nagyközség Tolna vármegye völgységi j.-ban, (1891) 1691 magyar és német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Itt a községnek, a bécsi Viktória-társaságnak és egy magános cégnek kőszénbányái vannak. - V.-val összetett egyéb magyar helyneveket l. az előnév alatt.
az ugyanily nevü járás székhelye Novara olasz tartományban, a Sesia és Mastrellone összefolyásánál, vasút mellett, gyöngyörü vidéken (1831) 3189 lak., vas- és rézárukészítéssel; II. Viktor Emánuel és Gaudenzio Ferrari emlékszobrával, amely utóbbitól két templomában több kép látható. A város fölött, a 608 m. magas Sacro Monte hegyen van a Nuova Gerusalemme nevü búcsujáróhely.
110 km. hosszu és 53 km. széles öble az Északi-jegestengernek, amely az É. sz. 70° alatt Norvégia ÉK-i partjaiba nyulik be. D-i partvidéke természeti szépségeiről hires.
(állat), a farkatlan és nyelvvel biró kétéltüek egyik neme (Bufo Laur.), melynek fajai érdes, szemölcsös bőrüek, végtagjaik aránylag rövidek, fültőmirigyeik igen jól fejlettek, kiállók; nyelvük hátul szabad, épszegélyü; szájpadfogaik nincsenek; lábujjaik félúszóhártyásak, talpaik kétdudorosak; himük hanghólyagos. Valamennyien éjjeli állatok, a szárazon tartózkodnak s a vizet csak a peterakás idején keresik fel. Párzás alkalmával a him a nőstényt melle táján öleli át s a nőstény a hátán viszi a himet a vizbe. A petéket a nőstény sorokba rakja le. A rovarok és csigák pusztításával nagy hasznot hajtanak. Életszivósságuk igen nagy, nedves helyen éveken át életben maradnak táplálék nélkül is. Ez idő szerint 90-nál több fajt ismernek s ezeknek kétharmada az új- és egyharmada az ó-világra esik. Hazánkban három faj tenyészik, amelyek varas béka elnevezés alatt is említtetnek.
kisközség Zemplén vármegye V.-i j.-ban, az Ipoly mellett, (1891) 1701 tót, magyar és német lak.; a járási szolgabirói hivatal széke, járásbirósággal és adóhivatallal, tanonciskolával, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.
község, l. Csemernye.
(állat), l. Intőgyík.
(állat), l. Varangyok.
1. vármegye (l. a mellékelt térképet) Horvát-Szlavonországban. Határai délen Zágráb és Belovár-Kőrös vármegye, keletről az utóbbi, északról Zala vármegye, északnyugat és nyugat felől Stíria; kiterjedése 2521,28 km2. Felszine legnagyobb részt hegyes, halmos, túlnyomólag szelid emelkedésekkel; legmagasabbak a Stíria felé eső hegyei s azok közt az Ivanscica hegység (1061 m.); többi hegységei: a Macelj (622 m.), Kollos (432 m.) és Kálnik hegység, melynek fő gerince (643 m.) azonban már Belovár-Kőrös vármegyébe esik. A hegyek közén szép és kies völgyek találhatók, a vármegye északi szélén pedig a Dráva lapálya szép rónasággá tágul ki. Vizei számosak s részint a Száva, részint a Dráva folyamvidékéhez tartoznak; fő folyója a Dráva, mely a vármegye északi részén mindenütt a határt jelzi; ebbe ömlenek a Plitvica és Bednja patakok; egyéb folyói a Solta, mely a stíriai határon fut délnek a Szávába, továbbá a Krapina, mely jó darabon a Zágráb vármegye felőli határt jelzi s szintén a Szávába szakad, végül a Lonja. Tava is több van, de mind apró; megemlíthető a trakostani és zelniki tó. Éghajlata kellemes mérsékelt és egészséges, de a Dráva kiöntései által keletkező mocsarak környékei olykor lázas betegségek fészkeivé válnak.
[ÁBRA] VARASD VÁRMEGYE.
Földje általában eléggé jó minőségü, a Dráva lapályán pedig éppen jelesnek mondható. Termőterülete 240,617 ha., miből szántóföld 84,938, kert 3863, rét 30,454, legelő 21,773, szőllő 8379 és erdő 91,210 ha. A nem termő terület 11,511 ha. Termények tekintetében nem mondható gazdagnak, mit nem a helyi viszonyoknak, hanem a lakosok csekély szorgalmának lehet felróni; a gabonanemüeket általában gyéren termesztik (búza 4334 ha., rozs 10,862 árpa 3312, zab 4016 ha. területen 369,221 q termés); továbbá termesztenek burgonyát, kendert stb. Bort, gyümölcsöt s kivált szilvát nagy mennyiségben termesztenek; leghiresebb borai a vinicai és soplikai; nagy erdőségei sok makkot, gubacsot és fát szolgáltatnak.
Állattenyésztése nem virágzó; lova, marhája és juha kevés és silány és csak sertés van nagyobb számmal. Az 1895. évi összeirás szerint volt 89,524 (többnyire szines) szarvasmarhája, 12,672 lova, 101 szamár, 118 kecske, 85,920 sertés és 2200 juh; továbbá 360,283 db. baromfi és 12,897 méhcsalád. A selyemtenyésztés csekély. Az ásványország szolgáltat itt kőszenet (Krapina környékén és az Ivanscica hegy déli lejtőjén), ként (Radoboj), márványt és ásványos vizeket, melyek között legnevezetesebbek a krapinai és toplicai.
A lakosság száma volt 1870-ben 213,275 lélek, 1890-ben 258,066 polgári és 1169 katonai. Egy km2-re 102 lélek esik és igy V. vármegye az egész magyar birodalom legsűrübben népesített része. A lakosok közt van 1044 magyar, 1939 német, 248,936 horvát és 2150 szerb. Hitfelekezet szerint 254,165 róm. kat., 2154 gör. kel. és 1585 izraelita. A lakosság fő foglalkozása az őstermelés. Az ipar igen kezdetleges fokon áll; legáltalánosabb, de csak mint házi ipar a szeszfőzés és vászonszövés; gyári ipara alig van túl a kezdeten. Kereskedelme és forgalma csekély jelentőségü. Útjai többnyire jó karban vannak, közülök állami 40, tartományi 522, községi 1200 km. (de ebből 748 km. kiépítetlen); vasútja 132 km., 22 állomással. Hitelintézete csak 4 van, u. m. 3 takarékpénztár és 1 szövetkezet. A közművelődés igen fejletlen; a 6 éven felüli férfilakosságnak 61,2, a nőinek 76,5%-a irni-olvasni nem tud, a tanköteles gyermekek 40,4%-a nem jár iskolába és a 862 községben mindössze csak 109 tanintézet van, u. m. 1. gimnázium, 1 művészeti iskola (Varasd), 5 ipari és kereskedelmi, 2 polgári és 99 elemi népiskola és 1 börtöniskola.
Közigazgatás. V. vármegye 8 járásra és 1 szabad királyi városra oszlik, u. m.
A vármegyében 1. sz. kir. város és 861 község van. Székhelye Varasd.
Története. A vármegye neve 1181. fordul elő először III. Béla egyik okmányában, melyben mondja, hogy Belec, V. főispánja elfoglalta erőszakkal a varasdi fürdőt a zágrábi káptalantól. Régi neve: Garestin, Guarastin, Warast. Az ősrégi varasdi zsupát vármegyévé alakította II. Endre 1209. és 1217. kelt okleveleivel. A varasdi vár kapitánya volt egyszersmind a várispánság, vármegye főispánja (comes). A vármegye örökös főispánjai a Bebek család tagjai voltak, sorjukban az utolsó Bebek Imre vránai perjel volt, ki Zsigmond király 1393., mert Durazzói Károly fiának, Nápolyi Lászlónak pártjára állott, birtokaitól és a váradi főispánságtól megfosztott, melyet magának tartott meg, de kormányzását nem ő, hanem neje Mária királyné vezette, mit a varasdi levéltár számos okmánya bizonyít. Zsigmond 1398. Varasd várát, városát és megyéjét nagy összegért zálogba adta ipának Cillei Hermann grófnak, sőt 1405. mint királyi donációt azt nekik adományozta, 1406. pedig a szlavoniai báni méltóságot ruházta rájuk; Horvátország felső részét ezen időben Szlavoniának nevezték. Mint V. örökös főispánjai a vármegye urai maradtak 1456-ig, midőn a Cillei-család kihalt. Cillei Henrik özvegye Katalin, Brankovics György szerb deszpota leánya, 1461-ben 62,000 forintért eladta Vitovec Jánosnak a Cilleiek összes horvát birtokait; Vitovec mint V. főispánja hatalmaskodott a vármegyével, miért is Mátyás király többször szigoruan megdorgálta, mig végre az ellen pártoskodó Vitovec-családot minden birtokától megfosztotta s azokat fiának Korvin Jánosnak adományozta, aki igy a varasdi vár és megye ura lőn. Ennek halála után özvegye Frangepán Beatrix és második férje György brandenburgi őrgróf kezére kerültek. A mohácsi vész után V. vára éa megyéje Báthory István kezére került, kiről az Ungnad-családra szállott. Ungnad Jánosnak és utódjának Keresztélynek sok pörpatvara volt a várossal és vármegyével, mert várkapitányaik, különösen Kecskés Pál, igen önkényüleg jártak el. Ungnad Keresztély egyetlen leánya, Mária, Erdődy Tamás neje lőn (1585) és ekkor ennek családja lett V. örökös főispánja; 1607-1845. ezen családból a vármegyének 17 főispánja került ki. Erdődy Tamás alapította meg a vármegyei levéltárt, melynek fő kincsét a megyegyülések gondosan vezetett és megőrzött jegyzőkönyvei teszik, melyeknek kiváltképen törvénykezési, úrbéri és közigazgatási feljegyzései történelmi érdeküek. Erdődy Tamás (1607-18) beiktatási okiratát többek közt aláirta Istvánffy Miklós, a történetiró, mint V.-vármegyei nagybirtokos és Geresi Pethő János alispán, Pethő Gergely történetiró apja. A főispán a vármegyével hosszu pört viselt, de az 1609-iki megyegyülés szigoruan megtiltja a dohány becsempészését és a csempészt 100 frt birsággal sujtja; őröket állít fel a csempészet megakadályozására. Erdődy I. Zsigmond (1618-39). Erdődy I. György (1639-65) főispánsága alatt a vármegye Zrinyi Miklós bánnak a török ellen saját költségén szervezett hadseregét önkényt megajánlott adóval segítette eltartani (1648); Erdődy Imre és György jobbágyai fellázadtak és hadsereggé verődve össze, váraikat ostromolták (1654); a határok védelmére kirendelt német katonaság hallatlan garázdálkodása sok panaszra adott okot (1656); a vármegye Zrinyi Miklóst s csáktornyai vár építésében hathatósan segítette és minden kémény (ház) után 2-2 férfi 6-6 napi robotmunkát végzett. Erdődy I. Sándor (1665-82): a vármegyében nagyon elterjedtek a rablóbandák és a pestis is sok áldozatot szedett (1679). Erdődy I. Imre (1682-1690): ezen időben a német katonaság erkölcstelensége annyira elrontotta a vármegyét, hogy kénytelen volt elrendelni, hogy mindazon férfiak, kik törvénytelen frigyben élnek, a megye területéről kiűzendők. Erdődy II. György (1690-1713) fő gondját az igazságszolgáltatásra fordítota és a hanyag birákat nagy birsággal sujtotta. Erdődy II. Sándor (1713-29) az elterjedt bujakór miatt elrendeli, hogy a vétkesek ellen a «jus gladii» értelmében kell eljárni. Erdődy Antal (1761-70): Mária Terézai rendeletére szabályoztatik a vármegyében a közigazgatás és törvénykezés és pontosan megállapíttatik, kit illet a «us gladii» gyakorlása. Erdődy I. János (1770-84) buzgólkodott az iskolaügy körül s a vármegye nagyobb helyein iskolákat emeltett; Krapina szab. város megtagadta az iskola alapítását. Érdekes az a vármegyei monográfia, mely a vármegyét földrajzi s néprajzi tekintetben ismerteti, szerzőjét nem tudjuk. Erdődy III. Sándor (1784-93): több évi nagy inség tönkretette a vármegyét anyagilag s erkölcsileg, a szegénység oly nagy volt, hogy a vármegyét beutazó II. Józsefet nagyon szegényesen fogadták (1786), amiért is Balassa bán korholja a vármegyét. A német nyelv behozatala nagy elkeseredést szült és nagy volt az öröm, midőn 1790. helyébe ismét a latin nyelvet hozták be. A nagy szegénység kivándorlásokat idézett elő. Az erkölcsi sülyedés meggátlására sok plébániát emeltek a feloszlatott zárdák elkobzott vagyonából. II. Lipót alatt kisérlet történt a magyar nyelvnek hivatalos nyelvvé emelésére, de a vármegye ellenkezett ezzel. Erdődy II. János (1793-1806): minthogy ez a főispán mint vicemarsal hadi dolgokkal foglalkozott, őt a főispáni teendőkben Amade Antal de Várkony gróf helyettesítette. A zsidókat e vármegyében régóta gyülölték és üldözték, mert csak a könnyebb kereskedéssel foglalkoztak és a földmíveléstől és nehezebb mesterségektől óvakodtak. Az üldözés 1797. érte el tetőpontját, áruikat a vásárban elragadták s még el is verték őket, ugy hogy 1798. maga a király utasította a vármegyét, hogy a zsidókat oltalmába fogadja. A francia-német háboruban nagy terhet rótt a vármegyére az átvonuló hadak élelmezése; maga a vármegye 1797. és 1800. tevékeny részt vett a nemesi inszurrekcióban. Erdődy I. Károly (1806-11): minthogy ez betegeskedett, őt a főispánságban öccse Erdődy Sándor helyettesítette, aki nagyon buzgólkodott a nemesi felkelés szervezésében (1809), annál is inkább, mert Gyulay horvát bán lett az olaszországi hadsereg vezére és a báni helynök, Verhovác Miksa zágrábi püspök, Gyulai utasítása szerint minden követ megmozgatott az inszurrekció előmozdítására, a nép közt verbungos nótákat osztatott szét, hogy a harci kedvet emelje. A szervezetkedés középpontja Varasd volt. Az 1811-iki pénzügyi devalváció is nagy csapás volt az anyagi bajokkal küzdő vármegyére. Erdődy IV. Sándor (1811-23): a megye az 1814-iki harcokban nagy sereggel vesz részt. A zsidók elleni animozitás még folyton tart s az intéző körök azon vannak, hogy közülök minél többet katonának besorozzanak, hogy igy számuk apadjon. Erdődy IV. György (1824-27). Midőn 1825. a magyar országgyülés először foglalt állást a magyar nyelv mellett és a latin nyelv ellen, Kukuljevics Antal varasdi alispán volt az első, ki a horvát nyelv országos jogai mellett Horvátországban síkra lépett; buzgón támogatta Ozsegovics. Erdődy II. Károly (1827-34): a magyar nyelvnek Horvátországban hivatalos nyelvként való használatát lehetővé teendő, a horvát iskolákba magyar nyelvtanítókat alkalmaznak; ezen kérdést tüzetesen tárgyalták az e célból összehivott 1831. és 1832-iki horvát országgyülésen. A magyar nyelv pártolóinak sok hive volt a papság sorában is, ugy hogy az anyakönyvi kivonatokat magyar nyelven kezdik kiadni, mit 1833. Alagovics püspök eltiltott és elrendelte, hogy azokat csak latin vagy horvát nyelven szabad kiállítani. Erdődy II. János (1834-45): a magyar nyelv javára jelentkező közhangulatot megváltoztatta Özsegovics Metell buzgolkodása a horvát nyelv mellett s a vármegye gyülése ugy döntött, hogy minden horvát nyelven végzendő, a magyar kormányhoz intézendő iraokban pedig az eredeti horvát szöveg mellé a latin fordítás csatolandó (1843). A magyarbarát főispánt az illir párt lemondásra kényszerítette, noha a magyarpárti főurak ez ellen hevesen tiltakoztak. Lentulay Imre (1845-48) latin beszéddel foglalta el főispáni székét, melyben az illirizmus védelmére kel. Kukuljevics Iván horvát beszéddel válaszol neki ugyanily szellemben. A horvát nyelv győzelme 1847 lett teljessé. A vármegye elvetette az Erdődyek címerével ékes vörös-fehér-vörös zászlót és a latin felirásos pecsétet és új zászlót készíttetett (vörös-fehér-kéket) kék címerpaizzsal és három dombon állanak Cseh, Leh és Meh szlovén fivérek alakjai, amint egymásnak kezet nyujtanak. A zászló és pecsét felirata horvát. Az Erdődyek tiltakoznak örökös főispáni jogaik megsértéseért, de a tiltakozás elvész a harci zajban, a horvátok nyilt harcra készülnek a magyarok ellen és Jellachich bán Varasdra jön seregét szervezni. Lentulay 1848 máj. 30-án elhagyta a vármegyét, melynek kormányát átvette az alispán: Simuncsics Sándor egész 1850 jun. 25-ig, midőn az abszolutizmus kezdődött. Az októberi diploma után 1861 jan. 28. a főispáni széket mint örökös főispán újból elfoglalja Erdődy János. Ezután a vármegye kormányán váltakoztak: Piszacsics Miroszláv (1861 dec.); Pogledics Károly (1864); Bedekovics Kálmán (1867); Horváth Péter (1869); Kiss László (1870); Bubanovics Gábor (1874); Utjesenovics Ogujoszláv a hires költő (1875-85). 1885-től a mai napig V. élén Ribido-Zichy Radoszláv áll, ki főképen a kulturális érdekek előmozdításában leli örömét, igy most iratja meg a vármegye monográfiáját is.
2. V. (Warasdin, Varaždin), szabad királyi város V. vármegyében; negyedórányira a Dráva folyótól, termékeny rónán fekszik. A városnak csak fő piaca csinosabb, többi része falusias jellegü. Székhelye a vármegye törvényhatóságának, a csazmai káptalannak, a járási szolgabirói hivatalnak, pénzügyigazgatóságnak, államépítészeti hivatalnak, csendőr-szakaszparancsnokságnak, a 10. honvédhuszárezrednek és 5. dsidásezrednek, királyi törvényszéknek, járásbiróságnak, közjegyzői kamarának és közjegyzőségnek és adóhivatalnak; van kir. gimnáziuma, 3 ipari és kereskedelmi iskolája, 1 zeneiskolája, selyemfonógyára, kőedénygyára, szinháza, 9 temploma, káptalanja, Ferenc-rendi kolostorban van eltemetve Nádasdy Ferenc bán), pénzügyőrbiztosi állomása, 2 takarékpénztára, állami méntelepe, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. 1897 aug. a Lipót Salvator főgercegről elnevezett új tüzér-kaszárnyát adták át rendeltetésének. Lakóinak száma 1850-ben 8398 volt, 1891-ben 11,055, ezenkivül 966 katona. A lakosok közt, kik leginkább földmíveléssel és bortermeléssel foglalkoznak, van 305 magyar, 890 német, 8994 horvát-szerb és 716 vend; hitfelekezetre nézve 10,23 r. kat., 122 gör. kat. és 630 izraelita. A házak száma 1188; határa 6710 ha.
Építési hossza 36,68 km. Az engedélyezett 1.300,000 forint építési költséget 636,000 törzs- és 954,000 forint elsőbbségi végleges címletekkel szerezték meg. E vasút kiágazik a m. kir. államvasutak Varasd állomásából. Főbb állomása Lepoglava. Üzemét az államvasutak kezelik.