(ejtsd: ventimillya), Vintimille, kikötőváros, püspöki székhely és határvár Porto-Maurizio olasz tartományban, a Riviera di Ponentén, 6 km.-nyire a francia határtól, a Roja torkolatánál, vasút mellett, (1881) 8882 lak., vámházzal, a városházán római régiségek gyüjteményével; jelentékeny erődítményekkel.
kikötőváros Hants angol grófságban, Wight szigetének DK-i partján, vasút mellett, (1891) 5817 lak., tengeri fürdővel, igen enyhe és egyenletes éghajlattal, szép sétahelyekkel, hotelekkel és villákkal.
(franc., ejtsd: vantóz, a. m. szél-hó), a francia forradalmi naptár 6-ik hónapja, a febr. 19-től márc. 20-ig terjedő időköz.
a Ponza-szigetek (l. o.) egyike.
Mont- (ejtsd: mon vantú), 1912 m. magas, kopár, nagyobbára hóval takart hegycsúcs Vancluse francia départementban, Avignontól ÉK-re, obszervatoriummal, hotellel és kis búcsujáró kápolnával.
(franc., ejtsd: vantr á ter) a. m. hassal a földre), nyult galoppban lovagolni.
l. Gyomor.
l. Hasbeszélő.
(lat.) a. m. szél.
római istenasszony, eredetileg a kerteknek, a tavasznak, a sarjadó és virágzó természetnek védője, később (a szinkretizmus korában, l. Római mitologia) a. m. Aphrodite (l. o.). Mikor honosodott meg ez utóbbi jellegü tisztelete Rómában és mikor lett a latin mezei istennőből a szerelemnek istenasszonya: azt biztosan nem tudni, de tény, hogy még később is, mikor már mint a latin szövetség védő asszonya külön szentélyekkel birt (Lavinium, Ardea), még mindig az ő védelmébe ajánlották a kerteket és szőllőültetvényeket; Juppiter Liberrel együtt őt is ünnepelték a Vinaliákon, a vidéki városokban pedig feliratok tanuskodnak ebbeli tiszteletéről. Nagyobb jelentőséget kölcsönöz V. tiszteletének a római cézárizmus, mely benne látja a juliusi dinasztiának ősanyját (V. Genetrix). A V.-tisztelet maradandóságára mutat, hogy neve a nép ajkán még a szentek sorába is átment (Sziciliában van egy hegy: Monte di Santa Venere). V. ö. Lajard, Recherches sur le culte, les symboles, les attributs et les monuments figurés de V. en Orient et en Occident (Páris 1837-1848); Wissowa, De Veneris simulacris Romanis (Boroszló 1882). A pannoniai V.-szobrokról l. Récsey művét: Pannonia mithologiai emlékei (38. old.).