l. Veleda.
(a lat. velle a. m. akarni szóból), gyenge, tehetetlen akarat, határozatlanság.
Paterculus Marcus, római történetiró, szül. Kr. e. 19-ben, halálát alighanem a Sejanus bukását követő zavarok közben lelte. Eleinte a hadi pályára lépett, melyen nagy tevékenységet fejtett ki; mint hadi tribun elkisérte a Keletre Gaius Caesart, Augustus unokáját; Tiberius idején praefecus equitum és legatus Germániában, Pannoniában és Dalmáciában. (Kr. u. 6.) visszatért Rómába és bizva Tiberius határozott pártfogásában, a közpályára lépett. Életének utolsó biztos mozzanata az, midőn egyetlen munkáját Marcus Vinicius konzulnak (Kr. u. 30.) ajánlotta. Művében, melynek címe: Historiae Romanae ad M. Vinicium consulem libri duo, az eseményeket, melyeknek sorában az irodalomtörténet is szerepel, egyes kimagasló egyének körül csoportosítja. Az egyetlen kézirat, melyet Beatus Rhenanus 1515. talált meg a murbachi apátságban, elveszett és igy az egész szöveg mindössze az ezen kézirat alapján készült editio princepsen (Basel 1520) alapszik. Újabb kiadásokat rendeztek: Riquez (Páris 1675, szótárral), Burman (Lejda, 2. kiadás 1744), Haase (2. kiadás Lipcse 1858) és Halm (teljes kritikai függelékkel, u. o. 1876). A teljes irodalmat v. ö. Teuffelnél, Gesch. d. römischen Litteratur (5. kiadás, 278. fejezet).
(az ókorban Velitrae), az ugyanily nevü járás és püspökség székhelye Róma (ettől 30 km.-nyire) olasz tartományban, az Artemisio hegynek egy nyulványán, vasút mellett, (1881) 16,5000 lak., jó bortermeléssel; XIV. sz.-beli Santa Maria in Trivio templommal. 1774. a nápolyiak legyőzték itt az osztrákokat. 1849. pedig Garibaldi a nápolyiakat. Ennek emlékét a temetőben egy győzelmi oszlop hirdeti
falu Arnsberg porosz kerületben, 12 km.-nyire Soesttól, a Lippe mellett. 1761 jul. 15. és 16. itt Braunschweigi Ferdinánd herceg győzelmet vívott ki Soubise francia hadain.
(spany., ejtsd: velyón), rézpénz, később a spanyol réz-pénzláb, megkülönböztetésül az ezüst-pénzlábtól.
(ol., ejtsd: - cse), zeneelőadási műszó, a. m. igen gyorsan, rohamosan.
v. kerékpár (bicycle), általában véve olyan kerekekre szerelt jármű, melyet lábmozgással hajtanak. Ilyen találmányokra már a XVII. sz. vége felé (Hautsch, Farfler) találunk, melyek azonban ismét feledésbe merültek, 1815. mutatta be a bécsi kongresszuson Drais Károly, kézzel, emeltyüáttevéssel mozgatott kocsiját, mely találmánya draisine (l. Hajtány) nevet nyert. Később a vasúti sínpárra való alkalmazása után a draisine a közútról teljesen leszorult, vasúton különféle szerkezeti javításokkal ellátva azonban még ma is e néven ismeretes (l. Kerékpár). Az első kétkerekü V.-et e század elején valószinüleg Fischer Móric Fülöp schweinfurti mekanikus készítette. Mintegy három évtizede annak, hogy a Fischer első szerkezetének megfelelő V. Párisból Amerikába került, hol boneshaker (csontrázó) néven volt ismeretes. Amerikában E. A. Cowper látta el a boneshaker nevet jogosan viselő járművet nehány nevezetes újítással, magának a V.-nek azonban ugy ő maga, mind barátai annyira nem tulajdonítottak fontosságot, hogy nem is tartották érdemesnek az újítások szabadalmaztatását. Ezen újítások a drótküllők és főleg a tömör gummi-kerékabroncs alkalmazásában rejlettek s ezek tették a V.-t közhasználati célra alkalmassá s keltették fel a szakkörök érdeklődését további javítások kutatására. Cowper kerékpárja két egyenlő kerékkel birt, melyek közül az elsőt hajtotta lábával, az első kerék tengelyére illesztett forgattyuk segélyével; a nyereg a két kerék között a kerékpár vázára volt erősítve. Nagyobb sebességek elérése céljából szerkesztették később az u. n. magas kerékpárokat, melyeknek első hajtott kereke sokkal nagyobb volt (monocycle) mint a hátsó s a kerékpáros az első kerék felett ült. Ezen szerkezet azonban szintén még inkább csak a sportcélokat tudta kielégíteni, noha már golyós csapágyakkal volt ellátva. Végre mintegy 10-12 év előtt Dunlop feltálta a pneumatikus abroncsot, vagyis a tömör gummi helyett felfújt gummitömlő alkalmazását. Főleg ezen újítás tette képessé a kerékpárt rendkivüli gyors telterjedésére. A különböző gyártmányu V.-ek alakja jelenleg nagyjában megegyező, az egyes gyártmányok inkább csak egyes szerkezeti részletekben különböznek egymástól. Lényegében a V. általános alakja egy acélcsövekből álló, szabálytalan ötszöget alkotó váz, mely elől mozgó, hátul fix villaszerü szerkezetben tartalmaz egy-eg futókereket, melyek többnyire egyforma nagyok (26, 28 vagy 30 angol hüvelyknyi átmérővel); a hajtás a váz középső alsó csomópontjában levő tengelyen történik, ahonnan a hajtást a hátsó kerékre lánc vagy mint némely újabb szerkezetnél, kúpkerékpár és tengely viszi át. Vannak a váznak módosításai is, igy p. a női V.-eken a felső feszítő cső által lehetővé van téve, hogy a nők rendes utcai ruhájukban használják a V.-et; vannak továbbá kétüléses (tandem), háromüléses (triplett), négyüléses (quadruplett), sőt még hét- és több üléses kerékpárok is. Háromkereü (tricycle) V.-et nem igen használnak, s jobbára csakis a városokban könnyebb terhek szállítására. A V. ma már megszünt csupán sporteszköz lenni, sőt igen fontos forgalmi eszközzé lett ugy a közönséges közhasználatban, mint a hadseregnél, postánál stb. A közutakra szánt erősebb szerkezetü V.-ek súlya mostanában teljes szerelés mellett 11-13 kg. Közepes kerékpáros jó országuton huzamosabb ideig óránkint átlag 15-20 km. utat tehet meg. Hivatásszerü versenyzők elért eredményei természetesen sokkal nagyobbak ennél. A legnagyobb 24 órás rekord eddig a hollandi Cordangé, aki versenypályán 24 óra alatt 992 km. utat tett meg.
A V.-gyártás ipara a gyártmány váratlan gyors elterjedése következtében az utolsó tiz évben óriási lendületet vett. Angliában 1896-ban 750,000 darab V. készült összesen mintegy 100 millió frt értékben. Hazánkban 1895. karolta fel ezen iparágat az első magyar varrógép- és kerékpárgyár részvénytársaság, mely jelenleg jó hirnevének örvendő Adria-kerékpáraiból évente mintegy 5000 darabot hoz forgalomba.
(franc., ejtsd: völúr) a. m. bársony. V.-szőnyeg, l. Szőnyeg.
l. Agyvelő és Gerincvelő.