l. Lemez.
l. Grafit.
(ejtsd: vászkez), 1. Italia grófné (családi nevén Ucelli), olasz operaénekesnő, szül. Triesztben 1869 márc. 24. Atyja rajongó honfiérzésétől indíttatva, kényszerítette a keresztelő papot, hogy leánygyermekének az Itala (és nem mint általán hiszik: az Idalia) nevet adja és Amata és Caterina nevek mellé. Már hat éves korában zongorázni tanult. Első énekmestere Cesevich Károly volt, aki a műénekben annyira kiképezte, hogy hangversenyeken fellépett. 1887. nőül ment V. Lajos grófhoz (előneve de Molina) és ezután történt, hogy Dami Alfonso, azóta a genfi konzervatorium igazgatója, egy hangversenyen megcsodálta a fiatal grófné tüneményes szép, teljes erejében is lágyan, édesen csengő és nagy terjedelmü (a-d''') szopránját, rábeszélte, hogy szinpadra lépjen, és szerepekre oktatta. Budapesten 1890 jan. hangversenyen énekelt V. s oly feltünést keltett fényes hanganyagával, hogy Mahler Gusztáv operaigazgató febr. 8. vendégül léptette fel s azután rögtön szerződtette első drámai énekesnőnek. Azóta V. énekművészet és játék dolgában is méltó lett szerepköréhez; 34 szerepe közül álljon itt: Aida, Lucrezia Borgia, Sulamith (a Sába királynője c. dalműben), Valentine (A hugonották), Brünhilda (Siegfried), Recha (A zsidónő), Venus és Erzsébet (Tannhäuser), Donna Anna (Don Juan), Elsa (Lohengrin), Selica (Az afrikai nő), Amália (Az álarcos bál), Senta (A bolygó hollandi). Angol- és oroszországi vendégfellépteivel is lelkesen ünnepelték.
2. V. José, Cadalso (l. o.) spanyol iró álneve.
használata a XVII. sz. végén és a XVIII. sz.-ban divatos, Magyarországból terjedvén el Ny.-Európában. A szepesmegyei Szomolnokon készítették ez edényeket; az ottani cémentforrások vizébe vaskancsókat, de különösen poharakat tettek be, melyek vasát a kénsav föloldotta, rezet választván ki helyére. A V.-t néha meg is aranyozták s falára anyagának metamorfózisára vonatkozó elmés versikéket véstek.
l. Hematit.
1. Bertalan, iró és tanár, szül. Székesfejérvárott 1857 máj. 1. A gimnázium 6 osztályát u. o., a 7-8. osztályát Egerben végezte. 1873. a ciszterci rendbe lépett. A hittudományokat négy éven át Zircen hallgatta, mialatt magánúton a tanári vizsgálatra készült. 1879 óta a székesfejérvári főgimnázium tanára, 1880. pappá szentelték. A tanári képesítést 1882. szerezte meg a magyar nyelvi s történelmi szakcsoportból. Ugyanezekből doktori oklevelet nyert 1885-ben. Ismeretei körét a nyugateurópai nyelvek és irodalmak tanulásával s több utazással (Magyarország, Ausztria, Németország, Svájc, Olaszország, Belgium, Franciaország) tágította. Mint zeneértő a székesfehérvári társadalmi életet kamarazenei előadásokkal élénkíti és a klasszikus zenének vidékén hiveket, művelőket nyerni törekszik. Irodalmi működéséből említendők: Horvát István életrajza (Pozsony), A szonett és jelesebb művelői (székesfejérvári főgimnázium 1888-89-iki értesítője), A Horvát-ünnep története s emlékbeszéd (székesfejérvári főgimnázium 1883-84-iki értesítője); A Zrinyiász mondattana (Magyar Nyelvőr, XII-XIII. kötet); Horvát István életrajza (a m. tud. akadémia irodalomtörténeti bizottságának megbizásából irta 1895.).
2. V. György (cegei), erdélyi politikus és naplóiró, régi főúri család sarja, szül. 1664. mint V. László és Teleki Anna fia, megh. 1705 nov. 11. Korán árvaságra jutván, nagybátyja, a hires Teleki Mihály gyámsága alatt növekedett fel és Nagy-Enyeden végezte tanulmányait. Aztán erdélyi szokás szerint Apafi Mihály udvarában házőrző inas lett. 21 éves korában megnősült és doboka vármegyei bortokára vonult vissza, de mint Doboka és Kolozs vármegyék táblabirája élénk részt vett a közügyekben. A politikában konzervativ elveket vallott és előbb Teleki Mihály, majd Bánffy György gubernátorhoz csatlakozott. Utóbb több ízben mint hadi biztos működött a császáriaknál és 1695-ben jelen volt Veterani tábornok oldalán a lugosi ütközetben, mely alkalommal alig hogy életét menthette meg. Katona- és adóügyben Bécsben is járt (1698-1700). II. Rákóczi Ferenc felkelése idején Bánffyt kellett Kolozsváron helyettesítenie mint kapitányt, ami nehéz feladat volt. Rabutin tábornok nem bizott benne, a kurucok pedig dobokavármegyei birtokait tűzzel-vassal pusztították. Mindazonáltal V. most is hű maradt Lipót királyhoz. Csak midőn Rabutin a német őrséget Kolozsvárból kivonta, hódolt meg a V. a várossal együtt Rákóczinak, ki őt azonban a kapitányságtól elmozdította s maga mellé a táborba szólította. 1705-ben V. visszatért ugyan birtokaira, de nemsokára meghalt. Igen érdekes naplót hagyott hátra, melyben higgadtan és figyelmesen jegyezte fel mindazokat az eseményeket, melyek Erdély önálló állami életének bukására vezettek. Naplója érdekesen világítja meg az erdélyi közvéleményt, mely hol a törökhöz, hol a császáriakhoz hajlott. A napló becsét a német hadak beszállásától a Rákóczi-felkelésig terjedő évekből közlött oklevelek (pátensek és rezoluciók) még emelik. Elbeszélése pedig sokban kiegészíti, sőt itt-ott helyreigazítja Cserei Mihály történetét és Bethlen Miklós önéletrajzát. A kuruc felkelés első éveire nézve pedig e napló első rangu forrásmunka. V. naplója csak ismét jelent meg a m. tud. akadémia által kiadott Magyar Történelmi Emlékek sorozatában (II. osztály. Irók, 35 kötet, Budapest 1896). Kiadta Nagy Gyula.
3. V. László (cegei), az előbbeni fia, iró, szül. 1696., megh. 1738 őszén. Tanulmányait Kolozsváron végezte, azután cegei birtokára vonult vissza és ott gazdálkodott. Nem igen vett részt a közügyekben. Ő is (atyja példájára) naplót hagyott hátra, melynek becse nem a gyér politikai vonatkozásokban, hanem a kulturtörténeti adatok halmazában rejlik. E napló bepillantani enged az erdélyi urak életébe a XVII. sz. végén és a XVIII: század elején. Ezt a naplót is kiadta Nagy Gyula (Magyar Történeti Emlékek. II. osztály, 35. kötet, Budapest 1896). V. ö. Századok, 1897. évf. 239. old.
4. V. László, kat. áldozópap, pesti egyetemi teologiai tanár, nagyváradi kanonok, címzetes apát, egyházi iró, szül. Salamonváron (Zala) 1780 jun. 9., megh. 1842 márc. 24. Tanult Szombathelyen, hol 1797. a papnövendékek sorába vették föl. 1803. pappá szentelték, rövid idei segédlelkészkedés után püspöki titkár és papnevelő intézeti egyháztörténelem-tanár, 1815. az egyháztörténelem tanára a pesti egyetemen, 1828. egyetemi rektor és nagyváradi kanonok, majd battai címzetes apát. A m. tud. akadémia 1832. tagjává választotta. Irodalmi munkássága: Szerkesztője volt a Tudományos Gyüjteménynek, amelyben következő dolgozatai jelentek meg: Demosthenes és Cicero (1833); B. Szepessy Ignácz magyar újtestamentomi vizsgálata (1832); A fordításról (1836); az Egyházi Folyóiratban: Az egyházi birodalomról; Az 1650-iki nagy zsinatról. 1828. megindította Institutio historiae ecclesiasticae novi foederis címü nagyszabásu egyháztörténelmi munkáját, de csak az első, bevezető rész látott napvilágot.
l. Salak.
Henrik Rikárd, angol államférfiu, l. Holland (1).
(H2FeO4), kétbázisu sav, de szabad állapotban még nem ismeretes; sói - a ferrátok - közül azonban több élő van állítva. Ilyen p. a káliumferrát K2FeO4, a báriumferrát BaFeO4.
volt hesseni választófejedelemségi érdemrend, melyet 1814 márc. 18. alapítottak a napoleoni háboruk alkalmából. Jelvnye előbb lóherés, később széles végü vaskereszt volt, ezüst szegéllyel. Közepén vassisak, karjain W. K. betük és 1814. Szalagja vörös volt, két fehér szélcsíkkal. Az I. osztály bal mellén vörös posztókeresztet viselt fehér szegéllyel.