népfaj, régebben a németek általánosan igy hivták az összes szláv népeket; ma csak Felső- és Alsó-Luzsica szláv népességét értik rajta, akik szerbjoknak nevezik magukat s igy gyakran szorboknak is neveztetnek. A mai luzsicai V. egy régi szorb törzsnek a dalemincoknak a maradékai, akik a Mulde két partjain laktak egész az Elbáig és Semnitzig s a kiktől ezen vidéket Daleminciának nevezték el. Merseburgi Dietmar szerint ezen nevét a németekről nyerte, mig a szlávok egy völgyükben felbuggyanó csodás hatásu gyógyforrás után az egész vidéket Glomaci-nak nevezték el. Meissen, Rochlitz, Dubbern, Mügeln stb. jelenlegi szász városok már a IX. sz.-ban említtetnek, mind daleminciai határvárosok, melyeket I. Henrik 927. elfoglalt és német birodalmához csatolt Meissen kerületi grófság címen. Nem tévesztendők össze azon vindekkel vagy V.-kel, akik Ausztriában laknak (szlovének). A V. nyelvét ma már csak egy igen kis területen beszélik a Löbau-Lübbenau és a Bishofswerda-Pinnow városok közötti részen, mely körülbelül 3300 km2. A kisebbik, a déli rész Szászországhoz tartozik, az északi, a nagyobbik rész Poroszországhoz (Szilézia és Brandenburg tartományokhoz). A V. területét minden oldalról németek övezik és a nép semmi összeköttetésben sincs a többi szláv törzsekkel. A szorb nyelv két egymástól igen eltérő tájszólásra oszlik: a felső- és alsó-szorb nyelvjárásra, melyek között a Senftenbergtől Muskaun át egész Sprembergig huzódó vonal a határ. Összesen körülbelül 120,000-en vannak. Vallásra túlnyomólag evangelikusok, kat. mintegy 12,000 a felső-szorb vidéken. A reformáció idejében vend irodalom is keletkezett, de 1840-ig alig lépte túl a vallásos egyházi költészet határát. De ezen időktől kezdve az ébredezni kezdő nemzeti öntudat az irodalom fejlődésének is új irányt mutatott, főleg a felsőszorboknál. A legbuzgóbb apostoluk, a nyelv, a nemzeti érzület és irodalom fáradhatatlan előharcosa Schmaler János Ernő volt Bautzenben (1816-84). 1848 óta a Maćica serbska irodalmi egyesület, mely 1847. alakult Bautzenben, folyóiratot ad ki e címen: Casopis maćicy serbskeje. A szépirodalomnak szentelik működésüket a Lužican (1860-77) és a Lužica (1882) címü folyóiratok és a Bautzenben megjelenő Serbske Noviny, valamint a Cottbusban megjelenő Serbski Casnik c. hetilapok.
Az Ausztria-Magyarország területén lakó V. nyelve és irodalma egészen elütő németországi rokonaiktól (l. Délszláv nyelv és irodalom). Magyarországon Vas, Zala s elszórtan nehány más dunántúli vármegyében is laknak. Magyarországon összesen 70,912 vend iratott össze, Horvát-Szlavonországban 20,987, Fiuméban 2780. A magyarországi vendek részint katolikusok, részint evangelikusok.
szent, apát, a X. sz. végén és a XI. sz. elején. Skó herceg volt, de elhagyta titkokban a királyi udvart, hogy magányában istennek zavartalanul szolgálhasson. Először az apostolok sírjához, azután Franciaországba, végre Németországba utazott és Westrich mellett egy kis házikóban telepedvén meg, koldulással kereste kenyerét. Szent életmódjának hire elterjedvén, a földmívesek seregestül jöttek hozzá, hogy beteg barmaikat megáldja. Végül a tholei kolostor apátjának választatván, pappá szentelték. Megh. 1015. A pásztorok védőszentjükül tisztelik. Emléknapja okt. 22. V. ö. Donin, Leben und Thaten der Heiligen Gottes (V. 570).
(franc., ejtsd: vandemjer, a. m. szüret-hó), a francia forradalmi naptár szerint a szept. 22-től okt. 21-ig terjedő időköz; nevezetes a IV. évi V. hó 13. napja (1795 okt. 5.) a párisi nemzetőrség felkeléséről a konvent ellen.
(Kehsz, Venno-lin), az ugyanily nevü járás székhelye Livonia orosz kormányzóságban, 5 km.-nyire az Aatól, vasút mellett, (1893) 4516 lak., gőzmalommal; XIII. sz.-beli, szt. Jánosról elnevezett templommal, amelyben Plattenberg síremléke látható. 1238-tól kezdve majdnem három századon át a kardvitézek nagymesterének volt székhelye. 1562. Lengyel-, 1622. Svéd- és 1710. Oroszországhoz került.
(olasz) a. m. vérboszu, az az ázsiai, afrikai, délamerikai, sőt sokáig korzikai szokás, mely szerint az elkövetett gyilkosságot az áldozat családtagjai kötelesek a gyilkoson v. annak családtagjain megtorolni. E szokás különösen az araboknál szent s a biblia szerint ugy látszik már a sivatagban vándorló zsidóknál is szokásos volt. Erra vallanak a Mózes V. könyvében említett menekülési helyek, azilumok, ahova nem volt szabad a megtorlónak azt, aki önhibáján kivül lett gyilkos, követni. A megtorlás kötelezettsége mindig a legközelebbi rokont illeti. Gyakran egész törzseket sodor a gyilkossal rokon törzsek üldözésére. A régi görögöknél, rómaiaknál és germánoknál szintén találkozunk a V. egyik formájával, utóbbiaknál a gyilkos pénzzel megválthatta magát, bár gyalázatosnak tartották a V. jogáról való lemondást. A szláv népeknél fönmaradt a V. még napjainkig is, annyira, hogy a törvény megtorlását nem is veszik igénybe, csak a megszökött gyilkos elfogatására nézve. A montengrói törvények (1855) szentesítették e szokást, de csak a gyilkost engedik megölni, családján tilos a megtorlás. V. ö. Kohler, Zur Lehre von der Blutrache (Würzburg 1885); Miklositsch, Die Blutrache bei den Slawen (Bécs 1877); Eichhof, Über die Blutrache bei den Griechen (1873). L. még Kiegyezési rendszer.
a Zend Aveszta egyik része (l. o.).
Mecklenburg nagyhercegségi érdemrend, mely mindkét hercegségre közös. Alapíttatott 1864 máj. 24. mint nagyhercegségi házirend. Négy osztálya és egy érdemkeresztje van. Jelvénye nyolcágu, aranyszegélyü, fehérzománcos kereszt, középpajzsa kerek, sötétkék, rajta a vend korona, körülötte «Per aspera ad astra» a schwerini, «Avito viret honore» a strelitzi rendnél. Sarkaiban lépdelő griff. Szalagja világoskék, sárga-vörös szegéllyel. Az I. és II. osztály bal mellén csillagot hord, ünnepélyes alkalommal az I. osztály a jelvényt láncon hordja.
(ejtsd: vanóm), az ugyanily nevü járás székhelye Loir-et-Cher francia départementban, a Loir és vasutak mellett, (1891) 9540 lak., sajtkészítéssel, jelentékeny kesztyügyártással, malmokkal és faiskolával. A XII-XVI. sz.-ban épült Szt.-Háromság-templomában szép üvegfestmények láthatók; körülötte a hozzá tartozó egykori apátság maradványai vannak, igen érdekes toronnyal; XV. sz.-beli Madeleine-templomát szép gót torony és renaissancekorabeli üvegfestmények díszítik; Ronsard költő szobra a csinos kis muzeum előtt áll. A Loir választja el a várost régi középkori várának romjaitól. V. gallus eredetü; a VI. sz.-ban Vindocinum néven történik róla először említés. A középkorban hatalmas grófságnak volt székhelye. V. ö. Simon, Hist. de V. (1834-1835); Launay, Répertoire archéol. de l'arrond. de V. (1888).
régi francia grófi család, melynek férfisarja 1374. VII. Burghardban kihalt. Egyetlen leánya, Katalin, Bourbon La Marche Jánoshoz ment nőül. I. Ferenc 1515. a grófságot akkori tulajdonosa, Bourbon Károly kedvéért hercegséggé tette. IV. Henrik király, Bourbon Károly unokája, a hercegséget előbb a koronával egyesítette, majd (1598) egyik természetes fiának Cézárnak adományozta és ez lett azután a V.-család ifjabb ágának a törzsatyja. Tagjai közül említendők: Cézár, V. hercege, IV. Henrik és d'Estrées Gabriella legidősb fia, szül. 1594., megh. 1655 okt. 22-én. Atyja Merceur herceg leányával házasította őt össze. XIII. Lajos (féltestvére) alatt Cézár élénk részt vett a nemesség összeesküvéseiben és egyik fő ellensége volt Richelieunek, de mindannyiszor kudarcot vallott és 1641. kénytelen volt a reá kimondott halálos itélet elől Angliába menekülni. Richelieu halála után megbocsátottak neki és ekkor hazatért. Osztrák Anna napjaiban befolyást nyert a kormányra, de Mazarinnal szemben a rövidebbet húzta és jó ideig kerülnie kellett az udvart. 1650. kegyelmet kapott és a Fronde-felkelés idején is hű marad a királyi családhoz. 1655. győzelmet aratott a spanyol hajóhadon Barcelona előtt. Másodszülött fia Ferenc, Beaufort herceg (elesett 1669.), a Fronde napjaiban a felkelőkkel tartott, az elsó nép szemében népszerüséget szerzett és a Roi des Halles jelzőt kapta. Az idősebb fiu Lajos, V. hercege (szül. 1612., megh. Aixben 1669.), szintén a katonai pályán szerepelt. 1649. Mazarin a meghódított Katalonia kormányzójává tette. 1651. nőül vette Mazarin unokahugát Laurát. Ennek halála után pap lett és 1667. bibornoki rangot nyert. Legidősb fia, V. Lajos József, a hires tábornok (l. alább.) - Fülöp, V. herceg, az előbbinek ifjabb fia, a maltai lovagrend perjele, szül. 1655., megh. 1727 jan. 24. XIV. Lajos spanyol és német háboruiban nagy nevet vívott ki magának. 1705. azonban Felső-Itáliában oly szerencsétlenül harcolt Szavójai Jenővel szemben, hogy kegyvesztessé lett és állásától megfosztatott. Bánatában Rómába költözött. 1710. az osztrákok Churban elfogták és 4 évig fogva tartották. Utolsó éveit Párisban töltötte, hol a maltai lovagrend palotáját, a Templet (l. o.) a tudományos körök középpontjává tudta tenni. Benne a V.-család kihalt.
V. Lajos József herceg, francia tábornok, IV. Henrik király természetes fiának V. Cézár hercegnek unokája, szül. 1654 jul. 1-én, megh. Kataloniában 1712 jun. 11. Részt vett XIV. Lajosnak számos hadjáratában. Már 1672-től fogva működött Turenne alatt. 1697 aug. 10. elfoglalta Barcelonát; a spanyol örökösödési háboruban pedig a felsőolaszországi seregek vezérletét vette át. 1703. Tirolon át Németországba akart betörni, hogy ott bajor választó fejedelem hadával egyesüljön, csakhogy a tiroliak vitéz ellentállása megakasztotta útjában. Azután lefegyverezte a Franciaországból elpártolt szavójai hercegnek seregét s Torinót fogta ostrom alá; 1706. pedig az Adige mögé szorította vissza a császári csapatokat. Azután Németalföldre küldték, ahol eleinte nagy szerencsével működött; elfoglalta Gent, Brügge és Plassendal városokat; 1708 jul. 11. azonban Marlborough és Szavójai Jenő herceg Oudenaardenál hősies küzdelme dacára legyőzték. 1710-ben Spanyolországban harcolt és kivívta (dec. 10.) Villa Viciosa mellett azt a döntő győzedemet, mely a szövetségesek minden eddigi sikereit megsemmisítette. Miután örököse nem maradt, hercegsége a koronára szállott vissza. V. ö. Le duc de V. en Espagne (Páris 1823).
Nagy Károly által alapított határszéli tartomány a frank birodalom keleti részében, a mai Krajna és Isztria területén, igy nevezve vend (szlovén) lakossága után. Az osztrák császár nagy címében most is viseli a vend mark fejedelmének címét.