(ejtsd: torcsello), község és sziget Velence (ettől 9 km.-nyire) olasz tartományban, 128 lak., Sta Maria nevü 3 hajóból álló ó-keresztény bazilikával, amelyet a VII. sz.-ban alapítottak és 1008. újra építettek; benne a XII. sz.-ból eredő mozaikképek, régi kripta, érdekes nyolcszögü baptiszterium látható.
(franc., ejtsd: torser), gyertyát, karos gyertyatartót v. lámpást tartó allegorikus szoboralak. Továbbá állvánnyal vagy talapzattal ellátott ércedény, mely világításra szolgáló s erős fényt árasztó anyag, p. égő szurok befogadására alkalmas.
1. rendezett tanácsu város Torda-Aranyos vármegyében a Túri pataknak az Aranyosba való ömlésénél és utóbbi folyónak bal partján, melyet át egyetlen ívü fedett fahíd vezet.
[ÁBRA] Torda város címere.
A város három részből, Ó- és Új-T.-ból és Egyházfalvából áll, melyek teljesen összeépültek. Ó-T. főterén az ódon római katolikus plébániatemplom áll, közelében a régi római castellum köveiből 1453-ban épített T.-i vár maradványai és Jósika Miklós bárónak Báthory Zsigmond korából való szülőháza, melyet 1894-ben emléktáblával jelöltek meg. A városban hét felekezetnek (róm. és gör. kat., gör. kel., ág. evang., ev. ref., unitárius és izraelita) 10 temploma van; egyéb épületei közül említésre méltó az új vármegyeháza. T. a vármegye törvényhatóságának és a T.-i járás szolgabirói hivatalának, pénzügyigazgatóságának, kir. tanfelügyelőségnek, kir. törvényszéknek, járásbiróságnak, kir. ügyészségnek és közjegyzőségnek széke; van adó- és sóhivatala, államépítészeti hivatala, sóbányahivatala, állami faiskolája, állami állatorvosa, pénzügyőrbiztosi állomása, csendőrszakaszparancsnoksága, vasútja, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Kulturális intézményei közül a vármegyei közkórház, polgár- és iparosiskola, Ferenc-rendi szerzetház, három kaszinó, dal- és zeneegyesület, olvasó nőegyesület s több más egyesület és társulat említendő. Itt jelenik meg az Aranyosvidék c. hetilap (VII. évfolyam). Lakóinak száma 1850-ben 7687 volt, 1870-ben 8803, 1891-ben 11,079, kik közt 8541 magyar, 148 német és 2297 oláh, hitfelekezet szerint 1667 r. kat., 1752 gör. kat., 733 gör. kel., 138 ág. evang., 5388 ev. ref., 1196 unit. és 203 izraelita. A lakosok földmívelést, állattenyésztést és ipart űznek, iparvállalatai közül a cellulózagyár említendő; vásárai élénkek. Az iparosok közt sok csizmadia van. Hires a T.-i mézeskalács (pogácsa) és sertéssült. A házak száma 1973. Határa 11,753 ha. A rómaiaktól művelt, de utóbb teljesen beomlott sóbányák felett sóstavak keletkeztek, melyek mellé a város (Sósbánya) fürdőt építtetett; közelében van a kincstári («aknai») sósfürdő, melyet a város bérel. Aknáiban jelentékeny a kincstári sóbányászat, mely évenként mintegy 20,000 q kősót eredményez 160,000 frt értékben; a sót öt aknában fejtik.
Története. Már az őskorban lakott egy ismeretlen népfaj a magasan kiemelkedő Hesdát hegyvonalán. Később az alantas ormok is benépesültek; de az őstelepesekről, kivéve az itt-ott feltünő gyér kőkorszakbeli maradványokat, semmi bizonyosat sem tudunk. Az, hogy a dákok idejében itt feküdt Dierna s hogy Decebal Trajanus ellen vívott csatája után itt vesztette életét, a költők meséje. Csak a rómaiak bejötte deríti fel a történelem hajnalát e szép vidéken. Egy Ajtonban felmaradt római útjelző kő tanusága szerint már Trajanus idejében (Kr. u. 110 körül) kiépítik az utat Petaissától (l. o.) Napocáig (Kolozsvár). A déli hegytetőket is mindenütt római telepek borították le az Aranyosig, hol a folyót hatalmas cölöpökön nyugvó híd kötötte át megerősített hídfőkkel. Épületeik és útvonalaik fölismerhető helye, a vizvezeték romja Szinden s Koppándon, sóbányájok T.-tól keletre és kőbányájok Szind felett máig fenmaradt. A T.-hasadék flóráját ők gazdagították délszaki ritka növényekkel s a Szind felőli meredek bérc Trajánvára és a T.-i Tündér, Leányvár letünt hatalmoknak a nép előtt is beszédes emléke.
A beköltöző magyarok az egész vidéket lakatlanul találták, bizonyítják ezt a helynevek, melyek közt idegen keresve is alig akad. Az új betelepülés a Szamos- és Marosvölgy felől történt. Legelőbb a római hídfőt szállták meg, gyepüt vagy palánkot állítván melléje, miből később T.- vagy Szentmiklósvár épült. Kevéssel odább Egyházfalva keletkezett a nagy út két felén, temploma a mai megyeház előtti téren állt. A Rákos patakon túl a keresztes urak birtoka terült el, temploma a mai megyeház előtti téren állt. A Rákos patakon túl a keresztes urak birtoka terült el, templom és kolostor a későbbi kastély helyén. Az akna felé a német vendégek terjeszkedtek. Ezek foglalták el a római várat is a nyugati hegytetőn (Saxodonia). Az ipar és sóakna mívelésére hivták be őket talán a torockaiakkal egy időben. Külön biró alatt, saját törvényeik szerint éltek; csak a XIV. sz. végén olvadtak be végkép a magyarságba. A szászok bejötte előtt is élénk bányászat folyt a mai Sósbánya (fürdő) helyén. A mongoloktól 1241. elpusztított Udvarnoktelek magyar lakói a szabad ég alatt vágták a sót s tengelyen szállíták s talán vizen is (az Aranyoson s Maroson) a régi rómaiak példájára. A vad határszéli lakóktól, besenyőktől és kunoktól sokat szenvedett e keletnek fekvő vidék, tanui a Szent Lászlóról fenmaradt legendák. A mongolok visszavonulta után is Rogerius egy árva lelket sem talált itt keresztül való útjában. IV. István és III. Endre látják el a visszatért vagy újonnan betelepült lakosságot új kiváltságokkal a T.-várban elégett régi szabadalmak helyett. A most már egyesített város gyorsan felvirágzott s a keresztesek birtokán túl északra egy egészen új városrész, Új-T. keletkezett.
A fel- és alvidéket összekötő utak csomópontján feküdvén, T. további emelkedését és hanyatlását is e helyzet befolyásolja. Mint Erdély legrégibb, sőt egyedül tiszta magyar városa, csakhamar a keleti részek középpontja lesz s a Keresztesmező mintegy Erdély Rákosmezeje. T. lakossága ingyen sót kap, csakhogy a tanácskozásra ide gyült rendeket szállással és élelemmel ellássák. Az ellenségre készülő hadak is legtöbbzör az Arnyos-melléki kies térségen gyülekeztek. Itt találak mustrára Aranyosszék s nem egyszer az összes székelység fegyverfoghatói. Már Kun László tábori országgyülést tart s hadakat szed fel a kunok űzésére. 1538. a fellázadt pórság ellen itt kötik, 1505. itt erősítik meg az erdélyi három nemzet unióját. 15ű456. innen indul Hunyadi, a legnemesebb magyar, utolsó hadjáratára. 1467. innen fékezi meg nagy fia a fellázadt erdélyi főurakat. A mohácsi vész után Gerenden, a tér keleti részén, tartják az első önálló országgyülést, mely Erdély védelméről intézkedik. 1542. Buda eleste után, a Keresztesmezőről bocsájtanak fényes küldöttséget Izabella meghivására s a külön fejedelemséget megalapítják. 1544. már a csatolt részek is részt vesznek az itt tartott országgyülésen. 1454., 1458. és 1552. a vallás ügyében hoznak szabadelvü határozatokat, 1557. törvényesítik a Luther, 1564-ben Kálvin, 1568. Dávid Ferenc vallását s törvénybe iktatják Európában legelőször az értelmi felvilágosodás alapját, a vallásszabadságot. 1572-ben a Báthoryakkal fellépő kat. visszahatás már korlátolni kezdi a vallásújítást. 1579. itt fogatja perbe a fejedelem Dávid Ferencet s itt irja alá az országo felforgató jezsuiták behivását. Az 1594-95-iki T.-i országgyülés még ellene szegül Báthory Zsigmond vészes politikájának. A reá következő országos zavarokban, Báthory Zsigmond s Endre bukása után, a nagy Csáky István a Keresztesmezőn gyüjti össze Erdély erejét, hogy az áruló Mihály vajdával leszámoljanak. A Básta segélyével felülkerült bitorló T. kétszeri felgyujtásával torolta meg a miriszlói kudarcot; 1601 aug. 19-én azonban őt is lesujtja a Létom alatt a hozzá méltó cimbora. Majd Báthory Zsigmond újabb bejöttekor T. polgárait is kardra hányatta Básta az ó-T.-i kastélyban és az új-T.-i templomerődben. Csak Bocskay alatt kezdette a szétfutott maradék lakosság újra visszaszállingózni.
1609. új szabadalmakkal látja el az utolsó Báthory a hamvából alig kikelt várost. 1613 őszén a Bethlen Gábort behozó Szekender pasa üt tábort a Keresztesmezőn. A következő évben megerősíti T. kiváltságait az új fejedelem s a még mindig puszta Új-T.-t 332 túlnyomóan ref. vallásu palotás vitézének adományozza, egytől egyig megnemesítvén őket. 1636. I. Rákóczi György a Keresztesmezőről intézi trónja védelmét Bethlen István támadása ellen. 1644. is itt szervezi seregét, hogy a linzi békét kivívja. 1658. a szerencsétlen lengyel expedició után T.-t is felégeti a tűzzel-vassal pusztító társaság s a környék népét rabszijra fűzi. Csak kevesen menekülhettek el a havasokra s a T.-hasadék barlangjaiba. 1569. a török lepi meg és dúlja fel a megmaradt romokat. Ugyanez évben Lugos és Karánsebes lakóit, 1665. a nagyváradi őrséget telepíti az országgyülés az üres telkekre s 1668-ban Apafi a váradi menekültekkel együtt Ó-T.- t is megnemesíti. 1672. már a kuruc mozgalom vezérei tanácskoznak T.-n s innen indulnak erdélyi önkéntesekkel Kővár vidékére, hogy megkezdjék Máramaros és Szatmár felé beütéseiket. 1692 febr. 20-22. itt utazik keresztül Zrinyi Ilona száműzött férjéhez. 1693. itt egyezkednek a prot. rendek a templomot és iskolát követelő katolikusokkal s itt hirdetik ki az ország előtt a Leopoldi diplomát, mely az önálló fejedelemségnek véget vetett. Sokat szenvedtek a T.-iak a Rákóczi szabadságharc idején is. Többször rájok gyujtották a labancok házaikat s 1707. városuk újra merő romhalmaz lett. Hideg ősszel lóra, szekérre kaptak s a megint pusztitva kezeledő Rabutin elől elmenekültek a félreeső Szilágyban s Szatmárban és Szabolcsban ide-ode vándorolva töltöttek el negyedfél keserves esztendőt. Csak 1711 tavaszán tudtak ismét visszatérni, hogy városukat helyreállítsák. 1759-ben még egy utolsót lobban régi dicsőségük: a 127-iki történetileg ismert országgyülést tartják falaik közt. Hogy ennél többet nem tartottak, okai a megváltozott idők és a város rohamos elszegényedése a sokszori nehéz megpróbáltatás után. De azért 1848-49. is derekasan megállták helyöket. A 75. honvédzászlóalj T.-i nemzetőrökből alakult. A 11., 22., 30. és 134. zászlóaljban is számos T.-i szolgált. Azonkivül egy vadászzászlóaljjal tartották féken a havaskörnyék lázongó oláh lakosságát. Sokan elestek a csatatéren, a havas cernirozása is sok áldozatot kivánt, többen börtönbe kerültek, nem egy bujdosóvá lőn és csak igen kevesen tértek vissza a zsibói és dévai fegyverletétel után a T.-i ingremiátusok közül családi tűzhelyökhöz.
2. T., nagyközség Torontál vármegye törökbecsei j.-ban, (1891) 4035 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 3. Bihar-T., kisközség Bihar vármegye T.-i járásában, (1891) 1692 magyar lak., a járási szolgabirói hivatal széke, posta- és telefonhivatallal és postatakarékpénztárral. - 4. T. vármegye, azelőtt Erdély egyik vármegyéje, melynek területe 4790 km2, lakóinak száma 152,692 volt. Székhelye T. volt. Az 1876. XXXIII. t.-c. a vármegyét megszüntette, alsó kerületét T.-Aranyos, felső kerületét Maros-T. vármegyékhez (l. o.) csatolván.
(a francia torrent szótól) a. m. hegyi patak, l. Hordalék.
(l. a mellékelt térképet), vármegye hazánk királyhágón túli részében; határai É-on Kolozs, K-en Maros-Torda, D-en Kis-Küküllő és Alsó-Fehér, Ny-on Arad és Bihar vármegye.
[ÁBRA] TORDA ARANYOS VÁRMEGYE TÉRKÉPE.
Területe 3369,58 km2. Felszine Ny-i részében igen hegyes, K-i fele ellenben dombos és lapályos. Ny-i határán a Biharhegység emelkedik, melynek főbb csúcsai itt a Kukurbeta (1849 m.), Piatra graitore (1659 m.) és a Gajna (1486 m.); e vadregényes hegységhez, melynek mélyébe van a szkerisórai Gyeczár jégbarlang és a vidrai vizesés, K. felé a Gyulai havasok csatlakoznak, melyek az Öreghavasban (Muntyemáre) érik el legnagyobb magasságukat (1829 m.). A Jára völgyétől K. felé a hegység hirtelen lelapul, magassága 7-800 m.-t nem halad meg s ezen részében van a szépségéről hires tordai és túri hasadék (l. o.). Az Aranyos völgyétől D-re az Aranyosmelléki hegység húzódik, melynek főbb csúcsai a Zsamina (1366 m.), Csórai szirt (1440 m.) és a hires Székelykő (1130 m., l. o.) Torockó fölött; természeti szépségekben ez a hegység is igen gazdag (Kőköz, Aranyos völgye). Tordától és Felvinctől K. felé hullámos és termékeny fentérség terül el, mely már a Mezőség (l. o.) részét teszi. Folyóvizekben T. gazdag; fő folyója a vármegye Ny-i részében eredő és egész hosszában a vármegye területén folyó Aranyos, mely a Járát, a Hesdát és a Túri patakot veszi magába; e folyó Vajdaszegnél ömlik a Marosba, mely mintegy 70 km.-nyi vonalon a vármegye D-i határát jelöli; beléje a Szengyeli és Kapus patakok ömlenek. Mindezen vizek, valamint mellékvizeik vizben elég gazdagok. A Mezőségen sok kisebb-nagyobb tó van, melyeknek vizék nagyobbára a Szengyeli és Kapus patak vezeti a Marosba. Éghajlata Ny-i részében igen zord, csapadékban gazdag, K-i részében enyhébb és szárazabb.
Terményei a természet mindhárom országából nagy számmal vannak; az ásványország Offenbánya környékén arany-, ezüst- és vasérceket, Torockó mellett vasérceket, Tordán sót (23,714 q kősót és 185 q iparsót) szolgáltat. A vármegye termőterülete 336,041 ha., miből szántóföld 113,518 ha., kert 7075, rét 65,294, legelő 51,326, nádas 849, szőllő 1298 és erdő 96,681 ha.; a nem termő terület 15,153 ha. Fő termékei: búza (29,496 ha. területen termett 414,590 hl.), rozs (6824 ha.), árpa, zab, tengeri (26,770 ha. területen 386,665 hl.), burgonya, len, kender és dohány; a gabonanemüek legkivált a Mezőségen teremnek jól, mig a hegyes vidéken a havasi legelők igen kiterjedtek. A gazdasági viszonyok javítására a vármegyei gazdasági egyesület és a túri fanemesítő társulat törekszik. Az állatlétszám az 1895-iki állapot szerint: 48,061 magyar és 20,278 nem magyar fajtáju szarvasmarha, 1311 bivaly, 7814 ló, 403 szamár, 15 öszvér, 47,294 sertés, 134,888 juh és birka és 4717 kecske. Hires gulya van Mikesen, Alsó-Gyéresen, Hadvéren, Szengyelben, Méhesen és Mező-Záhon, ménesek Mező-Záhon vannak. A lótenyésztés emelésére 3 fedeztetési állomás van. A méhészetet 138 községben űzik; a méhkasok száma 9618.
[ÁBRA] Torda-Aranyos címere.
A lakosok száma 1870-ben 137,856 volt, jelenleg (1891-ben) 150,564. Egy km2-re 44,7 lélek esik s igy a T. a ritkábban népesített vármegyék közé tartozik. A lakosok közt van 37,590 magyar (25%), 841 német, 107,491 oláh (71,4%) és 4642 egyéb. A magyarság 10 évi szaporulata 6039 lélek, vagyis 19,1%. A nem magyar ajkuak közül 46,415, vagyis 30,8% beszéli a magyar nyelvet. Hitfelekezet szerint van 5253 r. kat., 62,032 gör. kat. (41,2%), 49,131 gör. kel. (32,6%), 226 ág. evang., 22,506 ref. (14,9%), 9480 unit. és 1931 izr. Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a lakosság: értelmiség 891, őstermelés 39,038, bányászat és kohászat 126, ipar 4475, kereskedelem 612, hitel 17, közlekedés 225, járadékból élő 400, napszámos 17,343, házi cseléd 2425, háztartásban 29,070, egyéb foglalkozásu 159, foglalkozás nélküli gyermek 51,464 és felnőtt 3961. Az ipar leginkább a bányaiparra szorítkozik; más nagyobb ipari vállalatok a tordai cellulózagyár és egy szeszgyár. A hiteligények kielégítésére egy népbank, 6 takarékpénztár és 11 községi hitelszövetkezet szolgál. Közlekedését 108 km.-nyi vasutak (17 állomással), 170 km. állami és 186 km. törvényhatósági és 482 km. községi út közvetíti; a Maroson élénk a tutajozás.
Közművelődésügye még igen fejletlen; a 6 éven felüli férfilakosságnak 71,2%-a és a női lakosságnak 83/-a sem irni, sem olvasni nem tud és a tanköteles gyermekeknek 50,6%-a nem jár iskolába. A vármegyében összesen 119 tanintézet van, u. m. 3 ipari és kereskedelmi, 2 polgári és 188 elemi népiskola, továbbá 8 kisdedóvó. A népiskolákban 224 tanító működik, kik közül 196 okleveles és 26 nem képes a magyar nyelven való oktatásra. A szellemi élet központja Torda.
Közigazgatás. T. vármegye 6 járásra oszlik és van benne 2 rend. tanácsu város, u. m.:
A vármegyében van 2 rend. tanácsu város, 3 nagy- és 137 kisközség; a községek általában véve kicsinyek; 1000-nél több lakosa 13-nak van. Legnépesebbek: Torda 11,079, Álbák 5312, Szkerisóra 5275 és Bisztra 3618 lakóval. Székhelye Torda. Az országgyülésbe 4 képviselőt küld. L. még Torda.
(Grail) Erzsébet, magyar recitátornő, szül. Tordán 1862 márc. 11. Tanult a kolozsvári és Budapesten a polgári tanítónőképző intézetben. Tanulmányainak befejezése után Nagyváradra választották meg tanítónőnek az ottani felső leányiskolához, ahol három évig működött. 1887-ben lemondott állásáról és mindenekelőtt a francia Svájcba ment, hogy a francia nyelvben gyakorolja magát. Itt villant meg agyában először a gondolat, hogy kulturális viszonyainkat és különösen irodalmunkat ismertetnie kellene a külföld előtt. A barmen-elberfeldi szinházhoz szerződött, ahol először kezdett magántársaságban magyar költeményeket németül szavalni. A rajnamelléki városok egymásután hivták meg azon célból, hogy tartson nekik a magyar irodalomról előadást. Ekkor felmentette magát szerződése alól és egészen a magyar kultura és irodalom ismertetésének élt, még pedig oly sikerrel, hogy 1890. a Coburger Deutscher Vortrags-Verband előadói közé választotta. 1892. a weimari nagyherceg előtt szavalt és akkor az ottani udvari szinház szerződtette, melynek kötelékéből azonban előadásai érdekében csakhamar ismét megvált. Több mint 300 nyilvános előadást tartott a magyar viszonyokról, nemcsak Németországban, hanem Olaszországban, Hollandiában és Angolországban is. Előadásait szavalatokkal toldotta meg, melyeknek érdekében maga is sok magyar költeményt fordított németre. 1897. a magyar közoktatásügyi minisztérium a budapesti polgári tanítónőképző intézetben szervezett számára egy állást azon hatáskörrel, hogy az intézet növendékeinek a magyar irodalmi remekeket ismertesse. De e mellett szabadságot biztosított neki, hogy külföldi előadásait továbbra is megtarthassa.
hazánk egyik ismert nevü természeti szépsége, az a sziklahasadék, mely Torda-Aranyos vármegye tordai járásában, Torda várostól Ny-ra az Aranyos folyó bal partját szegélyező mészkőláncolatot áttöri és melyen a Hesdát (l. o.) folyó vize zuhog végig. Az elég széles hasadékot két oldalt folyton változó regényes sziklaképződmények kisérik, melyek tetemes magasságra emelkednek fel s több kisebb barlang nyilását engedik látni. A T.-ről azt tartja a rege, hogy a kunok elől futó Szt. László imádságára nyilt volna meg. A T. sziklás képződménye mintegy 3 km. hosszu és ez D. felé kevésbbé szép völgyszorosban nyer folytatást az Aranyos medréig. A T.-ot az Erd. Kárpát-egyesület tette járhatóvá.
l. Mézeskalácsos.
nagyközség Fejér vármegye váli járásában, (1891) 1242 magyar lak.
(Savadisla), kisközség Torda-Aranyos vármegye alsójárai j.-ban, (1891) 1286 magyar lak., posta- és telefonállomással, postatakarékpénztárral.