Alfréd, német ellentengernagy és a német birodalmi tengerészeti hivatal államtitkára, szül. Küstrinben 1849 márc. 19-én. 1865. mint hadapród a porosz tengerészetbe lépett és rangban hamar emelkedett. 1885 óta kiváló érdemeket szerzett a torpedó-hajóhad szervezése körül, melynek főnökévé tették. 1889. a Preussen és Württemberg nevü páncélos hajóknak volt kapitánya. 1890. a Keleti-tengeren állomásozó hajóhadnak lett parancsnoka. 1890. Berlinbe hivták a tengerészeti hivatal elnökségébe; 1896 ápr. a keletázsiai vizekre rendelt hajóhad élére állították, honnan azonban 1897 tavaszán visszahivták és megtették államtitkárrá. Ő reá bizta II. Vilmos császár azt a bokros feladatot, hogy a német hajóhad kiegészítését és részben átalakítását előkészítse és annak költségeit a birodalmi gyüléssel megszavaztassa.
Etruria lakóinak görög neve.
(ol. Mare Tirreno, lat. Mare Tyrrhenum, Tuscum vagy inferum, ellentétben a Mare superum-hoz, Adriai-tenger), a Közép-tenger egy része (amelyet a rómaiak Mare internumnak v. nostrumnak neveztek), nyugaton Szárdinia által a Szárdiniai-, északnyugton Korzika által a Gall-tenger, északkeleten Toscana, Latium és Campania határolja, keleten Calabria a Jón-tengertől, délen pedig Szicilia a Sziciliai-tengertől választja el. Két nem egyenlő nagyságu medencéből áll, a kisebb s csak 1572 m. mélységet elérő északiból Korzikától K-re, s a nagyobb, 3731 m. mélységet elérő déliből. Az Elbától É-ra eső rész a genovai öböllel együtt Liguri-tengernek is neveztetik.
(növ.), az árvalányhaj orosz neve. Egyik faj Stipa tirsa Stev. Az árvalányhaj sehol sem oly sereges és változatos, mint Oroszországban és hazánkban. L. még Nagy Alföld növényzete.
az ugyanily nevü járás székhelye Felső-Pfalz bajor kerületben, a Waldnaab jobb partján, vasút mellett, (1890) 3105 lakossal, porcellán-, üveggyártással és húsfüstöléssel; gőzfürésszel és sörgyárral.
(Thyrsus), Szárdinia leghosszabb (135 km.) folyója; Sassari K-i részében, a Monte-Acuto és Alvo közt ered, DNy-nak folyik és az Oristanói-öbölbe torkollik.
(Tinnevelly), az ugyanily nevü disztriktus székhelye Madrasz britindiai presidencyben, a Tambraparni bal partján, vasút mellett, (1891) 24,768 lak., protestáns hittérítő-állomással; tőle D-re van Palamkotta (18,686 lak.), a hatóságok tulajdonképeni székhelye.
(Tyrus), Feniciának (l. o.) leghatalmasabb városa, Hoseas próféta szerint a legszebb város az egész világon. 38 km.-nyire Szidontól részint a szárazföldön, részint két lapos sziklaszigeten épült, de igazi jelentőségre csakis akkor jutott, midőn Hiram király, Dávidnak és Salamonnak barátja és kortársa, Kr. e. a X. sz.-ban a két szigetet feltöltés által egyesítette, két kikötőt létesített és az egész várost falakkal vette körül. A város súlypontja azonban mindvégig a sziget maradt, melyen, mivel aránylag kicsiny volt, öt-hat emeletes házakat építettek. Központja Melkart istennek ősrégi temploma volt, melyben a gyarmatok évi fogadalmi ajándékaiból lassankint egész kincses tárház gyült össze. T. csakhamar túltett Szidonon, ura lett a Közép-tenger kereskedelmének és gyarmatügyének (belőle rajzott ki Karthago), neki hódolt az egész partvidék egészen a Karmel hegyéig. T. ezen fénykorának története összeesik Fenicia történetével. Nagy Sándor ostromának emléke az a földszoros, mely az általa emelt töltés képében máig megmaradt és a szigetet a szárazfölddel összekapcsolja. A diadochok korában Antigonos még egy 14 hónapos ostrommal gyengítette T.-t, melyre csak a római hódoltság derített szebb időt. Visszakapta szabadságát és régi jogait, ipara (ötvösség, szövésfonás, biborfestés) virult, sőt Severus császár a gyarmatok sorába iktatta. A keresztes hadjáratokban a keresztényeknek egyik sztratégiai támasztópontja volt, melyet 1191. meg is tudtak védeni. 1190. még Rőtszakállu Frigyes (l. Frigyes 27.), is ide temetkezett. A török hódoltság idején T. pusztulásnak indult; földrengések a talajnak sülyedését idézték elő és ezen elsülyedt talajrészekkel a városnak jelentékeny része a tenger alá tünt. A mai Szúr nevü falu a régi T.-nak alig egy harmadrészét tölti be. Néhány száz viskójában körülbelül 5000 lakos lézeng (fele török, fele keresztény, alig néhány zsidó). Kikötője eliszaposodott, emléke mindössze egy középkori templom, melyben a Bismarck óhajára 1874. szervezett német expedició hasztalan kereste Frigyes császár csontjait. Ezek helyett 16 láda antik emléket vittek a berlini muzeumba.
(Tirynth), ősrégi görög város Argoliszban, mely a tengerparton kiemelkedő mészkősziklán épült és a régieknél egyforma bámulat tárgya volt az egyiptomi gúlákkal. A hősmonda szerint Akrisios argoszi király fitestvére Proitos építette Líkiából jött emberekkel (kiklopszi falak); utána Akrisios unokája Perseus uralkodott itt, ahol állítólag Herakles is született. A történeti idők törzseire nézve a «körülfalazott» T. (amint Homeros nevezi) a bámulat és irigység tárgya volt, Mikenével együtt 400 nehéz fegyverzetü hoplitát állított Plateánál, mire épp ugy áldozata lett Argosz gyülöletének, mint Mikene. Régi lakosainak egy része Argoszba, másika Epidauroszba költözött. A peloponnezusi háboru után rövid ideig egy új telep virágzott a régi vár aljában, de pausanias az utazó már nem látta. T.-et épp ugy mint Mikenét Schliemann ásta ki 1884-ben, miután már 1876. próbaásatásokat eszközölt volt. 1884. tárta fel a palotát, udvarait és lakásait, melyek meglepően összevágnak Homerosnak a hőskori palotákra vonatkozó adataival. Utána Dörpfeld kutatta fel a várfalat, tornyait, folyosóit és kamaráit. Az alsó város még várja feltárását. V. ö. Leake, Morea (II., 365. old.); Mure, Tour in Greece (II., 163. old.); Curtius, Peloponnesus (II., 400 old.); Diner József, Hissarlik és Mykene (Arch. Ért., új folyam, I.); Récsey Viktor tanulmánya: T., Mikene (Görög földön, emlékkönyv a magyar tanárok 1893-iki tanulmányútjáról, Budapest 1895); Schliemann, T. (1886); Schuchhardt, Schliemann ásatásai (Magy. ford.).
l. Ptizana.