kisközség Vas vármegye V.-i járásában, (1891) 3172 magyar lak.; a járási szolgabirói hivatal széke, járásbirósággal, takarékpénztárral, alsófoku ipariskolával, Szt.-Domokos-rendü férfi- és női apácakolostorral, élénk marhakereskedéssel, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. V. hajdan nevezetes vár és királyi város volt. A vármegye székhelye már Szt. István alatt V. (Castrum ferreum) volt s erről vette nevét is; később Szombathelyre költözött át a vármegye székhelye. A régi várnak ma már nyoma sincs. A domonkosok kolostorát és templomát állítólag IV. Béla alapította, de a törökök elpusztították s 1687. Széchenyi György primás állította vissza. Nevezetes az 1664 aug. 10-iki békéről, melyet I. Lipót király követe kötött a törökökkel, reánk nézve lealázó s a megelőző háboru eredményeivel semmikép összhangzásban nem levő feltételek alatt.
község, l. Nyár-Vasvári.
1. Pál (családi nevén Fejér), az 1848-iki tüntetések egyik vezetője, szül. Nyír-Vasváron (Szatmár) valószinüleg 1827., elesett mint őrnagy 1849 jul. 13-án. 1837-ben kezdett tanulni a nagykárolyi piaristáknál. 1843. kellő ajánlólevelekkel ellátva a pesti egyetemre ment s a filozofiai szakon történelmet és fizikát hallgatott. Idővel Horvát István hatása alatt egészen történelmi hallgató vezérszerepet játszott az ifjuság életében. Magyar Mihály adta ki Történeti Névtár címü művét 1848 jan. elején s már V. név alatt, mely nevet 1847-től használja. 1847. a Teleki Blanka által alapított nevelő intézetbe került tanárnak. 1848 nagy vívmányainak hatása alatt az ifjuság is tömörül, V. is ott van a vezetők között. A XII pont megalkotásában, majd a népgyülés elé terjesztésében fő részes. Márc. 16. a megalakult közcsend-bizottmány tagja, 18-án a peticiót vivő küldöttségben szintén ott volt. Az ápr. 11. megérkező minisztereket ő üdvözli s mint titkár nyer alkalmazást a pénzügyminiszter mellett s Kossuth többször használja polgári futárként a horvát invázió alkalmával. 1849 elején Bihar, Szatmár és Szabolcsban szabad csapatot verbuvál s annak vezére lesz. Mint katona azonban nem volt ügyes, nem is birta a fáradalmakat. Erdélyben harcolt mint őrnagy s Fontinelli mellett az oláh csapatok megölték. V. ö. Thallóczy Lajos, V. s a pesti egyetemi ifjuság 1844-1848/49. (Budapest 1882).
2. V. Vid, szatmárvármegyei nemes családból, Ferenc-rendü pap, I. Károly király udvari káplánja, 1336-46. nyitai püspök. Jelen volt Lajos koronázásán, Erzsébet özvegy királynét 1343. Apuliába kisérte, s a pápához járt Avignonba követségben 1344. V. ö. Vurum Ep. Nitr. 252-264.
(növ., Xeranthemum Tourn., szalmavirág, pelyvavirág, papirosvirág), a csövesfészkesek szalmavirágu füve, négy-öt faja Európában, a mediterrán vidéken és Keleten (hazánkban kettő) terem. Fészkének belső pikkelye fénylő piros és sugárszerüen szétterjed, v. felálló. A X. annuum L. Európa közép és déli tájain, száraz parton gyakori, helyenként hazánkban is piroslik tőle a parlag mező. Fehér moholy lepi el, levele lándsás, virágsugara szép lila-piros, ritkán fehér. Kertben teljesedik, piros vagy fehér; téli bokrétába kötik.
V. (ásv.), ágasbogas, korallforma, fehér aragonit (l. o.), tulajdonképen az aragonitnak finom, vékony, rostos szerkezetü stalaktitja, mely vasérceken szokott képződni és azon mint kivirágzás tünik fel, ezért a név. Nálunk elgé szép a nagyági, a radnai, de legszebben terem Stájerországban Eisenerz bányáiban és Karintiában (Hüttenberg).
l. Vasgálic.
l. Káma.
kisközség Veszprém vármegye pápai járásában, (1891) 1846 magyar lakossal, vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.
1. János, festőművész, szül. Kaposváron (Somogy) 1867. Tanulmányait a budapesti országos mintarajztanodában kezdte meg 1886-1887. Greguss János és Székely Bertalan vezetése alatt. Azután két évet a müncheni akadémián töltött, hol Hackl és Löffler voltak a tanárai, majd Párisba utazott s Bouguereau és Fleury Róbert oldala mellett végezte tanulmányait. A budapesti műcsarnokban először V. Kolos hercegprimás arcképét állította ki, azután pedig sok megfigyeléssel és poetikus érzéssel festett táj- és genreképeket mutatott be. Újabb időkben behatóbban foglalkozik a vallásos festészettel s a balatonfüredi és zalaradai templomok számára készített figyelemre méltó oltárképeket. Az 1897-iki tavaszi kiállításon bizánci stílben festett Madonnájával szerepelt, mely nagy elismeréssel találkozott.
2. V. Kolos, biboros, hercegprimás, esztergomi érsek, szül. Keszthelyen (Zala) 1832 febr. 12. Középiskoláit Keszthelyen és 1847 szept. 15-én a Szt.-Benedek-rendbe lépvén Pannonhalmán, a teologiát az utóbbi helyen végezte. Pappá szentelték 1855 máj. 26-án. 1854-56. tanár volt Komáromban, 1856-61. Pápán,, 1861-69. Esztergomban, 1869-1885. gimnáziumi igazgató és házfőnök Győrött. 1884. ünnepelte tanári működésének 30 éves jubileumát, mely alkalomból a Ferenc-József-rend lovagkeresztjét kapta. 1885 ápr. 28. pannonhalmi főapáttá választották meg rendtársai. Mint főapát nagy tevékenységet fejtett ki a rend szellemi és anyagi ügyeinek fejlesztésében. Ő alatta épült a győri főgimnáziumi épület, mely az országnak legszebb középiskolai épületei közé tartozik. Ő alatta egyesítették a zalavári apátságot a pannonhalmi főapátsággal. Kiváló gondot fordított a közép- és népiskolai tanügy fejlesztésére. Szent-Ivánon és Zala-Apátiban új leányiskolákat létesített és vezetésüket az irgalmas nővérekre bizta. Alatta létesült Kis-Cellben is új leányiskola. Varsánban és Tömördön is új iskolákat emelt. Stílszerüen megújíttatta a régi apátsági templomot Tihanyban; restauráltatta a tenyői, péterdi, ravazdi, bársonyosi, szentiváni templomokat, Radán pedig új templomot építtetett. A rend tulajdonában levő balatonfüredi fürdőt, mely kedvelt nyaralóhelye, nagy költséggel újból berendezte és a közönség kényelmére való tekintettel gazdagon felszerelte; azonkivül a rend birtokain igen sok és a gazdálkodás követelményeinek megfelelő épületet emeltetett. 1891 jun. a Ferenc-József-rend nagykeresztese, 1891 okt. 27. Magyarország hercegprimása s esztergomi érsek, néhány napra reá v. b. t. tanácsos. 1892 febr. 7. szentelték püspökké, nemsokára reá a Szt.-István-rend nagykeresztese és a rend főpapja; a pápa pedig abban a ritka kitüntetésben részesítette, hogy a biborruha viselését neki megengedte, még mielőtt valóságos bibornok lett volna. 1892 jun. 8. a koronázási jubileum alkalmával fényes egyházi beszédet mondott, mely általános feltünést keltett. Budapesten érseki helynökséget (Cselka Nándor püspökkel élén) és szentszéket állított fel. 1893 jan. 16. a római egyház bibornoka. 1893 ápr. 10. életveszélyben forgott egy merénylet folytán, amelyből Kohl Medárd dr. (l. o.) titkár saját életének kockáztatásával megmentette. 1893 máj. nagyobb zarándoklatot vezetett Rómába. 1894. a budapesti kat. nagygyülést nyitotta meg. Ugyanez évben fogadta és üdvözölte Balassa-Gyarmaton a királyt. 1896 máj. 3. a millenniumi ünnep alkalmából a hálaadó isteni tiszteleten remek beszédet mondott a királyhoz, a királynéhoz és a nemzethez, ugyanekkor királyi elismerésben részesült. 1897 szept. 15-én ötvenéves évfordulóját ünnepelte, hogy a Szt.-Benedek-rendbe lépett; ez alkalommal az ország minden részéből elhalmozták jó kivánatokkal és üdvözlő feliratokkal. Mint esztergomi érsek sokat tett már eddig is egyházmegyéje tanügyének fejlesztése körül: a főtanfelügyelői hivatalt újjá szervezte, Esztergomban kisdedóvónőképző intézetet alapított, rendezte és emelte az érseki tanítóképző-intézeti tanárok fizetését stb. A kat. tanítók árva- és menedékházára 10,000 forintos, Keszthely szülővárosa szegényei számára 100,000 koronás, a keszthelyi főgimnáziumi tanulók részére pedig 50,000 koronás alapítványt tett, lemondott az esztergomi dunai hídvámról s igy lehetővé tette a vashíd építését; és se szeri, se száma azoknak a jótéteményeknek, melyeket az evangeliumi utasítás szerint: ne tudja a bal, amit a jobb kéz ad, éreztet a szegényekkel. Az irodalomban is kiváló tevékenységet fejtett ki, különösen azon a téren, melynek élete javát szentelte fáradhatatlanul. Részint történeti tankönyveket, részint történeti életrajzokat, értekezéseket stb. adott az ifjuság kezébe. 1858. Füssy Tamással és Méry Etellel szerkesztette az Ifjusági Plutarchot, melynek hat füzetébe ő irta Hunyadi János, Fejér György, Festetics György, Nagy Alfréd, Szilágyi Erzsébet életrajzait. Számos a Tanodai Lapokban, Religióban, Szt.-István-társulat naptárában, Győrmegye monográfiája címü műben (Pannonhalma helytörténete), Győri Közlönyben, Akadémiai Értesítőben, Figyelőben és a győri főgimnáziumi értesítőkben megjelent cikkein kivül önálló művei: Világtörténelem, katolikus tanodák száára és magánhasználatra (Füssyvel, I. köt. Pest 1863, II. köt. Esztergom 1863, III. köt. Pest 1863, sok kiadást ésrt); A várnai csata (kiadta a Szt.-István-társulat, Pest 1864); Magyarország történelme az alsóbb osztályok számára (Horvát M. után, Győr 1865); Magyarország történelme felsőbb osztályok számára (Győr 1865); Kurzgefasste Geschichte von Ungarn (Pest 1867); Világtörténelem, katolikus tanodák felsőbb osztályai számára (I. köt. Pest 1869, II. köt. u. o. 1870, III. köt. u. o. 1870, sok kiadást ért); Történelem rövid vázlatban, alsóbb osztályok számára (2 rész, Győr 1869-70, több kiadást ért); Történelmi atlasz (Budapest 1873); Adatok az 1825-iki országgyülés történetéhez (Győr 1883); I. Ulászló magyar király esküszegése és a várnai veszedelem (Győr 1884); Történelmi életrajzok (V. János képeivel ellátott második kiadás, Budapest 1892).
a Vissó jobboldali mellékvize; a máramarosi havasokban, közel Galicia és Bukovina határának Magyarországgal való összeszögellésénél fakad, Suliguliig ÉNy-ra, onnan DNy-ra folyik és Felső-Vissónál a Tiszába ömlik. Egyike Máramaros legregényesebb völgyeinek. Hossza 50 km.
(Vazul), orosz nagyhercegek: I. V. Dmitrijevics, moszkvai nagyfejedelem (1389-1425). Ügyesen folytatta atyjának IV. Dmitrij Donszkojnak megkezdett terveit, egyesített több kisebb fejedelemséget Moszkvával s a litvánokkal és tatárokkal szemben igen okos politikája volt. Birodalmát annyira megerősítette, hogy az még azon csapásokat is elbirta, melyek fia III. V. Vasziljevics (1425-62) gyönge kormányzása alatt érték és meg birta óvni a támadásokkal szemben egységét. - IV. V. Ivanovics (1505-33), Moszkvának az első teljesen szuverén nagyfejedelme volt, miután apja III. Iván lerázta a mongolok igáját az országról és biztosította a trónöröklést. - V. V. Ivanovics (1606-10), igy hivatta magát V. Ivanovics Sujszkíj fejedelem, midőn 1606-ban az első ál-Demetrius megsemmisítése után Moszkvában cárnak kiáltották ki. De újabb trónbitorlók léptek fel a lengyel által támogatva. Szorultságában V. a svédekkel kötött szövetséget 1609., akik küldtek is segélycsapatokat. A svédek és oroszok egyesült hadseregét azonban 1610 jun. 24-én Klusinónál megverte Zolkiewsi lengyel hetman, aki azután Moszkva ellen fordult, ahol lázadás tört ki, mely alkalommal jul. 17. V.-t letették a trónról, és kiadták a lengyeleknek. Megh. Varsóban 1612.