kisközség Vas vármegye sárvári j.-ban, (1891) 1478 magyar lak.
(Bucsum), kisközség Szilágy vármegye zilahi j.-ban, (1891) 1729 oláh és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Itt római állótábor volt.
(Varin), kisközség Trencsén vármegye zsolnai j.-ban, (1891) 1274 tót és német lak., vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Itt szakad a Vágba a szeszélyes Béla-patak, mely gyakran nagy rombolást visz végbe.
az ugyanily nevü kerület, görög és bolgár metropolita székhelye Bolgárországban, a Fekete-tenger Ny-i partján a Galata- és Varna-barun közt a Devna nevü édesvizü tó és vasút mellett, (1893) 28,174 lak., akik közt a bolgár többségen kivül vannak törökök, görögök, örmények, cigányok, spanyolok, tatárok stb. Bár V. Bolgárország legélénkebb tengeri forgalmu helye, kikötője a hajóknak védelmet csak igen csekély mértékben nyujt, 1895. érkezett 767 hajó (457,902 tonna) távozott 773 (455,411 t.). A kivitel főképen gabonából, a bevitel szövőiparcikkekből, bőr- és fémárukból áll. V. részben még régi agyagházakból áll; azonban van sok új épület is, az 1878. lerombolt erődítmények helyén pedig új utcák keletkeznek; újabb épületek: a nagy bolgár templom, az új állami reáliskola, a vámház; újabban keletkezett a városi park is. Egy órányira ÉK. felé szőllők és kertek közt van a kis Szt.-Demeter-klastrom birtokán a Szandrovo nevü fejedelmi nyaralóhely. V., az antik Odessos, későbben Odyssos, a miletosziak alapítványa a Kr. e. VI. sz.-ból. A VII. sz. vége felé kapta a mai nevet. 1201. már bolgár város volt, amelyet sok olasz hajó látogatott meg. A XIV. sz. második felében egy kun eredetü bolgár dinasztia lakott benne. Világhirüvé az 1444 nov. 10. szomoru emlékü V.-i csata tette I. Ulászló (l. o.) magyar király és fővezére Hunyadi János (l. o.), másrészről Murad (l. o.) török szultán között. A csata a magyarok veszteségével végződött s nagy jelentősége abban áll, hogy az oszmán hatalomnak Európában való megszilárdulását idézte elő. V.-t már akkor is kertek fogták körül; jobbra volt Galata vára, balra Makropolisz. Az oroszok 1773., 1810. ostromolták, 1828. pedig Miklós cár jelenlétében 3 havi ostrom után el is foglalták. A krimi háboru idejéből nagy francia temető maradt meg. A legutolsó orosz-török háboruban nem volt szerepe.
(castrenses, civiles, populi castri) vagy várszolgák (conditionarii), azok a hadi foglyok, vagy a honfoglalás idejében hódolatra fegyveresen kényszerített benlakók utódai, kiket Szt. István a királyi várak körül való szolgálatokra rendelt. A vár védelmében részt vettek, háboruba azonban csak kivételkép, nagy veszedelem (p. a tatárjárás) idejében vezették s igy a hadsereghez nem is számították őket. Mindenféle munkát végeztek a várban és a vár körül, sáncot ástak, gyepüket, utakat, íveket, fegyvereket készítettek, fuvaroztak, eleséget szállítottak, az utakat, börtönöket őrizték s a mellett különböző mesterségeket űztek; még a hadi és egyéb dalok énekesei és hegedűsei (igricek, regősök, hegedősök) is közülök kerültek ki. A terhes szolgálatok elől a V. gyakran tömegesen megszöktek; II. András elrendelte, hogy az ilyen szétfutottakat az ország minden részéből ismét visszavigyék az illető várakba; viszonyaikat azonban csak IV. Béla rendezte 1240. Szolgálataik fejében a vár földjének egy-egy kisebb darabját örökjogon birták ugyan, de a földek terjedelméhez és termékenységéhez képest a századosnak adót (fél fertót, 3-8 márkát) fizettek. Előléphettek magasabb osztályba s nemességet nyerhettek, vagy a szent király jobbágyai sorába juthattak.
Károly Agoston, német politikus és iró, szül. Düsseldorfban 1785 febr. 21., megh. Berlinben 1858 okt. 10. A berlini egyetemen az orvosi fakultáson hallgatott, a mellett bölcsészettel és irodalommal is foglalkozott. Schlegel és Fichte felolvasásai egészen megnyerték utóbbi tanulmányainak, melyeket azután Hallében, Berlinben, Tübingában folytatott. 1809-ben az osztrák hadseregbe lépett, az asperni csata után megkapta a tiszti bojtot, a wagrami csatában megsebesült és Bécsben feküdt. 1813. mint kapitány és Tettenborn tábornok hadsegéde az orosz hadseregbe lépett át. Még a hadjárat alatt jelent meg egy könyve: Geschichte der Hamburger Ereignisse (1813) s utána: Geschichte der Kriegszüge Tettenborns (1814). 1814. porosz diplomáciai szolgálatba állott, s mint Hardenberg államkancellár kisérője vett részt a bécsi kongresszuson és annak párisi útján, mire mint porosz követ Karlsruhéba ment a badeni udvarhoz. 1819. visszahivták s ez időtől fogva irói munkásságának élt, bár a porosz udvar küldötteként gyakran szerepelt politikai missziókban. Munkáiban teljesen Goethe befolyása alatt állott. Nevezetesebbek: Deutsche Erzählungen (1815, 3. kiadás 1879); Vermischte Gedichte (1816); Goethe in den Zeugnissen der Mitlebenden (1824); Biographische Denkmale (5 kötet, 1824-1830); Zur Geschichtschreibung und Litteratur (1893); Zsófia Sarolta porosz királyné, Winterfeld, Seidlitz, Schwerin, Keith, Bülow von Dennewitz tábornokok életrajzai. - V. tevékenységére szellemes neje nagy hatással volt. Vendégszerető házat tartott, melyben az európai társaság legkiválóbb tagjai megfordultak, akikkel V. rendesen levelezésben is állott. Halála után ezeket rokonai kiadták: Briefe von V. von Humboldt an V. v. E aus den Jahren 1827-1858 (1860); Briefe von Stägemann, Metternich, Heine und Bettina von Arnim (1865); Briefe von Chamisso, Gneisenau etc. (2 kötet, 1867); Tagebücher von F. v. Gentz (1861), melyben sok magyar vonatkozás van, és Blätter aus der preussischen Geschichte (5 kötet, 1868-1869). Válogatott művei 19 kötetben jelentek meg (3. kiadás 1887).
Neje Ráhel, Levin berlini zsidó bankár leánya, szül. Berlinben 1771 máj. 9., megh. u. o. 1833 márc. 7-én. Már mint leánynak is ugyszólván európai hire volt elmésségének, műveltségének. Sokat utazott, s bárhol megfordult, a társaság központja volt. 1814. ment nőül V.-hez, miután áttért a keresztény hitre. Ráhel ekkor 43, V. 29 éves volt, de őszinte, ideális szerelmük kiegyenlítette azt az ürt, mely koruk, hitük és társadalmi állásuk között tátongott. Férje még halála után is gyöngéd szeretettel csüngött emlékén és iratait rendezve kiadta. Ezek: Rahel, ein Buch des Andenkens für ihre Freunde (3 kötet, 1834); Galerie von Bildnissen aus Rahels Umgang (2 köt., 1836). V. halála után megjelent még: Briefwechsel zwischen Ragel und David Veit (2 rész, 1861); Briefwechsel zwichen V. und Rahel (6 köt. 1874-1875) és Aus Rahels Herzensleben (1877) V. ö. Schmidt-Weissenfels, Rahel und ihre Zei (1877); Leitzmann, Briefwechsel zwischen Karo line von Humboldt, Rahel u. V. (Weimar 1896).
vasutaknál az utazó és várakozó közönség tartózkodására berendezett helyiség. Rendesen külön helyiség van minden kocsiosztály utasi részére, sőt a nagyobb és célszerübben berendezett pályaudvarokon még a főbb menetirány szerint is külön helyiségekben kell az utasoknak összegyülni, s már a váróhelyiségbe is csak a menetjeggyel birókat bocsátják be.
(pons Varolii), l. Agyvelő (I. köt. 191. old.).
általában olyan joghelyzet, amelyben valakit (a V.-ost) valamely jogosítvány ugy illet meg, hogy annak élvezetébe csak bizonyos feltétel v. időpont beálltával lép. A V. fogalmát szűkebb értelemben a hitbizományi helyettesítés (utóöröklés) és a családi hitbizományi intézményeinek körébe szokás szorítani. És pedig az előbbinél V.-osnak nevezzük az utóörököst, azt, aki egy előtte kinevezett örökös után feltételtől vagy időhatártól függően lép az örökségbe; a hitbizománynál pedig V.-osok alatt értjük mindazon (élő vagy csak születendő) személyeket, kiknek az alapítólevél értelmében a hitbizományban való utódlásra igényük van (l. Hitbizomány). V.-osoknak köznyelven a törvényes örökösöket, különösen a köteles részre jogosultakat is szokás érteni, de ennek jogi jelentősége nincs, minthogy az örökhagyó életében a prezumptiv örököst semmiféle jog nem illeti meg az örökhagyó vagyonára.
község Pozsega vármegye brodi j.-ban, (1891) 1156 horvát-szerb lak.