a rendes polgári peres eljárásban a felperest illető utolsó perirat, melyben csak oly bizonyítékokat szabad felhozni, melyek a viszonválaszban foglalt új ténykörülményekre és bizonyítékokra vonatkoznak. Főeskü kinálásának V.-ban nincs helye (1868. LIV. t.-c. 137. §). A V.-ra alperes ellen-V.-tal válaszol és ez a per utolsó perirata. L. Periratok.
l. Itélet napja.
mint egyszer s mindenkorra szóló részeltetés, illeti azon állami tisztviselőket (kivéve a minisztereket és államtitkárokat), altiszteket és szolgákat, akik tiz, nyugdíjba beszámítható szolgálati évvel nem birnak, ha rájuk nézve a nyugdíjaztatás feltételei bekövetkeznek. A V. öt beszámítható szolgálati évig bezárólag a különben nyugdíjba beszámítható javadalmazás egy évi, öt éven túl (1885. XI. t.-c. 28. §) annak két évi összegét teszi ki. Özvegyek és árvák, ha özvegyi ellátásra, illetőleg nevelési járulékra ugyan igényük nincs, de férjük, illetőleg atyjuk nyugdíjra jogosító állomáson vagy minőségben volt alkalmazva, bizonyos esetekben a férj, illetőleg atya legutolsó beszámítható fizetésének egy negyedét kapják egyszersmindenkorra V.-képen. Az ideiglenes alkalmazottak, a napszámosok, valamint azok, akiket korengedély mellett alkalmaztak, V.-re igényt nem tarthatnak. A V.-ről az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról szóló 1885. XI. t.-c. rendelkezik.
(teng., ném. Nockparde; ol. Contro marciapiedi; ang. flemish-horses), a derékvitorlafa alatt a véghez kötött azon kötél, amelyen az ott dolgozó matróz áll.
(pinakoid), a kirstálytanban olyan két lap, melyek a különböző szimmetriasíkok végein jelennek meg és a szerint, amint a fő tengely v. a melléktengelyek végein vannak, a fő tengely V.-jának (bázis) v. valamelyik melléktengely V.-jának mondatnak. A szabályos kristályrendszerben egyfélék lévén a szimmetriasíkok, V. nincs; a négyzetes meg a hatszöges kristályrendszerben csakis az egyik szimmetriasík különböző, V. is csak egyféle lehetséges, a fő tengely V.-ja (o P). A rombos rendszerben lehetséges fő tengely V.-ja (o P), nagyátlós V. [ÁBRA] és kisátlós V. [ÁBRA]; az egyhajlásu kristályrendszerben a fő tengely V.-ja (o P), épátlós V. [ÁBRA] és ferdeátlós V. [ÁBRA]; a háromhajlásu kristályrendszerben a fő tengely V.-ja (o P), nagyátlós [ÁBRA] és kisátlós V. [ÁBRA].
(Protista, l. a mellékelt képet). A felsőbb rendü állatok és növények oly élesen kirívó jellemekben különböznek egymástól, hogy a két szerves ország alakjainak egymással való összetévesztése a szervezetek felsőbb fokán merőben lehetetlen s a felsőbb rendü állatot és növényt a természettudományokban teljesen járatlan is megkülönbözteti egymástól. Egészen másképen áll a dolog a puszta szemmel nem látható parányi lényekkel, amelyeknek valamennyi alakját a legképzettebb természettudós sem képes határozottan egy egyik vagy másik szerves országba beosztani, mert az állati és növényi jegyek a legalsóbb élő lények körében elmosódva mennek át egymásba. Az élet ezen legalsó fokán a megkülönböztetésre egyedül használható bélyeget a táplálkozás módja adja meg s ennek különbözősége szerint a növényország tagjai gyanánt tekintendők mindazok a legalsóbb élő lények, amelyek szervetlen vegyületekből táplálkoznak, az állatország tagjai gyanánt pedig mindazok, amelyek szerves vegyületekből, azaz növényi vagy állati eredetü anyagokból táplálkoznak. Ámde abban az esetben, ha a növény-, illetőleg állatországba való beosztásra szigoru következetességgel a táplálkozás különbözőségét vesszük kritérium gyanánt, abba a kényszerhelyzetbe jutunk, hogy oly legalsóbb élő lények egyik részét, amelyek szervezetükre nézve különben teljesen megegyeznek egymással, a növény-, másik részét az állatországba kell beosztanunk. A beosztásnak e nehézségei azon alapszanak, hogy az élő lények - a növények és állatok - közös elődöktől származnak s a legalsóbb szervezeteket - ismereteink jelenlegi állásán - jogosan véljük oly kezdetleges alakoknak tartani, amelyeknek rokon csoportjaiban majd növényi, majd állati jellemek vannak kifejlődve. Ez indított több természetbúvárt arra, hogy a két szerves országot egymással megszakítás nélkül összekapcsoló legalsóbb lényeket közös csoportba, a növény- és állatországot egymással összekötő átmeneti csoportba (országba) foglalja, melyeknek megnevezésére Haeckel a protista, Entz Géza a véglény kifejezést ajánlja.
A V. legfőbb jelleme az egysejtüség, azaz egész életükön keresztül egyetlen, gyakran igen bonyolódott szerkezetü sejtből állanak; velük szemben a tulajdonképeni növények és állatok csak éltük kezdetén (peteállatok) egysejtüek, ellenben kifejlődött állapotban a petesejt szaporodása útján keletkezett igen nagy számu, különböző szövetekké csoportosult, többé-kevésbbé megváltozott sejtből vannak összetéve; a testüket összetevő szövetek (histon) után Haeckel a soksejtü növényeket és állatokat histonia névvel jelöli; mások az egysejtü V.-et monoplasztidáknak (plasztida a. m. sejt), a szövetekből összetett, tehát soksejtü szervezeteket pedig poliplasztidáknak nevezik.
A V.-nek a növényektől és állatoktól való megkülönböztetése elméleti szempontból helyes és megokolt, de a gyakorlati szempont kivánatossá teszi, hogy a legalsóbb lények is beosztassanak a két szerves ország valamelyikébe: azaz, hogy a V.-et táplálkozásuk szerint (összetartozásuk figyelembe vétele nélkül) két csoportba osszuk; a két csoport az állati V. (protozoa) és a növényi V. (protophyta) csoportja, mely két csoporttal szemben a soksejtü növények metafita, a soksejtü állatok pedig metazoa névvel jelöltetnek. A protofiták közé az egysejtü moszatok és gombák (l. o.), a protozoák közé pedig a gyökérlábuak (Rhizopoda v. Sarcodina), a spórás állatok v. gregarinák (Sporozoa), az ostoros (Flagellata vagy Mastigoptora) és a csillangós ázalékállatkák (Infusoria ciliata) tartoznak. L. Ázalékállatkák.
Végles
(Véghles), kisközség Zólyom vármegye nagyszalatnai j.-ban, (1891) 884 tót lak., vasúttal, posta- és táviróhivatalla és postatakarékpénztárral. Régi várkastélya, mely most teljesen meg van újítva, a nemeskéri Kiss Pál tulajdona. Itt fakad a Vera-forrás, földes savanyuviz, mely mint élvezeti és gyógyítóviz nagyon el van terjedve.
község, l. Szalatna (Nagy-).
(ejtsd: vellya, szlávul Krk), Lussin osztrák isztriai kapitánysághoz tartozó sziget a Quarneróban, a Canale della Morlacca, di Mezzo és a Fiumei-öböl közt 410 km2 területtel. Partjai szaggatottak és a hajóknak több helyen biztos védelmet nyujtanak. Legnagyobb magassága 540 m. A föld termékeny; búzát, szőllőt, olajfát és szép gyümölcsöket termelnek rajta. A földmívelés, állat-, különösen lótenyésztés és halászat a 19,871, nagyobbára szláv lakosnak a fő foglalkozása. V. szép fehér márványt is szolgáltat. Főhelye V. püspökség székhelye, a Lloyd-hajók állomása, 2037 lakossal, székesegyházzal. V. a XII. sz. végéig független köztársaság volt; a kalózok ellen Velence protektorátusában keresett menedéket, de Rainero Zeno doga 1260-ban Velencébe beolvasztotta és a Frangipani grófoknak adta hűbérül. V. az igát lerázni több ízben megkisérlette, de hasztalanul. Egész V. telve van ókori és középkori emlékekkel, várromokkal, többek közt a legrégibb glagol kódex Zvonimir király idejéből is itt látható. Frangepán János hűtlensége folytán 1480 febr. egészen Velence kezébe került. V. ö. Kenedi Géza, Quarnero; Borbás, Arbe és V. nyári flórája (Budapest 1877). Vassilich-Fest cikke a Századokban 1893 (XXVII. évf. 893. old.).
(causa finalis) a. m. cél; minthogy a cél, a vég, melyet cselekvésünkkel el akarunk érni, cselekvésre bir bennünket, a cél egyszersmind cselekvésünk indító oka. S ha a természetet ugy fogjuk föl, mint amely bizonyos célok elérése végett teremtetett van: a természetben is találunk V.-okat. L. Cél és Teleologia.
a könyvek belső részének utolsó oldala; gyakran a könyvnyomtató impresszumát tartalmazza.