a Balaton tihanyi félszigetén I. András királynak bőkezüségéből 1055-ben Szűz Mária és szt. Ányos püspök tiszteletére keletkezett s a Benedek-rendiekre volt bizva. A kolostor birtokait IV. Kelemen pápának 1266-iki s Lodomér esztergomi érsek által 1298. újra kihirdetett oklevele részletesen elsorolta. A királyok a T.-ot sok kedvezésben részesítették; 1393. azonban javait már annyira elidegenítették, hogy alig tarthattak el a megmaradt részből néhány szerzetest. A mohácsi veszedelem után a szerzetesek elszéledtek s javaikat a tihanyi vár kapta, sőt 1684. magát a monostort is várrá alakították át. 1701. Regondy Rajmund altenburgi (ausztriai) apáta rendnek újból visszaszerezte a T.-ot, kitől Göncz Celesztin főapát vette meg. Ekkor már az uradalom csak Tihany mezővárosból és 15 kisebb birtokból állott. A mostani templom, melyben I. András sírja is látható, 1730-92. épült. Az apátságot időközben, 1787-ben II. József megszüntette, de I. Ferenc 1802. újból helyreállította. V. ö. Szamota, A T. 1055-iki alapító-levele (Budapest 1895).
a Balaton nagy félszigete, mely annak északi partjáról (Zala) Aszófő táján a tóba belenyulik. A T.-et 2 km. széles, túlnyomóan mocsaras földnyelv kapcsolja a szárazföldhez, mely földnyelv csak 6 m.-rel emelkedik a tó tükre fölé. Maga a félsziget 5 km. hosszu és legnagyobb szélessége 31/2 km. Partjait meredek dombsor alkotja, mely az egész félszigetet övezi és legmagasabb csúcsaiban (Csúcshegy 235 m., Óvár 214 m., Hármashegy 212 m.) 120-130 m.-nyire emelkedik a Balaton szine fölé. E hegypárkány völgykatlant rekeszt be, melyet egy harántos emelkedés két mélyedésre oszt; egyik a Kis-Balaton (131 m.) közvetlenül Tihany mellett, a másik a mocsaras Büdöstó (116 m.). A félsziget kőzete homokkő, bazalttufa és kovás mészkő. A félszigeten ma csak egy község, Tihany van; hajdan még két falu (Apáti és Újfalu) állott ott, de ezek elpusztultak és lakosaik Somogyba és Zalába vonultak. A T. kedvelt kiránduló helye a balatonfüredi fürdőközönségnek.
magyar nyelvemlék. Leirója ismeretlen nevü Ferenc-rendi szerzetes, ki valószinüleg klarissza-apácák számára készítette. Készült az 1530., 1531. és 1532-iki években, amint az iró több helyen följegyzi. Tartalmát nagyobbára prédikáiók teszik, s az egész könyv latinból való fordításnak látszik. A tihanyi apátság könyvtáráé; innen neve. Kiadva és ismertetve Volf Györgytől (Nyelvemléktár, VI. kötet). Két prédikációt (a kódex 60. és 117. old.) mai helyesirással és nyelvjegyzetekkel Toldy Ferenc is kiadott belőle Immaculata, a régi magyar anyaszentegyház hét szentbeszédben (Pest 1855) címü munkájában.
város, l. Garhval.
(Tichvin), az ugyanily nevü járás székhelye Novgorod orosz kormányzóságban, a Tihvinka mellett, a tihvini csatornarendszer kiágazásánál, (1893) 6613 lak., hajóépítéssel, gabona- és fakereskedéssel.
európai Oroszorzág északkeleti részében, a Névát köti össze a Volgával. Fő részei a Szjasz, amely a Ladoga-tóba ömlik (86 km.), a Tihvinka (115), a Tihvin-csatorna Tihvin és a Szomino-tó között (31), a folyók és a tavak sora, amelyek a Szominót a Csagodoscsával összekötik (41), ez utóbbi (149), végül a Mologa, amely a Volgába ömlik (196), összesen 618 és a Néva torkolatától a Volga torkolatáig 3590 km.
kivált túl a Dunán a. m. tyúk, s a növénynevek összetételeiben majd az egyik (p. tikszem), majd a másik (tyúkhúr) maradt fenn.
v. bat, 1. sziámi ezüstpénz = 2,96 korona. - U. o. és Birmán súlymérték = 15,29, illetőleg 16,56 g.
(növ.) a. m. tyúkhúr (l. o.).
(növ.), l. Tektonia.