1. Géza, állatfestő, V. György fia, szül. Kolozsváron 1866. Elvégezvén tanulmányait a piaristák budapesti gimnáziumában, 1885-ben Münchenbe ment a képzőművészeti akadémiába s itt első sorban az állatfestészet tanulmányozására adta magát. Először baromfiakat: kacsákat, tyúkokat festett, majd később oroszlán- és tigrisképeivel keltett figyelmet. Ez utóbbiak ugyszólván kivétel nélkül Angliában találtak amateurökre. Oroszlánokat ábrázoló képével nyerte el Budapesten 1888. a Páth-féle díjat is. Újabban gyakran megfordulván az alföldön, a magyar gulyák kötötték le érdeklődését, s megfestette Ki a legény a csordában? címü nagy képét. A karakterisztikus festmény a képzőművészeti társulat kiállításán általános figyelmet keltett s az állam nagy aranyérmét szerezte meg a fiatal művész számára. A kép a nemzeti muzeum tulajdona.
2. V. György, genre- és arcképfestő, szül. Szegeden 1834 s u. o. járta iskoláit is. Már tanuló korában legboldogabbnak akkor érezte magát, ha a rajzóra következett s mestere, egy Stech nevü piarista rajztanár különféle ábrákat tett eléje másolás végett. Stech bátorítása oly nagy hatással volt az akkor 15 éves V.-ra, hogy még álmában is a művész babérjai lebegtek a szemei előtt s talán ott is hagyja az iskolát, ha szivében egy még a művészet szereteténél is szentebb érzés: a hazaszeretet nem vet lángot s arra nem ösztönzi őt, hogy fegyvert ragadjon a haza védelmére. A gyermek honvéd ekkép végigszenvedte a szabadságharc sanyaruságát, mig a Temesvárnál vívott utolsó csata alkalmával az oroszok foglyává lett. A szabadságharc lezajlása után ismét megkezdte iskoláit, de a tanulás helyett folyvást festegetett s egy Gerstenberg nevü német festő oldala mellett olyan haladást tett, hogy 1853. már magának is voltak megrendelései. Festett arcképeket, oltárképeket s az ekkép szerzett pénzen utazott újra és újra Bécsbe, majd a dunai fejedelemségekbe tanulmányok készítése végett. Megnősülvén, Kolozsváron telepedett meg, itt azonban nem talált kedvező talajt s visszatért Bécsbe, hol oláh genreképei csakhamar ismeretessé tették a nevét. A Fonó cigánynő, a Gombaszedő leány, a Vásárról hazatérő oláh, a Légyott nagyon ismert és kedvelt képekké váltak Bécsben. A bécsi első világkiállítás után csak rövid ideig maradt az osztrák fővárosban. A magyar arisztokrácia Bécsbe felránduló tagjai erősen sürgették hazatérését, Zichy József gróf, akkori kereskedelmi miniszter pedig kis is jelentette, hogy Budapesten akarja megfestetni vele arcképét. A művész még ekkor sem gondolt arra, hogy véglegesen nálunk maradjon, de alig készítette el Zichy gróf arcképét, a szó szoros értelmében elhalmozták újabb és újabb megrendelésekkel. Azóta egész képtárt festett össze arcképekből s ebben a gyüjteményben a magyar társadalom csaknem minden osztálya képviselve van. Vallásos tárgyu újabb képei közül József, Mária és Szt. István József főherceg alcsuti kápolnájában láthatók, mig Krisztus szivét ábrázoló nagy méretü festménye Gyomán Wodianer Albert báró tulajdonát képezi. Festette ezeken kivül a belvárosi plébániatemplomot is. A dalműszinházban a foyer mennyezetének díszítése jutott feladatául s V. ezt a munkát olyn bravourral végezte, hogy számára freskó-festőink közt is az első helyek egyikét kell kijelölnünk. A művész nevezetesebb arcképei: József főherceg és Kotild főhercegasszony (a történelmi képcsarnokban), Mária Dorottya főhercegnő, Zichy József gróf, Majláth István, Toldy Ferenc, Csengery Antal, Szigligeti Ede, Ormós Zsigmond, Horváth Mihály, Wekerle Sándor miniszterelnök, Szmrecsányi Darius, Perczel és Jankovich főispánok stb.
3. V. György ifj., szobrász, az előbbinek fia, szül. Kolozsváron 1868. Művészeti tanulmányait Zala Györgynél kezdte meg, kinek műtermében másfél esztendőt töltött. Ezután Münchenbe ment s miután itt Hackl iskolájában két évig rajzolt, egy éven át Eberle Sziriusz tanár vezetése alatt folytatta szobrászati tanulmányait. 1894. tanulmányutat tett Párisba, majd onnan visszatérve Budapestre, a földmívelésügyi miniszter megbizásából az állam tulajdonában levő különböző ló- és szarvasmarhafajok tenyészanyagairól készített szobrokat a millenniumi kiállításra. Ugyancsak ekkor az országos gazdasági egyesülettől is kapott megbizást, hogy a szarvasmarhák tájfajairól tanulmányokat készítsen. Ambiciózusabb munkái: Leselkedő oroszláncsoport, melyet Münchenben vásároltak meg bronzban való sokszorosítás céljából, s a Tevehajcsár, mellyel 1894. a Károlyi gróf-féle díjat nyerte el s mely jelenleg a király tulajdonában van. Készített ezeken kivül több apró állatképet és mellszobrokat.
(állat), a gyíkok egyik alrendje, l. Crassilingvia.
A síknek alá elhelyezett talpfák megszerzése napról napra költségesebbé válván, külföldön sok helyen kizárólag V.-akra helyezik a síneket, nálunk azonban még csak szórványosan, inkább kisérletképen alkalmazzák.
(ásv., pettkoit), l. Halotrichit.
(Histonium), az ugyanily nevü, 115,659 lakossal biró járás székhelye Chieti olasz tartományban, az Adriai-tenger partján, a Punta della Pennától D-re, vasút mellett, (1881) 13,883 lak., gimnáziummal, technikai iskolával, a városházán régiséggyüjteménnyel, halászattal, olajfatermeléssel.
vaspálya (railroad) gyüjtőnév alá foglalhatók mindazok az utak, melyeken a surlódás csökkentése végett a járóművek kerekei fémsíneken mozognak. Az ekként értelmezett V.-akon a mozgató erő emberi, állati avagy mekanikai erő, villamosság, gőzmotor lehet. Ezek szerint van bánya-V., mezei V. (l. o.), erdei V. (l. o.), ipar-V. (l. o.), kikötő-V., sztratégiai V., mely főként a honvédelem érdekeit tartja szem előtt, melyeken lóval v. pedig géppel lehet vontatni stb. Újabban azonban a szakemberek csak a nagyobb távolságra szállító, ugy a személy-, mint az áruforgalomban átmenő nemzetközi forgalmat közvetítő és gőzmotorra berendezett, tehát nem a kizárólag gazdasági, ipari avagy közúti jelleggel biró sínutakat nevezik V.-nak.
A V.-ak kulturális jelentőségének születésnapját is ismerjük s ez 1825 szept. 27-ike, mely napon a Stephenson Györgytől szerkesztett lokomotiv Angolországban a Stocktontól Darlingtonig épített 12,3 km. hosszu V.-on a bányamunkások szidalmai és a kétkedők gúnyolódása közben 65 perc alatt vontatott egy vonatot. A vonat 34 kocsiból állott, 450 embert és 90 tonna kőszenet szállított. Az egyik kocsira ez volt irva: «Periculum privatum, utilitas publica». A gőzmotornak más alakban való használata már régebb keletü volt, sőt Franciaországban Cognot szerkezetét már 1763. ágyuk vontatására próbálták használni. Trevithik és Vivian 1803. külön gőzkocsit szerkesztettek (l. az 1. ábrát). Később a 2. ábrában látható kocsit szerkeszté Trevithik a következő felirattal: Catch me who can (fogjon el, aki tud).
[ÁBRA] 1. ábra. Trevithik és Vivian gőzkocsija.
[ÁBRA] 2. ábra. Trevithik-féle Catch me who can.
[ÁBRA] 3. és 4. ábra. Személyvonatok.
Mindez azonban játék volt a Stephenson sikerével szemben, kinek lokomotivja már a 3. és 4. ábrában látható vonatokat vontatta. Már külsőleg is feltünő a különbség ezen vonatok s a jelenkor vonatai között (l. Vasúti kocsi), de mekkorára nő a különbség, ha magát a lényeget tekintjük. Az al- és felépítmények, a járóműveknek fejlődését a megfelelő címszók alatt találjuk, itt csak a V.-aknak a közgazdasági fejlődésre gyakorolt hatását tárgyaljuk, hogy a V.-ak jelentőségét és hatását megvilágítsuk. Beható számítások igazolják, hogy ma Európa különböző oszágaiban az utasok száma és a szállított áruk tömege 250-300-szor akkora, mint a postakocsi közlekedésének idejében volt. A szállítás költségei pedig mintegy 75 százalékkal olcsóbbak. A legtöbb kereskedelmi cikknek szállítását pedig csakis a V.-ak tették lehetővé. S hogy mennyire átérzé az emberiség a V. szükségességét, bizonyítja az is, hogy csak a 30-as években kezdettek V.-akat építeni és ma a föld V.-ainak hossza már több mint 700,000 km. (a holdnak a földtől való távolsága 385,000 km.). De nemcsak a sínutak nevekedésének tulajdonítandó a közgazdasági élet mesés fejlődése, hanem főként annak, hogy a V. a nemzetek politikai, kulturális és közgazdasági jólétének áldásos segédeszközévé tudott átalakulni.
A V. elterjedése. 1895 végén a Föld összes vasutainak hossza 698,356 km. volt (a föld átmérője 12,755 km., az egyenlítő hossza 40,068 km., a Holdnak a Földtől való távolsága 385,000 km.). E hosszból esik: Európára 249,899 km., Amerikára 369,686 km., Ázsiára 43,279 km., Afrikára 13,143 km. és Ausztráliára 22,349 km. Részletesen pedig: l. táblázat.
[ÁBRA]
A magyar V.-ra vonatkozó adatokat l. Magyarország (XII. köt., 111-118. old.). V. ö. Kárpáti János és Kada Elek, A vasutak keletkezése, fejlődése és üzeme (Budapest 1895).
l. Államosítás.
l. Közveszélyü cselekmények és Vasútrongálás.
l. Engedélyezés.
A magyar korona országaiban létező azon vasutak és csatornák részére, melyekre nézve az államot megváltási vagy háramlási jog illeti, az 1868. I. t.-c. (melyet módosít és kiegészít az 1881. LXI. t.-c.) külön összpontosított telekkönyveket nyitott, melynek célja összefüggő egészben előtüntetni s nyilvánosságban tartani, egyszersmind pedig hitelképességre emelni az ily országos vállalatok ingatlan vagyonát. Ez összetett telek közhatósága a budapesti kir. törvényszék (1871. XXXI. t.-c. 24. §), mely ebből a szempontból központi telekkönyvi hatóság címét viseli.