(virgula mercurialis), a régi idők babonás hite szerint oly műszer, mellyel minden a föld alatt fekvő fémet meg lehet találni. Rendesen kétágu mogyorófavessző volt e műszer, melyet csak bizonyos időben, különös szertartások segítségével kellett felkeresni és levágni. Németországban a bányásznép között még most is sok hivője van a V.-nek, melyet a régi időben hivatalosan is alkalmaztak az erek felkutatására.
Tompa Mihály egyik virágregéje szerint, amelynek népies eredete azonban kétes, a V. minden száz évben virít, de csak szeplőtelen szűz szakíthatja le nyiltában e minden gonosz hatás ellen megvédő talizmánt.
(ejtsd: varacce), kikötőváros Genova olasz tartományban, a Genovai-öböl mellett, a Riviera di Ponentén, vasút mellett, (1881) 8237 lak., hajóépítéssel és vasmacsakakészítéssel.
(Burgfriede), a lovagkorban oly megállapodás a nemes vérrokonok közt, mely szerint a vár körül egy bizonyos területet közösnek és sérthetetlennek nyilvánítottak, melynek oltalmáért egyetemlegesen felelősséget vállaltak. V. volt a neve ama rendőri szabályok gyüjteményének is, amelyek a várban és az a körüli csend és rend fentartására vonatkoztak. A V. megsértését igen szigoruan büntették.
község, l. Csábrág-Várbók.
l. Várkunok.
(Kis-), nagyközség Szabolcs vármegye kis-V.-i j.-ban, (1891) 6458 magyar lak., a járási szolgabirói hivatal széke, járásbirósággal és adóhivatallal, vasúttal, posta- és távirdahivatallal és postatakarékpénztárral. Az osztrák-magyar bank itt mellékhelyet tart fenn; van elsőfoku ipariskolája, dohánybeváltó hivatala, közjegyzősége és pénzügyőrbiztosi állomása. Itt székel a felsőszabolcsi Tisza-ármentesítő és belvizlevezető társulat. Itt jelenik meg a Kis-V.-i Lapok címü hirlap (X. éfv.).
(az ókorban Axios), Macedoniának 336 km. hosszu főfolyója; Kosszovo török vilajetben a Sar-dagon ered; ezen hegylánc mentén ÉK-nek, majd DK-nek folyik, fölveszi a Treszkát, elhalad Üszkübnél, egyesül a Psinyával, érinti Köprülüt, fölveszi a Csrnát (Kara-szut), végül a Karaszmakot és beömlik a Szalonikii-öbölbe. Nem hajózható.
1. Pál, esztergomi érsek, szül. Kis-Várdán (Szabolcs) 1483., megh. Pozsonyban 1549. II. Lajos uralkodása kezdetén óbudai prépost volt. A Szapolyay-párt, melynek hive volt, az országtanácsban túlsúlyra emelkedvén, 1519. királyi kincstárnok, 1521. veszprémi, 1523. egri püspök. A hatvai országgyülésen az alsó nemesség őt óhajtotta kancellárnak, de a király nem teljesítette e kivánságot. A mohácsi csatából szerencsésen megmenekülvén, nagy tevékenységet fejtett ki Szapolyai Jánosnak királlyá választatása érdekében. Jutalmul 1526. esztergomi érsek. Midőn azonban János király Lengyelországba menekült, V. Ferdinándhoz pártolt át 1527., ki őt az esztergomi érsekségben megerősítette. 1542. királyi helytartóvá nevezte ki. 1543. a törökök elfoglalván Esztergomot, az érseki székhelyet Nagyszombatba helyezte át. V. ö. Török, Magyarország primása; Barta, Magyarország primásai.
2. V. (Váradi) Péter, kalocsai érsek; Várda, Adorján név alatt is ismeretes. Olaszország főiskoláiban tanult. 1465. esztergomi kanonok, azután földvári apát, sasvári főesperes, Mátyás király tanácsosa és kancellárja. 1480. kalocsai érsek. 1484. a király parancsára ismeretlen okból az árvai börtönbe került, ahonnan csak Korvin Mátyás halála után szabadult ki. II. Ulászló kedves és hű embere volt. Megh. 1500 (1501). A pápához és királyhoz, a biborosokhoz és főpapokhoz, hazai és külföldi főurakhoz, papjaihoz és barátaihoz, hiveihez és tisztjeihez intézett leveleit kiadta Wagner Károly Pozsonyban (1776) e címmel: Petri de Varda A. Episc. Col. Epistolae (ab a. 1490-98). V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka; Fraknói Vilmos, V. (Századok 1883. évf.).
község, l. Csík-Várdotfalva.