mig a T. abdominalist fievre typhoide névvel jelzik. A T. hajdanta pusztító epidémia volt Európában, gyakran nyomon követve háborukat (innen éh-T.-nak is mondják), de újabban állandóan csak Oroszországban fordul már elő, azonban itt-ott még felütik fejöket kisebb endémiák. Ugy látszik, hogy csak a betegekkel vagy ágynemüjökkel, ruházatukkal való közvetetlen érintkezés alapján jöhet létre a fertőzés; egyszerüen a levegőn át nem. Az éhinség, a háboru nem közvetetlen oka a T.-nak, csupán nagy mértékben előmozdítja annak elterjedését. Gyakoriak a téli epidémiák. Kórokozó mikrobája még ismeretlen, valószinüleg a hevenyés kiütések még szintén ismeretlen csoportjából való. A kiütéses hagymázban meghaltakon nem találunk jellegzetes elváltozásokat, csupán némi bővérüséget az agyvelőben, a tüdőkben. E bántalom a fertőzés után 5-20 nap alatt tör ki, átlag 14 nap a lappangási időszak, de néha csaknem azonnal az érintkezés után beállanak a betegség első jelei. Hirtelen keletkezik rázóhideggel, általános rosszulléttel, végtagfájdalmakkal, szédüléssel, fejfájással, étvágytalansággal. A beteg arca duzzadt, kékes-vörös, szemhéjai kissé megdagadtak, fülzúgás, nagyfoku gyöngeség, sőt már korán eszméletzavar is társulnak csakhamar a kórképhez. A betegség 4-7. napja között eleinte a hason, majd az egész törzsökön és a végtagokon kis, kerek, némileg kiemelkedő piros foltok támadnak, amelyek később sötét-vörös szinüekké válnak s csak igen lassan mulnak el. Az első hét végén többnyire súlyos öntudatzavar, delirium mutatkozik s ez pár nap mulva tompa elkábulásba megy át. Ha a bántalom gyógyulással végződik, ugy a 14. nap után többnyire gyorsan változik meg a helyzet. A hőemelkedés rendszerint már elejétől fogva 40 C° körül van és ezen magas hőmérsék csak a 10-12. napon kezd alászállni s nehány nap alatt eléri a rendes hőfokot. Többnyire székrekedés van jelen. A halálos kimenet igen gyakran már a 2-3. napon bekövetkezik, de néha csak a 10-12-iken. A halálozási százalék a különböző epidémiákban igen eltérő, mig régebben 33, sőt több százalék meghalt, addig az újabb észleletekben csak 10-20% halálozás fordul elő.
A T. recurrenst l. Visszatérő láz.
(asszír. Tukulti-pal-esara), három asszír király uralkodott ilyen néven: 1. T. (I.), uralkodott Kr. e. körülbelül 1120-1100. - 2. T. (II.), II. Asurdan atyja, aki körülbelül 930-911. uralkodott. - 3. T. (III., 745-727.) II. Asurniraris utódja, az asszír világhatalom megteremtője, aki a Persia-tengertől egész Médiáig és a Nyugati-tengertől Egyiptomig minden országot meghódított. Ő volt az első asszír király, aki átlépte Izrael országának területét, 732. elfoglalta Damaszkust és Izrael királyától elhódított egy jókora területet. A babiloni királyságot is elfoglalván, Pulu név alatt a babiloni trónra lépett 731.
(a-metilkrotonsav C5H8O2). A római kamillaolajban (Anthemis nobilisból) és a krotonolajban (Croton tigliumból) található egybázisu sav, amely prizmákban kristályosodik és hideg vizben igen nehezen oldódik. Op. 64,5°, fs. 198. Több sója és összetett étere ismeretes.
(Tigran, Digran), több ókori uralkodó neve, kik közül legkiválóbb volt II. (Nagy) T., Kr. e. 95-60. Armeniának királya. Erős kezében ősei birodalmának összes, részben elszakadt tartományait egyesítette; a pártusokat legyőzte, sőt még a bomlófélben lévő szírus birodalomnak java részét is magához ragadván, tizenkét elpusztult város áttelepített hellén népségéből Tigranokerta városát alapította. Ámde mikor hatalmának tetőpontjára jutott, a Mithridatesszel való rokonság révén háboruba keveredett a rómaiakkal. Kétszer szenvedett nagy vereséget, az elsőt Pompejus, a másodikat Lucullus fegyvereitől. Az első után még csak Armenián kivül fekvő birtokait vesztette el, de a második után teljesen függő viszonyba került Rómától.
1. Honduras középamerikai köztársasághoz tartozó sziget, a Fonseca-öbölben Sacate Grande szigettől D-re. A 789 m.-nyi magasra emelkedő szigeten van az amapalai kikötő, egyike Közép-Amerika legjobb kikötőinek. - 2. T., Abissziniának (l. o.) természettől alkotott egyik vidéke, amely a fensíknak a Takkazzétól É-ra fekvő részét foglalja magában és a Vörös-tenger melletti partvidékkel, a beni-amer néptörzs országával és az Atbara völgyével határos. A következő tartományokat foglalja magában: Hamaszen (Acaga fővárossal), Szeraue (Godofelasszi), Okule-Kusszai (Szenafe), Agame (Adigerat), a tulajdonképeni T. (Adua), Sire, Haramat (Csalikut), Geralta (Agame), Tembien (Abbi-Addi), Szloa (Szamre), Zelul (Kubbo), Enderta (Antalo) és Laszta (Szokota). Az egész fensík vizei mély, meredek völgyekben a Mareb és Takaze útján az Atbaráb ömlenek. Fővárosa Adua. A lakosok túlynomó része keresztény. Történelme Abisszinia történelme. Újabb időben, Theodorosz halála után, Kassza, T. rasza (hűbérfejedelme), magához ragadta a hatalmat egész Abissziniában és magát negussá tette, de Kasszalánál a mahdisták ellenében csatát és életét vesztette és negussá Menelik (Soa rasza) lett.
l. Szűcsáruk.
(Didsleh, Dikla), az Eufrátnál rövidebb, de vizben gazdagabb folyó Elő-Ázsiában; két forráspatak összefolyásából keletkezik; ezek a Teleknél fakado Satt-el-Didsleh és a Kelesin-hágó közelében fakado Satt-el-Botan, a rómaiak Centritise, amelyek Tilnél egyesülnek. A T. innen mintegy 90 km.-nyi hosszuságban hegyek közt szűk mederben folyik és számos sellőt alkot; e szakasza Teis-Khaburnál ér véget, ezután elfolyik Mosszulnál, Bagdadnál, ahol hajóhidak vezetnek át rajta és Kornánál az Eufráttal a Satt-el-Arabbá egyesül. Hossza 1870 km. Nagyobb mellékvizei a Kis- és Nagy-Zab, a Dijaleh és Narin. Első áradása márciusban kezdődik és májusban a legnagyobb, a másik novemberben van. Csatornarendszere még tökéletlenebb mint az Eufráté. Sekély járatu gőzhajók fölmennek Bagdadig, a bárkák pedig Mosszulig. A Genezisben Hiddekel néven a paradicsom egyik folyója; az asszirok Idiglat v. Diglat néven ismerték. Egykoron környéke termékeny volt, ma kopár és néptelen. V. ö. Chesney, The expedition for the survey of the rivers Euphrates nad T. stb. (London 1850); Webb, Up the T. to Bagdad (u. o. 1870).