sajátságos kellemetlen érzés, mely különösen ételekkel, italokkal, általában a gyomorba vitelre szánt anyagokkal szemben nyilvánvaló idgenkedésben áll. Főleg az íz- és szagérzések váltják ki, de látás, tapintás, esetleg hallás útján nyert kellemetlen benyomások is, sőt közvetetlen érzékelés nélkül emlékek vagy képzetek is előidézhetik. Gyakori az emésztő szervek betegségeiben szenvedőknél, bizonyos idegbajoknál és a terhesség kezdetén. Az U. érzése többnyire a gyomorban vagy a garatban lokalizálódik s némelyek szerint a megfelelő izomelemek rendellenes összehúzódását jező izomérzésben áll. Gyakran hányás követi.
(növ.), l. Aszandkóró.
(lat.) a. m. hullámmozgás; undulatus, hullámos, bodros. U.-elmélet, l. Fény.
1. vármegye (l. a mellékelt térképet) hazánk tiszajobbparti részében; határai É-on Zemplén vármegye és Galicia, K-en Bereg, D-en u. az és Szabolcs, Ny-on Szabolcs és Zemplén vármegye.
[ÁBRA] UNG VÁRMEGYE TÉRKÉPE.
Területe 3052,84 km2. Északi nagyobb felét magas hegységek borítják, csak D-i és Ny-i része lapályos, alkotván a nagy magyar alföld északkeleti öblét, melynek tengerfeletti magassága 106-130 m. E síkságot Ny-on a Vihorlát hegység szegélyezi, mely a Vihorlát (1074 m.), Motrogun (1019 m.) és Szinnai kő (1007 m.) nevü csúcsokban emelkedik legmagasabbra; ehhez K. felé a Proprisni hegycsoport (1020 m.) csatlakozik. Az Ung folyó völgyén túl a Polyána csoportja következik (a Makovica csúccsal, 978 m.), mely a Szinyákba (992 m.) megy át. Ettől É-ra a Polonina Runa csoportja (1482 m.), végül a galiciai határon a Keleti Beszkidek csoportja emelkedik, melynek legmagasabb orma a Ravka (1300 m.). Ezen hegységeket számos jelentékeny folyó völgye választja el egymástól; maga a Tisza csak déli határán kis területen érintvén Ung földjét, tulajdonképen az Ung a vármegye fő folyója; ez ÉK-DNy-i irányban folyik végig a vármegyén, jobbról az Ublya s Cserna, balról a Lyuta és Turja vizét véve fel magába. Az Ung a Laborcba ömlik, mely a vármegye Ny-i határát képezi, mig a Latorca, mely a Szinyák és Polyána vizeit (Sztara, Viela, Cigánypatak) egyesíti magában, D-en jelöli a határt. Zéténynél a Laborccal egyesülve a Bodrog nevet veszi fel. A Cserna és Ung alsó folyása mentén kisebb mocsarak, a Vihorlátban csinos tengerszem van. Ásványos források Szobráncon és Uzsokon fakadnak. Éghajlata a déli részen az alföldi klimához hasonlít, mig É-on inkább hegységi jellegü, zordabb. Ungvár évi közepes hőmérséklete 8,8° C., a január hónapé - 3,4, a juliusé 19,6°. A hőmérséklet szélsőségei 34,8 és - 21,4°, az abszolut ingadozás 56,2°. A csapadék mennyisége általában véve nagy; még a síkságon is (Csap) 719 mm. a csapadék évi mennyisége, Ungváron 798, az Ung egyik mellékvölgyében fekvő Új-Kemencén már 1064 és a Keleti Beszkédekben (Sztannán) már 1195 mm.
[ÁBRA] Ung vármegye címere.
Terményei az ásványországból vasércek, porcellánföld, petroleum, ez utóbbi csekély mennyiségben, mig a dubrinici kaolin kivitel tárgya. A művelési ágak eloszlása a következő: szántóföld 85,997 ha., kert 6429. rét 32,926, legelő 34,822, szőllő 946, erdő 150,793, nem termő 11,283 ha. Az Ungvártól D-nek eső sík löszből áll, a lapály többi része alluviális völgytalaj, melyet két helyen homok szakít meg, mig a hegyekben a szlikátok uralkodnak. Ez utóbbi rész kevéssé termékeny, leginkább csak erdőségekben gazdag, a déli kisebb rész azonban megtermi a búzát (16,548 ha. területen 188,872 q termés), rozsot (8257 ha. területen 108,310 q), zabot (9841 ha. területen 81,466 q), árpát (4337 ha. területen 42,169 q), tengerit (6353 ha. területen 37,943 q), továbbá kisebb mennyiségben kendert, kölest, repcét, cukorrépát, dohányt és igen sok burgonyát (6364 ha. területen 554,564 q). Bora jó, Szerednye, Ungvár és Vinna környéken terem. Hegységének déli lejtői s alvidéke gyümölcsfatenyészésre kiválóan alkalmas, Ungvárt van 20 holdas állami faiskola. Állatországa elég gazdag, de lova aránylag kevés van; van 28,694 db. magyar és 39,056 nem magyar fajtáju szarvasmarha, 146 bivaly, 13,852 ló, 42 szamár, 4 öszvér, 33,761 sertés, 15,892 juh és birka és 1179 kecske. A szarvasmarha tenyésziránya az északi hegyes vidéken a borzderes hegyi faj, egyébként az erdélyi magyar fajta az uralkodó. Tuja-Remetén állami ménteleposztály van (59 ménnel), van továbbá 7 fedeztető állomás. Az erdőségek igen kiterjedtek, túlnyomó részük bükkös, és csak csekély részük fenyves. A folyóvizekben sok a hal. A méhészet elég fejlett, van 6730 méhköpü.
A lakosok száma volt 1870-ben 130,032 és 1891-ben 135,247, mihez azonban még 2086 katona járul. Egy km2 45 lélek esik és igy Ung a gyérebb népességü vármegyék közé tartozik. A lakosok közt van 37,182 magyar (27,5%), 10,318 német nyelvünek vett zsidó, 40,035 tót (29,6%) és 46,521 rutén (34,4%). A magyarság létszáma az utolsó évtizedben 3519 lélekkel (8,6%) csökkent. A nem magyar ajkuak közül 9941 egyén (10,1%) beszéli a magyar nyelvet. Hitfelekezet szerint van 28,836 róm. kat. (21,2%), 72,190 gör. kat. (53,4%), 516 ág. evang., 18,055 ev. ref. és 15,599 izraelita. Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a lakosság: értelmiség 993, őstermelés 33,233, bányászat 3, ipar 5279, kereskedelem 1147, hitel 20, közlekedés 264, járadékból élő 519, napszámos 9967, házi cseléd 3140, háztartásban 26,125, egyéb foglalkozásu 224. A lakosság fő foglalkozása az őstermelés. Az ipar még fejletlen, de újabb időben lendületet vesz; főbb ipartelepei: 1 hajlítottfabutor-gyár, 1 székgyár, 1 vasgyár és öntő, több gőzfürész és faárugyár, 1 agyagárugyár, több műmalom és szeszgyár. Van a vármegyében 2 bank, 2 takarékpénztár és 2 szövetkezet. A vasúti vonalak hossza 79 km. (13 állomással); állami útja 152 km., törvényhatósági útja 146 km. és községi útja 479 km.
Közművelődés tekintetében még sok a teendő; a 6 éven felüli férfi lakosságnak 57,5, a női lakosságnak 64,4%-as sem irni, sem olvasni nem tud és a tanköteles gyermekeknek 11%-a nem jár iskolába. A vármegye területén jelenleg 251 iskola van, u. m. 1 hittani intézet (Ungvár), 1 gimnázium (u. o.), 3 ipari és kereskedelmi iskola, 1 tanítóképző intézet, 1 polgári iskola, 248 elemi népiskola, 16 kisdedóvó és 1 árvaház. A szellemi élet központja Ungvár.
Közigazgatás. Ung vármegye 4 járásra oszlik és van benne 1 rendezett tanácsu város, u. m.:
A vármegyében van 1 rendezett tanácsu város, és 209 kisközség (nagyközség nincs). A községek általában véve kicsinyek. 2000-nél több lakosa csak háromnak van; u. m. Ungvár 11,789, Lyuta 2328 és Bező 2119 lakóval. Székhelye Ungvár. Az országgyülésbe 4 képviselőt küld.
Története. Ung vármegye nevét Ung várától s ez viszont Ung folyótól vette. Valószinü, hogy mint külön hadászati s kormányzati terület létezett már a honfoglalást megelőző időben is. Erre engednek következtetni Béla király névtelen jegyzőjének feljegyzései. Ezekben van elmondva, hogy Álmos hadai Munkács tájékáról Ungvár felé nyomulván, itt már erősséget és abban Laborc szláv vezért találták, akiről feltehető, hogy nagyobb vidékre terjedő hatalmi körrel nemcsak hadi, hanem polgári kormányzó is volt. Ezen feljegyzések tanuskodnak arról is, hogy midőn a honfoglaló hadak Ung várának kőfalai alatt tábort ütöttek, a vár parancsnoka Laborc Zemplén vára felé futásnak eredt, de a magyarok üldözték s egy folyó mellett, (melyet az eset alkalmából ma is Laborcnak neveznek) elfogták és felakasztották. E közben pedig Álmos vezér, fia s vezértársa Árpáddal együtt bevonult Ung várába és négy napig tartó diadalünnepet (áldomást) tartott. A negyedik napon a halálát közeledni érző agg vezér tanácsot tartván a nemzetségek fejeivel, ezek még Álmos életében hűséget fogadtak fiának Árpádnak, kit ősi szokás szerint paizsaikon emelve fel, vezérükké, fejedelmükké választottak. A honfoglalás nagy művének első diadalünnepe Ungvárt virradt fel tehát a magyar hazára. U. mai területe már a honfoglalást megelőzött időszakban is ősidőktől fogva lakott és mint oly terület, melyet az Északkeleti Kárpátokon átcsapó minden mozgalom legelőször talált útjában: a népek vándorlásainak szinhelye volt. Igazolják ezt a számos kő-, bronz- és népvándorláskori leletek. Ilyenek a vármegyének sok helyén leginkább folyóvizek s tavak mellékén találhatók. Kőkori maradványok előfordulnak szórványosan a vármegyének több helyén, főleg a Latorca és a Laborc folyók között. Kerész község különösen gazdag ily leletekben, melyek cölöpépítmények egykori létezésére is engednek következtetni. Innen kerültek az első obszidián nyílhegyek a nemzeti muzeumba. Bronzkori leletek előfordulnak szórványosan a vármegyében többfelé. Népvándorláskori leletek leginkább a Tisza mentén, a Tisza és a Latorca közé eső vidéken fordulnak elő. Hogy Ung vármegye területe a népvándorlások korában is lakott s dúló harcok szinhelye volt: az őskori leleteken kivül igazolják a ma is fennálló ősi ungvári, a romokban levő vinnai, váraljai, nevickei s szerednyei várak s több elpusztult megerődített hely, melyeknek nagyobb része még a honfoglalás előtti időszakban keletkezett.
A vármegye területe egy-két községre terjedő eltéréssel a maival körülbelül minden időben megegyezett. Annak nincs nyoma, hogy Ung más vármegye alkatrészét tette vagy más vármegye része csatoltatott volna hozzá. Hogy mikor nyert Ung teljes vármegyei szerkezetet, megbizható adatok hiányában nem lhet meghatározni. A rendszeres vármegyei élet első jelenségeiül tünnek fel, hogy régi okmányokban a XIII. sz. elejéről II. Endre király korából (1205-35) a vármegye főispánjául Mesku, utóbb Heym nevü van említve és tanusítva az, hogy 1286. Ung mint rendezett vármegye van feltüntetve azon alkalomból, amidőn Butkay András egy Tamás nevü papot kegyetlenül megvert, egyezség útján ennek 60 arany márkát és Ung vármegyében fekvő Ásvány nevü faluját adta vérdíjul és hogy 1311. a jelenleg is ungvármegyei Csap községben, honnan a régmult időkben nagy szerepet játszott, országbirói s nádori méltóságokat is viselt Csapy család is származott, vármegyei közgyülés volt. Egy a premontrei rend leleszi prépostságát érdeklő, 1314. kelt okmányban felsorolt várispánok között pedig Benedek nevü van mint Ung várispánja említve. Ung vármegye törvényhatósági jellege a vegyesházi királyok alatt kezd mindinkább kitünni. A leleszi konventnek egy érdekes okmánya szerint Drugeth Vilmos nádor egyszersmind ungi főispán, Ung s a szomszéd Szabolcs és Bereg vármegyék nemességével ez idő szerint is Ung vármegyéhez tartozó tiszaparti községben Záhonyban 1334 és 1335, utóbb pedig 1341. közgyülést és nádori széket tartott. Hasonló célból Zsigmond király uralkodása alatt, ki Sáros-Patakot Pálóczy Györgynek adta zálogba, Pálóczy Mátyás nádorispán Ung vármegye nemességét Sáros-Patakra hivta meg. Az ungi eredetü s a Pánk nemzetséghez tartozó Pálóczy-család, melynek egyik ágából származott Dobó István az egri hős is, kinek Dobó-Ruszka ungvármegyei község volt családi fészke és temetkezési helye, viszont arról is nevezetes, hogy ezen családból ugyanazon időben György primása, Mátyás nádora és László országbirája volt az országnak. Ung vármegyének számot tevő voltát tanusítja az is, hogy Zsigmond király 1394. a nikápolyi nagy csatavesztést megelőzőleg a vármegyéktől segedelmet szorgalmazván, ezen országos segedelem kiszolgáltatásának módjára nézve körlevelében U. állítja föl követendő például.
A rég mult idők történetének homálya a honfoglalás kezdetétől hosszu időre elfedi azokat, kik az első századokban Ung vármegye hadi s polgái kormányzatának élén állottak. Ungvárnak erődített s határszéli jellegéből következtethető azonban, hogy bizonyára az Árpád-házi királyok alatt is voltak várispánjai. Ezek azonban csak a vegyesházi királyok korától kezdve válnak ismeretesekké. Sorukat Pethő Péter nyitja meg, ki 1320. szövetkezve az Erdélyben garázdálkodó Moyssal, fel is lázadt Róbert Károly ellen. Róbert Károlynak uralkodása Ungvárra nézve egyebek között két hosszu időre kiható mozzanatról is nevezetes. Egyik, hogy ő adott menedéket és terjedelmes birtokokat Beregben Koriatovics Tódor elűzött novgorodi hercegnek és rutén népének, mely nép egy része Ung hegyei közé is letelepedett. Másik, hogy 1322. Drugeth Jánost, ki már Somogy, Bács, Fejér és Tolna vármegyék főispánja is volt, nádorrá, Homonna örökös urává, Ung és Zemplén vármegyék főispánjává tette. Ezen időtől fogva negyedfél századon keresztül szerepelnek a Drugethek, mint Ung vármegye fősipánjai. Ezek között egy utóbbi homonnai Drugeth János gróf főispánsága idejében, 1628. szólnak a jegyzkönyvek először a vármegye címeres pecsétjéről, előadván, hogy a nevezett főispán II. Ferdinánd királytól örökös főispánságáról szóló diplomával együtt Ung vármegye címerével ellátott, drágakövekkel díszes pecsétnyomót kapván, ezen pecsétnyomót beiktatása alkalmával a vármegye közönségének ajándékozta, amidőn a régi pecsétnyomó összetörését rendelte el a közgyülés. A Drugethek közül utolsó főispánja volt a vármegyének az 1689. meghalt Drugeth Vendel gróf esztergomi kanonok. A Drugetheken kivül közben voltak azonban Ungnak mások is főispánjai. Igy Dersfy Péter 1381., Perényi Péter 1411., Pálóczy György 1436., Perényi István 1460 körül. Sőt volt Ungnak egy nő főispánja is, Drugeth György grófnak 1662. bekövetkezett halálával hátrahagyott özvegye, Esterházy Mária grófnő, ki mint kiskoru gyermekeinek gyámja gyakorolta az örökös főispánsághoz kötött hatalmat egészen 1679-ig. A Drugethek kihalta után 1696. a nagynevü székesi Bercsényi Miklós grófot nevezte ki Lipót király Ung vármegye főispánjává. Utóbb azonban, midőn a viszonyok átalakulásával Bercsényi II. Rákóczi Ferenc fejedelem hadainak fővezére és az érsekújvári hadkerület parancsnoka lett és igy a főispáni ügykört nem tölthette be, II. Rákóczi Ferenc 1706. Sennyey Pongrácot ruházta fel Ung s ezenkivül Zemplén és Szabolcs vármegyék főispáni méltóságával. A szatmári békekötésre közvetlenül következett időben hogy ki volt Ungnak főispánja: az erre vonatkozó adatok hiányzanak. Már 1718. Barkóczy Ferenc gróf, utána 1727. Szent-Iványi József gróf, 1735-ben Gyulay Ferenc gróf, 1741. Sztáray János gróf ült Ung vármegye főispáni székében. A királyi biztosok és főispáni helyettesek sorát 1804. Luby Károly nyitja meg, kit Perényi Miklós báró, Lónyay Gábor, Fáy Barnabás, Lányi Imre és Pribék Antal követtek. A korszakot alkotó 1848. az első felelős parlamenti kormány a főispáni méltósággal Bernáth Zsigmondot tüntette ki, ki az 1825-48. terjedő időszakban tartott országgyüléseken állandóan mint Ung vármegye egyik követe, a reformeszmék megvalósulásáért kifejtett küzdelmekben szerzett magának történelmi nevet. A szabadságharc leverését követő nehéz megpróbáltatások után az önkormányzati tevékenységnek kis időre, 1860. történt felcsillámlása alatt az akkori kormányt Ungban Waldstein János gróf képviselte. A közjogi kiegyezés folytán 1867. megnyilt új alkotmányos korszak kezdetén Török Napoleon gróf foglalta el a főispáni széket, mit 20 év multával fiának, Török József grófnak adott át.
Részese volt Ung vármegye minden nagyobb arányu országos mozgalomnak. Az állami lét, a nemzeti ügy szolgálatában állott mindenkor. Tevékeny része volt a korona birásáért I. Ferdinánd és Szapolyai között kifejlett küzdelmekben. E miatt sokat küzdött utóbb azzal a kétes helyzettel is, hogy majd a győzelmes I. Ferdinánd, majd a török hatalmas pártfogása alatt álló Izabella királynénak hódolt. Ezen időszak jellemző mozzanata, hogy midőn az ország szomoru sorsa 15 vármegye nemességét arra ösztönözte, hogy maguk között gyülést tartván, általános felkelés rendelésére irányuló kérelemmel I. Ferdinándhoz követséget küldött s ennek folytán Ferdinánd király Besztercebányára országgyülést hivott össze, ezen országgyülésen Ung vármegye követei által oda működött, hogy mindenekelőtt Izabella királynéval köttessék béke. A béke létre jövén, ez időtől kezdve a Szapolyai-ház kihalásáig Ung vármegye kiegészítő része, végvára volt Erdélynek és ezen kivételes helyzetét nemzeti érzületének és annak köszönhette, hogy főispánja Drugeth Ferenc gróf hatalmas és megtörhetetlen hive volt Izabellának és János Zisgmond fejedelemnek. Utóbb pedig szinhelye volt Ung vármegye a Bocskay István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György és Thököly Imre által vallási és nemzeti érdekek megvédése céljából támasztott felkelések és háborus mozgalmaknak és bár a vármegye nemessége és népe ezen időben is a nemzeti ügy mellett kitűzött zászlók alá sorakozott, mégis legtevékenyebben, legodaadóbban vett részt főispánja székesi Bercsényi Miklós gróffal együtt II. Rákóczi Ferenc függetlenségi küzdelmeiben, utóbb pedig az 1848-49-iki szabadságharcban.
2. Ung, a Tiszába ömlő Laborc baloldali mellékvize, ered Ung vármegye ÉK-i szögletében, Uzsok mellett, eleintén Ny., majd DNy. és Bereznától kezdve D-nek folyik, Ungvárnál a síkságra lép és Ny-i folyás után Deregnyővel szemben a Laborcba ömlik. Hossza mintegy 145 km. Mellékvizei jobb felől az Ulicsi patak, Ublya és Szobránci patak, bal felől a Lyuta és Turia.
(hung) nemzetségét csupán a XI. sz. végén említik, midőn a nemzetség tagja, Magyar fia Henrik, Szent László idejében külföldre utazott.
v. Formosa-öböl, Angol-K.-Afrika partján, Malindi-szigettől É-ra, a D. sz. 2° 31' és 3° közt. Rasz Sakka az É-i és Rasz Gomani v. Ngome-fok a D-i határa. Belé ömlik a Tana folyó.
(Brod Ukerský), az ugyanily nevü morvaországi kerületi kapitányság székhelye, egykoron vár, az Olsawa és vasút mellett, (1890) 4670 lak., szép román templommal; a Kaunitz grófok kastélyával. 1605. Bocskay, 1622. Bethlen Gábor foglalta el.
(Hradistě Uherské), az ugyanily nevü morvaországi kerületi kapitányság székhelye a Morva és vasutak mellett, (1890) 3939 lak., maláta-, parkett-, cukorgyártással, gőzfürésszel, gabona-, len-, gyapju- és marhakereskedéssel; szép plébániatemplommal, márványból készített Mária-szoborral.
1. János György, német fametsző, szül. a Pirna melletti Goosban 1715., megh. 1788. Pirnában megtanulta a könyvnyomtatást és szabad idejében a fametszést is. 1740 óta Berlinben élt és 1757 óta kizáróan formametszéssel foglalkozott. Föltalálta a sajtónak egy fajtáját és súlykoló gépet is szerkesztett.
2. U. József, osztrák jogtudós és politikus, szül. Bécsben 1828 jul. 2. Éppen jogi tanulmányait folytatta, midőn az 1848-iki szabadságmozgalom kitört, melyhez ő is csatlakozott, bár a máj. 16. a császárhoz menesztett diákkövetségben nem vett részt. Nemsokára álláshoz jutott az udvari könyvtárban, melyet azonban megint elveszített. 1852. a magánjog magántanárának habilitálta magát a bécsi egyetemen. 1853-57. a prágai egyetemen működött mint rendes tanár, 1857-81. pedig a bécsi egyetemnek volt elsőrangu celebritása. Ekkor már mint iró is világra szóló hirnevet vívott ki; munkái közül említendők: System des österreichischen allgemeinen Privatrechtes (1. kiadás Lipcse 1856-64, 4. kiad. 1876); Über die Ehe in welthistorischer Bedeutung (1850); Die rechtliche Natur der Inhaberpapiere (1857); Wissenschaftliche Behandlung d. österreichischen allgemeinen Privatrechtes (1853); Entwurf eines bürgerlichen Gesetzbuches für das Königreich Sachsen (1853); Die Verlassenschafts-Abhalndlung is Österreich (1862); Die Reform der Wiener Universität (1865). Az alkotmányos élet új lendületekor mint politikus is kezdett szerepelni. Megirta: Zur Lösung der ungariscen Frage (1861) címü, hazánkkal rokonszenvező röpiratát, a szerencsétlen 1866-iki háboru lezajlása és az abszolutizmus rombadőlése után pedig az osztrák tartománygyülésbe választatta magát, mely őt 1867. a birodalmi gyülésbe küldötte. Itt a német alkotmányhű párt egyik korifeusaként működött, 1869 jan. 20. a császár az urakházának tagjává nevezte ki. 1871 nov. 25. tárcanélküli miniszter lett az Auersperg Adolf-féle tárcanélküli miniszter lett az Auersperg Adolf-féle kabinetben és ebben az állásában (mint Sprechminister) kiváló jelét adta debatter-ügyességének, mialatt szellemes, talpraesett megjegyzései közül nem egy szálló igévé vált Ausztriában. 1879 febr. 15. megvált állásától, mire 1881 jan. 20. a legfőbb birodalmi törvényszék elnökének nevezték ki. Mint politikus újabban csak nagy ritkán hallatja szavát. Mint tudóst nagyszámu kitüntetés érte és számos tudományos akadémia tagjává választotta. A császár is elhalmozta kegyeivel és fontos jogi kérdésekben rendesen U. tanácsával szokott élni, aki újabban különösen az új osztrák polgári törvénykönyv létrejötte körül szerzett érdemet. Közismeretes, hogy U. felsőbb megbizás folytán fontosabb magyar törvényjavaslatok fölött is mondott itéletet. Érdemei jutalmául legújabban (1896 jul.) a Szt.-István-rend nagykeresztjét kapta. Schönburg herceg elhalálozása (1896 nov.) óta az urak házában a szabadelvü párt elnöke.
3. U. Vilmos, német rézmetsző, szül. Hannoverben 1837 szept. 11-én. A düsseldorfi akadémián tanult, majd Münchenben Theaternek volt tanítványa, azután Düsseldorfban, Lipcsében és Weimarban élt, végre a bécsi akadémián a rézmetszés tanára lett. 1866. a régi, első sorban németalföldi mestereknek a braunschweigi képtárban levő művei után kezdett rézkarcokat készíteni; ezeket a casseli képtár festményeinek reprodukciói, a Frans-Hals-Galerie, majd a Galerie des Wiener Belvedere követték. Számos rézkarcot készített a budapesti országos képtárat reprodukáló nagy díszmunka számára is. Különösen sikerültek a németalföldi és spanyol festők művei nyomán készített rézkarcai.
német regényiró, l. Sternberg.