Vargha

1. Dezső (teveli), kat. áldozópap, egyházi iró, szül. Győrött 1863 máj. 22. Középiskoláit Győrött, Nagyszombatban és Esztergomban, a teologiát a bécsi Pazmaneumban végezte; teologiadoktor. Pappá szentelték 1885 szept. 30. Káplán volt Patakon és Érsekújvárott, 1889. a budai kir. palotában, 1890. szentszéki jegyző Esztergomban, 1892 márc. 23. plébános Kőhídgyarmaton (Esztergom), ahol most is működik. Önálló művei: Kulturállapotok Németországban a reformáció után (Esztergom 1889); Itáliában (úti vázlatok, Budapest 1892); III. Ince és kora (u. o. 1893); Agrárszocializmus és az egyház (Esztergom 1896). V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.

2. V. Gyula, költő, közgazdasági és statisztikai szakiró, szül. Káván (Pest) 1853 nov. 4. Dunántúlról származott köznemes családból. Középiskolai tanulmányait a budapesti ref. gimnáziumban, a jogot a budapesti egyetemen végezte s ott a jog- és államtudományok doktorává avatták. Még joghallgató korában a m. kir. központi statisztikai hivatalba lépett s ott fokonkint emelkedve, 1892. miniszteri osztálytanácsossá és a hivatal aligazgatójává nevezték ki. Költészettel kora gyermekségétől foglalkozott, régi költőink (Kölcsey, Kisfaludy Sándor stb.) hatása alatt. A szülői háznál könyvet bőven talált, de csak a régibb magyar irodalom termékeit, s ezek között és mint öreg szülők kései gyermeke, bizonyos öreges komolyságot és koránérettséget sajátított el. Verseivel azonban eleinte nem szándékozott a nyilvánosság elé lépni. 1875. mégis megjelent néhány dala a Budapesti Szemlében, melyek érzésük hevével, tiszta hangjukkal és nemes formájukkal feltüntek, s V. a folyóiratnak attól fogva állandó dolgozótársa volt. Apróbb Dalai 1881. egy kis kötetben jelentek meg, egyéb költeményei nincsenek összegyüjtve. A koronázási jubileum alkalmával 1892. az akadémia 100 aranyas ódapályázatán az öt biráló egyhangulag az ő ódájának itélte a jutalmat, 1896. pedig a Kisfaludy-társaság pályázatán egy magyar tárgyu és magyar stílü dalműszöveggel a Lukács Krisztina-jutalmat nyerte meg. Műfordításokkal is jelesül foglalkozott. A Kisfaludy-társaság kiadásában megjelent magyar Schillernek körülbelül felét, a balladák nagy részét V. fordította le (a többit apósa, Szász Károly). Schilleren kivül sokat fordított Heineből, a francia költők közül Herédiából. Működött a közgazdasági és statisztikai szakirodalomban is. A Láng Lajos szerkesztésében megjelent Magyarország statisztikája c. nagyobb munka második kötetének jelentékeny része az ő tollából folyt. 1885. Magyarország pénzintézetei címü munkáját irta. 1887-től Jekelfalussy Józseffel közösen szerkesztette és irta a Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv kilenc évfolyamát. 1896. az ezredévi kiállítás bizottságának megbizásából A magyar hitelgy és hitelintézetek c. nagyobb munkáját irta. 1889-től kezdve a Nemzetgazdasági, utóbb a Közgazdasági Szemlében igen sok értekezése jelent meg. 1883. a Kisfaludy-társaság rendes, 1892. az akadémia levelező tagjává választatott; a Kisfaludy-társaságnak jelenleg másodtitkára. 1896. a vaskoronarend III. osztályával tüntette ki a király.

Vargics

Imre, országgyülési képviselő, szül. Temesváron 1834., hol atyja mint jó hirü orvos működött. 1848. mint ötödik osztálybeli gimnáziumi tanuló több barátjával együtt 14 éves korában beállt honvédnek és végigküzdötte a szabadságharcot, hol az őrmesterségig vitte. 1849. visszatért az iskolába és gimnáziumi tanulmányait Szegeden folytatta. A jogot Nagyváradon és Budapesten végezte, hol a doktori és ügyvédi oklevelet megszerezve, 1859. Temesváron mint ügyvéd telepedett le. Majd két évtizeden át Dél-Magyarország birtokos családai legkeresettebb jogtanácsosa volt és Temesvár szab. kir. város, valamint Temes vármegye közéletében vezérszerepet vitt. 1872 óta mint a temesvári és 1878 óta mint a rittbergi (végvári) kerület képviselője tagja az országgyülésnek. A Deák-pártnak volt és jelenleg a szabadelvü pártnak hive és tiz év óta alelnöke. Irodalmilag ifju korában mint költő, később mint publicista, jogi és politikai téren működött. Jelenleg temesvármegyei szinerszegi birtokán könyveinek és gazdasságának él.

Vargla

(Uargla), Algériához tartozó francia oázis a hammadában, 120 m.-nyire a tenger szine fölött, több karavánút találkozásánál, nagy terjedelmü pálmaligetekkel, amelyeknek gyümölcse jelentékeny kiviteli cikk. A város fallal van körülvéve, három részre oszlik, 10,000 arab, mozabita, berber és néger lak., citadellával, bőriparral.

Várgróf

burggróf, l. Gróf.

Vargueno

(spanyol), sajátságos szerkezetü szekrény, mely nevét gyártása főhelyétől, a toledói kerületben, Spanyolországban fekvő Vargastól nyerte. Ajtja egyszárnyu s gazdag vertvas-ornamentikával ellátott csapóajtó, belseje mór stílü geometriai alakzatokkal gazdagon ékesített fiókok sokaságából áll. A V.-t Spanyolországban calatrava-szekrénynek is nevezik.

Vargyas

1. kisközség Udvarhely vármegye homoródi j.-ban, (1891) 1726 magyar lak., mezőgazdasági szeszgyárral és m. kir. erdőgondnoksággal. - 2. V., az Olt jobbparti mellékvize, ered a Hargita hegysségben, a Hargita csúcstól D-re, Udvarhely vármegye K-i határán, Szentegyházas-Oláhfalu községtől É-ra; D. felé folyik és Felső-Rákostól D-re ömlik az Oltba. Hossza 60 km. Völgyében van a homoródalmási barlang (l. Almás [9]). A V. bal felől a Kormos vizét (40 km.) veszi fel.

Vargyas

Endre (kapuvári), pedagogus, tanfelügyelő, szül. Kapuvárott (Sopron) 1842 december 3-án. Ősei hajdan várjobbágyok voltak. Elemi iskoláit szülőhelyén, a gimnáziumi osztályokat Győrött végzé. Eleinte a papi pályára óhajtott lépni, de 1867-ben mint negyedéves győri teologus, az alkotmány helyreállításának hatása alatt, pályát változtatott s Budapestre ment jogi tanulokmány hallgatására. Majd a Batthyány grófi fiuk nevelője lett s mint ilyen nagy utazásokat tett Közép-Európában. Visszajövén, Sopron vármegyében megyei tisztviselőnek választották meg. 1872. Győr, Komárom, Esztergom vármegyék másodtanfelügyelőjévé, 1876. Győr vármegye főtanfelügyelőjévé nevezték ki. 1887-ben Veszprém vármegyébe, 1897. pedig, eddigi hasznos szolgálatainak elismerése mellett, Esztergom vármegyébe helyezték át, ahol jelenleg is működik. az irodalommal korán kezdett foglalkozni. Mint jogász és nevelő irta A magyar szabadságharc története 1848-49. címü népies illusztrált munkáját, melyet német nyelvre is lefordítottak. Megyei aljegyző korában Sopron cím alatt lapot indított a magyarság emelése érdekében s annak egy évig szerkesztője is volt. Mint másodtanfelügyelő 1873. kiadta Győr vármegye népoktatásügyi állapota címen a vármegye tanügyi monográfiáját. Tiz éven át főmunkatársa, öt évig pedig szerkesztője volt Vas Borona név alatt a Győri Közlönynek s mint ilyen irányadója a győri társadalmi életnek. Győrmegyei Tanügyi címen időhöz nem kötött folyóiratot is adott ki. A tanügyi közigazgatás mellett különösen mint népiskolai tankönyviró fejtett ki feltünő munkásságot. A földmívelésügyi miniszter a földmíves-iskolák számára irt Népszerü természettan címü munkáját első pályadíjjal tüntette ki. Érdemei elismeréséül 1884-ben kapuvári előnévvel magyar nemességet nyert. - Neje, született Petz Vilma, anyagi ágon Deák Ferenc unokahuga, hivel 1875. lépett házasságra, 1872 óta szintén a tanügy terén működik. 15 évig mint a győri állami polgári leányiskola igazgatónője működött s jelenleg a budapesti állami felsőbb leányiskola rendes tanárnője. Irt kisebb műveket Reformeszmék cím alatt a leánynevelésről és a népkonyhákról. Győrött ő honosította meg a felsőbb körü női tudományos előadásokat, melyekben önmaga is tevékeny részt vett. Mindketten 1897. együtt ünnepelték tanügyi működésük 25 éves jubileumát.

Vargyasi-Dániel

-család, l. Dániel.

Várhadgyakorlatok

(ném. Festungsmanöver), a csapatok, különösen a várhelyőrség és a műszaki csapatok mindama gyakorlatai, melyek őket a vár védelmezésénél és ostrománál reájuk háramló teendőkkel megismertetik. Ezek főleg felszerelési és az ostromnál előforduló munkákból, a harcszerü várőrszolgálatból s a várvédésnél és támadásnál keletkező harcok begyakorlásából állanak.

Vár-hadijáték

(Festungs-Kriegsspiel), célja, hogy a várharc mozzanatait terveken szemléletileg bemutassák, begyakorolják és megbeszéljék. E célra a csapatokat, ágyukat, ütegeket stb. jelképező mozgó jelvényeket használnak. Főleg a vártüzérség és a műszaki csapatok tisztjeinek kiképzésére nagy jelentősége van.


Kezdőlap

˙