l. Szövetség.
l. Fegyver.
(védjelző és távjelző), a szilárdan álló jelzők egyike, melyet csak állomások s pályaelágazások előtt állítanak fel a váltótól 600, de legalább 400 m. távolságra. Tulajdonképen egy tárcsából áll, mely forgatható és lámpával kivilágítható. Minden V. egy az állomáson lévő villamos ellenőrző csengetyüvel van összeköttetésben, mely akkor, ha a V. tilos bemenetet jelez, folyton cseng. Éjjel a kivilágítatlan V. is megállító jelnek tekintendő. A V.-t az állomásból mekanikai készülékkel vagy villamossággal állítják. L. Jelzés.
Vannak növények, melyek a vetés évében igen lassan fejlődnek és termést egyáltalában nem adnak, v. csak keveset és ezért rendszerint nem egymagukban, hanem más oly növénnyel együtt vettetnek, amelyek alatt az előbbi kellőleg fejlődhetik, addig is, mig az utóbbi letakarulásával egymaga foglalja el a területet. Az utóbbi növényeket mondjuk V.-nek. Legáltalánosabban a hereféléket vetik V.-nyel. A V.-nek rendeltetése termésével a vetés évében jövedelmet szolgáltatni, másrészt a zsenge korukban kényes herefékéknek védelmet nyujtani, innen a neve. V.-ül legmegfelelőbbek a gabonafélék, ezek között főleg z árpa és a rizs, mert nem árnyékolják be túlságig az alájuk vetett növényt és elég korán lekerülnek. A V.-ül vetett gabona mindig ritkábban vetendő, mint ahogyan különben szokás, hogy az alája vetett növény jól fejlődhessék.
az az eljárás, mely mesterségesen fogékonytalanná, immunissá teszi az állatot bizonyos fertőző betegség ellen azáltal, hogy a megfelelő betegségokozó baktériumnak gyöngített alakját vagy a baktérium anyagcsere-terményét juttatja az állat szervezetébe (l. Baktérium és Fertőzés). Jenner már 1796. felfedezte a himlő ellen való V.-t, utána Pasteur volt az első, aki kisérleti alapon (1880. a tyúkkolerára vonatkozó vizsgálatai folytán) egyéb betegségekre is kiterjesztette a V.-t.
A V.-i eljárások ma már tetemes számuak. Történhetik V. mindenekelőtt ugyanazon kórokozó anyaggal, amely ellen immunizálni akarunk. E célból a fertőző baktériumok vagy az általuk termelt méreg erősen gyengített (attenuált) vagy higított alakjai használtatnak fel V.-i anyagul; v. pedig a teljes fertőző erejü (virulens) anyaggal történik a V., de oly módon, hogy azt a fertőzés kifejlődésére kevésbbé kedvező helyen juttatjuk a szervezetbe. Történhetik továbbá V. immunis állatok vérével, illetőleg vérsavójával (l. Szerum) a Behring-féle törvény alapján, mely szerint valamely fertőző betegség ellen mesterségesen immunizált állat vagy ember vérét vagy vérsavóját egy másik állat vagy ember szervezetébe beojtva, ezeket is mentesíthetni az illető fertőző betegség ellen. Végül történtek V.-i kisérletek oly módon is, hogy más fertőző baktériumok tenyészetét v. anyagcsere-terményét ojtották immunizálás végett állatokba; igy Emmerichnek sikerült házi nyulakkal az orbánc mikrobáinak beojtása által lépfene ellen immunizálni. A V.-okkal való immunizálást részben a fertőző betegségek kifejlődésének megakadályozása (himlő, veszettség), részben pedig a már kifejlődött betegségek (difteria, dermedés) gyógyítása végett alkalmazzák. Közegészségügyi és közgazdasági szempontból rendkivül sokat köszönhetünk a V.-oknak.
Az emberorvostanban ez idő szerint a legfontosabb V.-ok: Legrégibb a himlő ellen való V. (l. Himlőojtás). Azután következik a veszettség ellen való V. Felfedezője Pasteur, aki hosszadalmas és fáradságos állatkisérletek után az első V.-t 1885 jul. 7., egy Meister József nev 9 éves elzászi parasztfiun végezte. A veszettség ellen való V.-ok az u. n. Pasteur-intézetekben (l. o.) történnek. A difteria gyógykezelésében újabban nagy szerepe jutott a V.-nak (l. Szerum), sőt a járvány terjedésének megakadályozására is kitünően bevált. Dermedés (l. o.) eseteiben Behring vizsgálatai alapján a dermedés ellen immunizálni, hanem az ember már kitört dermedésénél is elég jó eredményeket értek el. Egyéb betegségek közül, melyek ellen emberek immunizálását megkisérlelték, még megemlítendő a pestis, amely ellen a legutóbbi (1896-97) khinai járvány alkalmával Yersinnek sikerült lovakat a pestisbacillus-tenyészeteknek vérükbe való fecskendezése által immunizálni és azután vérsavójukat 26 pestisben megbetegedett embernél kipróbálni.
Az állatorvostanban is igen nagy szerepe jut a V.-nak. A kiválóbb eredményeket a következő fertőző állatbetegségeknél érték el vele: A lépfenét illetőleg már Toussaint megkisérlette a lépfenében elhullott állat defibrinált vérét 10 percig 55 C° -ra hevítve vagy 1%-os karbollal kezelve szarvasmarhák immunizálására használni, ami azonban nem sikerült, sőt sokszor éppen a V. fertőzte az állatokat. Több szerencséje volt Pasteurnek, aki a védőojtó anyagot ugy állította elő, hogy a lépfenebacillusok húslétenyészetét 42-43° C. mellett tartotta 24 napig, minek következtében a baktériumok annyira gyöngültek, hogy csak a lépfene iránt legfogékonyabb állatot, a házi egeret voltak képesek megölni. A sertésorbánc ellen Pasteur szerint házi nyulakba való fokozatos átojtás által szelidített virussal történik a V., ugy mint a lépfenénél. A sercegő üszök, sertésvész, száj- és körömfájás, valamint a juhhimlő ellen való V.-okat l. címeik alatt. Egyéb fertőző állatbetegségek ellen is megkisérlették a V.-okat, azonban eddigelé kevesebb eredménnyel. Igy a ragadós tüdőlob ellen való V. tökéletlensségénél fogva nálunk nem tud meghonosodni, mig Európa nyugati államaiban eléggé elterjedt. Ojtóanyagul a nevezett betegségben szenvedő szarvasmarha tüdejéből vett savót használják, melynek egy-két cseppjét ojtják az állatba. A tyúkkolera ellen való V.-t Pasteur fedezte fel 1880-ban.
tűz esetén használt 16-20 m2 területü, sűrü vászonponyva, mellyel a megvédendő tárgyat betakarják. A ponyvát folytonosan nedvesen tartják, hogy a reá eső pernye fel ne gyujtsa.
(ném. Wehrsystem), a fegyveres erő megteremtésére és kiegészítésére alapul szolgáló vezérlő eszmét valósítja meg; ennélfogva mindazon elvek, határozványok és intézmények foglalata, melyek szerint a polgárok hadi szolgálatra kötelezhetők és az állam anyagi erőtényezői a honvédelem céljaira igénybe vehetők. Az európai államok fegyveres erejének kigészítésénél háromféle rendszert találunk, ilyenek: 1. a toborzó v. zsoldos rendszer, mely önkéntesekből egészíti ki a haderőt; 2. az összeiró (conscriptionalis) rendszer, mely kimondja ugyan, hogy minden állampolgár hadi szolgálatra köteleztetik, de a kötelezettség alól megváltást v. helyettesítést enged; 3. az általános védkötelezettségre alapított rendszer, mely minden állampolgárt kötelez a haza védelmére v. hadi adó, az u. n. hadmentességi díj (l. o.) fizetésére. A toborzó rendszer ez idő szerint Angliában, Németalföldön és Svédországban, az összeiró rendszer pedig Belgiumban van alkalmazásban. Az általános védkötelezettségen alapuló kiegészítő rendszert elsőül Poroszország 1814. hozta be; mi 1868 óta, a franciák pedig 871 óta alkalmazzák. Mivel az általános védkötelezettséggel páros keretrendszert (allgemeine Wehrpflicht im Vereine mit der Cadreform), mint amely a mai állami, társadalmi és katonai érdekeket leginkább kieglégíti, minden európai nagyhatalom alkalmazza, e rendszert a mai kor V.-ének nevezzük. A védkötelezettség feltételei: állampolgárság, szellemi, erkölcsi és fizikai képesség. A védkötelezettség rendesen a 21. évvel kezdődik; tartama az alakítandó v. kiegészítendő hadsereg számerejétől, az évenkint alkalmasak létszámától, a keretek létszámviszonyaitól s a népesség műveltségi állapotától függ s ezekre való tekintettel szabják meg s legkésőbb a 45. életévvel ér véget. Nálunk a védkötelezettség a 19. életévvel kezdődik s a 42-ikig terjed.
A hely védelmére szükséges cselekvő védelmi erőt őrhadnak (Kriegs-Besatzung), a tábori hadseregnek a várban még ezen kivül elhelyezett részeit támadó védőrségnek (Offensiv-Besatzung) nevezik. A védőrség a harcászati kötelék fentartása mellett védőszakaszőrségekre és főtartalékra oszlik. A védőszakaszőrségek külsők (övvonal, külművek) vagy belsők (noyau). A védőrség ereje a hely minőségétől, fontosságától, kiterjedésétől és műszaki értékétől függ. A védőrség a vártörzsön kivül: gyalogság, lovasság, tüzérség és műszaki csapatokból áll. A gyalogság őr- és védelmi szolgálatra, esetleg a vártüzérség pótlására szolgál. A lovasságot küldönc- és hirszerző szolgálatra alkalmazzák. Táborváraknál 2, egész 4 század szükséges. A vártüzérség a lövegek kezelésére szolgál és vegyműhelyekben is alkalmazható. Az utászcsapatokat védelmi berendezések elkészítésére és hídverésre alkalmazzák. Egészségügyi csapatok és a vonat szükség szerint határoztatik meg. Hadsereg- és várintézetek: tüzérségi szertárak, kórházak, élelmező raktárak, vágómarhatelep stb.
(franc. bonnet), l. Mellvédsüveg.
(lat. patronus), a kat. egyházban neve 1. ama szentnek, akinek oltalma alá egyes országok vagy területek vannak helyezve. Az egyházi szabványok szerint (1630 márc. 23.) a hívek választják a V.-et a kanonizáltak közül a püspök és papság beleegyezésével és a választást a Congr. Rituum erősíti meg. Változtatás csak az apostoli szék engedélyével történhetik. Ünnepe elsőrangu és nyolcaddal (l. Oktáva) bir. Magyarország V.-je Szt. István (aug. 20.), védőasszonya a B. Szűz Mária, kinek tiszteletére Vaszary Kolos hercegprimás 1896. külön ünnepet eszközölt ki a római pápánál Magna Hungarorum Domina címmel (okt. 2. vasárnapja). - 2. Neve ama szentnek, akinek tiszteletére valamely templom alapíttatott és akitől nevét is nyeri. A templom építése alkalmával, vagy a püspök által határoztatik meg a templom szentelésekor. - 3. Neve ama szentnek, akinek nevét a kereszténységben nyertük, hogy közbenjárónk legyen Istennél. L. Szentek, Szentek egyessége, Szentek tisztelete.