(proctitis), a végbél különféle rétegeire terjedhet ki, legenyhébb alakja, amidőn csak a nyálkahártyát foglalja el, súlyosabb, ha a mélyebb rétegekre is átterjed, vagy ha a végbél körül levő képleteket is megtámadja (l. Periproktitisz). A nyálkahártyán lefolyó gyuladás fekélyeket hagyhat vissza, a mélyebb rétegekre átterjedő, kisebb-nagyobb felületü genyedéseket, tályogokat okozhat, amelyekből a végbélfisztulák képződnek. Gyógyításához első sorban szükséges, hogy a végbelet a V.-t okozó anyagoktól megtisztítjuk, amire legegyszerübb a ricinusolaj. Ezenkivül megfelelő beöntések a végbélbe, összehúzó, erjedést gátló szerek oldatával, esetleg vérelvonások.
(fistula rectovesicalis), a húgyhólyag és a végbél ürege között képződött sipoly (l. o.), melyen a hólyag tartalma a végbélbe s viszont ennek tartalma a húgyhólyagba juthat. Legsikeresebben véres operációval gyógyítható. L. Sipoly.
a végbél enyhébb foku gyuladása; ezen betegséget legtöbbnyire a hosszabban tartott székrekedés okozza, amidőn a megkeményedett bélsárrögök izgatják a nyálkahártyát. Ritkábban származik a bélhurut leterjedése vagy külső fertőzés folytán. A V. tünetei főleg gyakori székingerből, csikarásból állanak, e mellett csak igen kevés nyálkás, néha kissé véres hasmenése van az illetőnek. Hosszabb időn át fennálló V. a nyálkahártya kifekélyesedésére is vezethet és idültté válhat. A V. gyógyítására első sorban hashajtó (ricinusolaj) szolgál, a legtöbb esetben ez maga elégséges a teljes gyógyulásra. Az idült V. a végbél rendszeres kimosásával gyógyítható. A betegség lefolyása alatt igen megszorított ételrend s a bélvégnek tisztántartása szükséges.
(fistula rectovaginalis), a húgyhólyag és a hüvely ürege között képződött sipoly (l. o.), melyen át bélsár juthat a hüvelybe. Ered sérülésekből vagy még inkább hosszantartó nehéz szülések vagy fogószüléseknél, ha a végbél és hüvely közötti fal soká volt kitéve a magzatrész nyomásának és elhalt. Épp ugy eredhet a végbél mellső és a hüvely hátsó falán képződött fekélynek (tuberkulotikus vagy szifilisztikus) áttörése után. Ha csak kissé nagyobb vagy éppen régi, akkor csupán véres operációval gyógyítható. L. Sipoly.
l. Periproktitisz.
(anus), a bélcsatorna alsó nyilása, melyen a béltartalom, a bélsár (faeces) kiürül.
v. végbélhabarc, a végbél nyálkahártyáján ülő eperszerü, egyenetlen felszinü sarjadzások vagy kocsányon lógó nagyobb nyálkahártyatúltengések, melyek a székelésnél előeshetnek s igy leszoríttatván, vérzenek és igen hevesen fájnak. Elég gyakran fordulnak elő gyermekeknél, kiknél először néhai Bókay János figyelmeztette az orvosokat ezen bajra. Gyógyításuk sebészeti operációt tesz szükségessé. L. Habarc.
a végbél nyálkahártyáján fejlődött rákos daganat. Leginkább az öntvenedik életévet meghaladt egyéneknél jön elő, de nem ritka fiatalabb korban is. A rákdaganatok mindenfélesége előfordulhat mint V. (velős rák, rostos rák, hámrák) és hurkaszerü, többnyire a bél tengelyére függőlegesen elhelyezkedő daganatot alkot, mely növésében legelőször is a bél ürterét szűkíti, azután fekélyes lesz és a szomszédos szövetekre v. szervekre átterjed, végre a nyirokerek útján áttételeket okoz a lágyékmirigyekben, fodormirigyekben stb. Mint minden rákos daganatnak, ugy a V.-nak gyógyítása is csak operációval érthető el. Ha az épbélcsonkot nem lehet lehúzni annyira, hogy a záróizomrészlettel egyesíthető legyen, akkor a bélcsonkot a kereszttájon kivarrjuk. Az operáció súlyos, de megkisérlendő, mert a V. igen gyorsan halálhoz vezet s az operációval az életet mégis tetemesen meg lehet hosszabbítani. Ha a V. már ki nem irtható, akkor jó erős táplálékot adunk az erők fentartása végett (tojás, frissen sütött hús, bor, tej), azután egyhe hashajtókat vagy bélbeöntéseket, hogy a bésár felpuhíttassék. A fájdalom ellen bódító szereket.
(fissura ani), l. Fissura.
(fistula ani), azon sipolyjárat, mely a végbél ürege és a végbélnyilás közelében levő bőr felszine között gyuladásos bajoknál képződött és az ott fejlődött tályog következménye (l. Sipoly). A V. igen kellemetlen baj, mert genyedésével és a rajta kiömlő bélsárral a bélnyilás körül folytonos bőrgyuladást tart fenn, a külső nyilás eldugulásával genyfelhalmozódást, ezzel fájdalmas feszülést és lázakat okoz és ezenfelül a genyedés hosszabb fennállása mellett mellékjáratok keletkeznek s a V. mindig súlyosabb bajjá fejlődik. Gyógyulása igen nehezen történik, mert az alapbaj rendesen gümőbaj, mert a sipolyjáratba beleömlő bélsár kémice folytonosan ingerli a sipoly falait és mert végre a végbélnyilást záró izom folytonosan szétvongálja a siplynak falait. Gyógyítása operációban áll, mellyel a végbél záróizmát és a V.-nak azon falát, mely a külső sipolynyilás és a végbélnyilás között van, egész hosszában felhasítják, ezzel a sipolyból nyilt sebfelszin lesz, melyet könnyü tisztán tartani és rendesen kötözni.