(Varasd-Toplica, Toplice varaždinske), politikai község Varasd vármegye novimarofi j.-ban, (1891) 1665 horvát lak., vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Fürdője, melyet már a rómaiak is használtak (Aquae Jassae), kitünően van berendezve, kénes hévvizét csúzos, köszvényes és idült bőrbántalmak, görvély és bujakór ellen sikerrel alkalmazzák. A fürdőben több medence, tükörfürdő és kádfürdők vannak. Vizének hőfoka 57-60 C°. Tulajdonosa a zágrábi káptalan.
l. Varázslás.
a népek babonás hagyományaiban olyan csomó, melynek ez a néphit titokzatos jelentőséget és hatalmat tulajdonított. A nép azt hitte és helyenkint még ma is hiszi, hogy az a csomó, melyet meghatározott körülmények között kötnek, titokzatos erővel tartja lekötve az illető egyéneket. Különösen azt hitték, hogy az olyan dolgokat, melyeknél a testnek vagy a test bizonyos szerveinek megnyitása szükséges, hátráltatják avagy éppenséggel lehetetlenné teszik. Ilyen két dolog volt a fogantatás és szülés s a mitosz tényleg erősen állította, hogy Hera karjainak s ujjainak csomószerü összekulcsolása által egy teljes hétig hátráltatta Herakles születését, miért is a V.-t másképen herkulesi csomónak is nevezték. Vergilius egyik költeményében szó van Venus csomójáról, melyet háromszinü fonálból és háromszor kell megkötni s mely a szerelem jelképe. Hasonlókép szerelmü bűbájjal függött össze a Vulkán csomója, melyet a régi magyar források a kunkötéssel (l. o.) azonosítanak. Alighanem a V.-nak egyik ókori példája volt a gordiusi csomó (l. Gordios), valamint hogy modern utóda az a csomó, melyet fűszálakból kötnek s amely akkor sikerül teljesen, ha a fűszálak közül a csomózás után egyik sem szakadt el a többiektől.
a sámánok (l. o.) rendes varázsló eszköze, melyet kivált a szibériai szamojédek és osztjákok, de más ugor népek, ugymint a lappok is használnak s valaha meg tágabb körben, alighanem az egész urál-altáji népcsalád tagjai használtak. Rendesen rénszarvas-bőrrel bevont abroncs, amelyen köröskörül csörgők függnek. A samán a szellemeket idézi vele, kiknek segítségére varázslásához szüksége van. De jóslásra egyébként is használják, s ilyenkor a dob kifeszített lapján mindenféle ábrák vannak, amelyek egy szabadon mozgó mutató álal kijelöltetvén, a jóslás vagyis a samán hozzájuk fűzött magyarázatai alapjául szolgálnak. Több ilyen V. ábrája látható s a vele való bánás is le van irva: Krohn J., Suomen suvun pakanallinen jumalanpalvelus (Az ugor népek pogány istentiszteleti szokásai) c. munkájában (Helsingfors 1894). Valami hasonlónak nyomait sejtetik még mult századbeli boszorkánypereink egyes vallomásai nálunk is; sőt a szitával való varázslás is effélének a maradványa lehet.
l. Boszorkánygyűrü és Gyűrü.
(ném. Tarnkappe, Nebelkappe, ó-skand. huldarhottr), a germán néphit szerint láthatatlanná tevő burok vagy köpeny, amellyel főleg a törpék élnek. A középfelnémet kappe (középlatin cappa) tulajdonkép a. m. köpeny, de később maga a nép is sipkának, kalapnak értette. Igy magyarul is ködsipkának (l. o.) fordították. A német hősmondában Szigfridnek is ily láthatatlanná tevő bőre (tarnhut) vagy köpenye van.
(bájolás, bűvölés, bűbájolás stb.), a javasok, kuruzslók, bűbájosok és varázslók foglalkozása, minőkről már a budai és a Turóczi-féle krónika is emlékszik, név szerint is említvén egy Rasdi nevü ilyen pogány varázslónőt, mint a Vatha lázadása egyik részesét, kinek neve helyett azonban Bonfininál a párhuzamos és alighanem szintén régibb krónikásból kiirt helyen a Varasolo szó olvasható. Nem lehetetlen tehát, hogy mint már Ipolyi is sejti (Magyar mythologia 89.), a Rasdi név csak a varasolo helytelen olvasásból származik és igy e legrégibb varázslónőnk nevéről legalább le kell mondanunk. Bűbájoló boszorkányokról különben a XV. és XVI. sz. nyelvemlékei mind sűrübben szólnak s nevük legtöbbször a bűvös-bávos, néző, ördöngős, jövendőmondó s egy helyütt (Károli Bibliafordítása, II., 156.) a «forgástudó» szóval rokonértelmü. A varasló alak régebben a wrazsló, vrazslo (és igy a varásol, a wrassol, a varásos, a warasus) alakokkal váltakozik, melyek közül a két mássalhangzós kezdődők a szó idegen (valószinüleg szláv) eredete mellett látszanak tanuskodni, ami a rokonértelmü bájolásról kétségtelen. Ebből azonban korántsem következik, hogy maga a V. ne lehetne saját ősi nemzeti tulajdonunk, habár mai nevei közül több idegen eredetre vall. Az ősi magyar V. bizonyára a velünk rokon népekével egy csapáson járt, tehát a samanizmus (l. o.) körében mozgott, amint ezt annak még ma is élő népbabonáinkban kimutatható számos nyoma is igazolja. Ezekről l. az Igézés, Iralás, Javas, Jóslás, Ráolvasások s az ezekben idézett többi rokon tárgyu cikkeket, amelyekben részletesebben szólunk a V. különféle nemeiről. Törvénykönyvünk (1879. XL. t.-c. 79. §) a V.-t mint kihágást tiltja és bünteti.
l. Táltos, Tündér és Varázslás.
(növ., szirompár Diószegiéknél, Circaea Tourn. Kyrke mitoszi javasasszony nevéből, üvegfű áttetsző száráról), a ligetszépefélék füve, 6 faja (hazánkban 3) Európa, Ázsia és É.-Amerika mérsékelt s hideg vidékein terem. Erdei alacsony kétszirmu és kéthimes fű. L. Boszorkányfű.
(fantamoszkóp), napkeleti tájakról származó régi babona szerint oly tükör, melyben mindent meg lehet látni, ami a világon történik, még a multat és jövőt is. Ilyen tükör volt Amaterasué a japán napistennőé, ilyen volt Dsemsidnek, a persa naphősnek varázsserlege és Dionysios tükre. A középkorban nettersheimi Agrippa állította, hogy hét fémből V.-t tud készíteni. A japáni és khinai bronztükrök hátlapján rendszerint domborművi díszítés van. Ha e tükrök eléggé vékonyra csiszoltatnak, akkor azt a meglepő tüneményt mutatják, hogy egy erősebb fényforrásnak sugarait ugy verik valamely felfogó fehér ernyőre vagy falra, hogy a megvilágított felületben a tükör hátlapján levő domborművi alakok képe felismerhetően előtünik. Még pedig divergens sugarak használatánál e képben a domborművi alakok kiemelkedő részei fényerősebbek, mint a kevésbbé kiemelkedők. A tünemény okát kisérletek alapján ugy magyarázzák, hogy a csiszolásnál a fémlemez anyagának eredeti molekuláris egyensúlya olyformán megzavartatik, hogy a lemez a csiszolt oldal felé kidomborodik és pedig annál erősebben, minél vékonyabb a lemez. Ennek folytán a hátlapján domborművekkel díszített tükör csiszolt felülete is a tükörnek vékonyabb helyein erősebben konvex, mint a vastagabb helyeken. Tehát az utóbbi helyekről visszavert sugarak kevésbbé szóródnak, mint a vékonyabb helyekről visszavertek.