l. Bárányhimlő.
(gör.-lat.) v. cirsocele, az ondózsinór vivőereinek kóros tágulása.
a vivőerek kóros tágulása; leggyakrabban a végbél körüli, az alszár és az ondózsinór vivőerei tágulnak.
(lat.) a. m. sokféleség, különbözőség, változatosság; a természetrajzban fajváltozék v. fajta.
község, l. Várna.
város, l. Barinas.
Ach. (növ.), régebben zuzmógénusz, de a mai ismeret szerint más zuzmónak tökéletlen állapota, t. i. meddő, kéregforma telep, pornemü sarjmorzsák takarják. Számos formáját árnyékos helyen, fakérgen vagy sziklán lelni.
l. Tehénhimlő.
(ásv.), apró, kölesnagyságu, szürkésfehér vagy zöld gömböcskéket sűrün tartalmazó, finoman szemcsés kőzet, többnyire diabász (l. o.), melyből az alapanyagnál keményebb és igy a mállásnak jobban ellenálló gömböcskék gyakran sajátszerü módon kiállanak és olyforma benyomást keltenek, mintha a kőzet himlőhelyes volna (innen a V. név, mely a. m. himlőhelyes kő). A Fichtel-hegységben s Franciaország némely vidékén fordul elő.
l. Főispán.