előbb északi csúdok néven ismeretes finn néptörzs, az Onega délnyugati partjain, a Bjelozoro-tótól nyugatra eső területen és az Ojat felső folyásánál. Régente, az orosz birodalom alakulásának kezdetén, Nestor tudósítása szerint a Fehér-tenger körül laktak. Ma régi nagyságából csak nyelve van meg, melyhez legközelebb a Petrozavodszktól északra és nyugatra levő lüd nyelvjárás csatlakozik (azelőtt a vepszhez számították). Egyébként a V. a keleti finn és ebben közelebbről az oloneci dialektushoz tartoznak szorosabban. Nyelvüket is aligha fogják már soká megőrizni, mert az oroszosítás nagyban előre halad köztük. Összes számuk mintegy 16 000. Vallásuk görög keleti (orosz). A nép és nyelv ismeretét Sjögren, Lönnrot (1853), Ahlquist (1859) és Genetz (1872) mozdították elő; magyarul: Szinnyei J. (Nyelvtudományi Közl. XVI. évf.) és Setälä E. (Nyelvtudományi Közl.).
A vérérrendszerben keringő az a folyadék, melynek feladata a szervezet minden részeit a szükséges táplálékkal ellátni, valamint az ott felhalmozódott bomlásanyagokat a kiválasztó szervekbe (vesékbe, tüdőkbe) elvinni, hogy ott kiválasztassanak. A vér az egész anyagcserét közvetíti. A gerinctelen állatok vére rendesen szintelen vagy sárga szinü, u. n. fehér vér, mig a gerinces állatok vére az amphioxus lanceolatus kivételével, melynek szintén szintelen vére van, skarlátvörös, egészen sötét meggyszinü. Górcső alatt a vérben szines vörös vérsejteket, szintelen fehér vérsejteket, valamint vérsejtrögöket lehet találni, melyek halványsárga szinü folyadékban, a vérnedvben (plasma sanguinis) foglaltatnak. A vér vörös szinét a vörös vérsejtek okozzák. Kémhatása lúgos. Íze a benne foglalt sók miatt sós. Szaga jellemző és az ember s egyes állatok vére különböző. Fs. 1,050-1,059 közt van.
A vörös vérsejtek alakja a tevefélék kivételével, minden emlős állat vérében korongalaku. Az ábrán az 1-gyel jelzett vérsejtek az ember, a 2-vel jelzett a teve vörös vérsejtjeit tüntetik fel. A korongalaku vérsejtek közepe be van mélyítve s e miatt a vörös vérsejtek mindkét oldalon olyan homoru lencséhez hasonlítanak, amelynek mindkét széle le van tompítva. Midőn a néző felé a vérsejt széle van fordítva, az élén álló vérsejt pálcaalakunak látszik, mely végén lekerekítve, közepén bemélyedve tünik elő. A tevefélék vérsejtjeinek (l. az ábrát) lapos elliptikus alakjuk van.
[ÁBRA] 1. az ember, 2. a teve, 3. a galamb, 4. a proteus anguonens, 5. salamandra, 6. a béka, 7. a cobitis fossilis, 8. az ammocoetes vörös vérsejtjei.
A madarak (. az ábrát), reptiliák és halak vérsejtjei is elliptikusak. A vörös vérsejt szine sárga, csak nagyobb tömegben vörös. Ismételt megfagyasztás ée feloldás, valamint villamáramnak átvezetése alatt feloldódnak a vérsejtek; éppen ugy szétesnek a vörös vérsejtek 52 C°-ra való felmelegítéskor, 60 C° körül pedig egészen feloldódnak. Ugy ezen befolyások alatt, valamint vizben is csak a vérsejtek festőanyaga, a hemoglobin (l. o.) megy az oldatba át, mig azoknak egy másik, szintelen része oldatlan állapotban marad vissza; ez utóbbit a vérsejtek sztromájának nevezik. Minden vizelvonó anyag, p. a konyhasó, összezsugorítja a vérsejteket, a vérsejtek szögletesek, egyenetlen felületüek lesznek, csak ugy, mint mikor a vér száradni kezd. A vérsejtek térfogata nem változik 6,3% nádcukor-, 6,28% tejcukor-, 3,3% szőllőcukor-, 4,1% magnéziumszulfát-, 1,01% káliumnitrát-, 0,85% nátriumnitrát, 0,94% klórkálium-, 0,6197% klórnátrium-oldatokban. Ezeknél tömörebb oldatokban, p. 0,9% konyhasótartalmon túl, zsugorodnak a vérsejtek, mig hígabb oldatokban megduzzadnak, majd pedig hemoglobinjukat elvesztik, mivel ez az oldatba átmegy.
A fehér vérsejtek azonosak a nyiroksejtekkel vagy leukocitákkal. E sejtek, mint a vörös vérsejtek, hártya nélküliek, de magjuk van, mig a korongalaku vörös vérsejteknek magjuk nincsen. Különben erősen fénytörő, lágy, összehúzékony, finoman szemcsézett protoplaszmából állanak. Elhalt nyiroksejtek alakja gömbölyü, mig az élőké igen változó. Az élő fehér vérsejtek t. i. nyulványokat bocsátanak ki magukból s e nyulványokkal tapadnak az ér falához, sőt vándorolni képesek. A vérhajszálerek falán keresztül bujnak s igy kerülnek az ereket környező nedvhézagokba mint vándorsejtek. E vándorlás oka egyfelől a sejtek tapadása az ér falához, azok amöbaszerü mozgása, valamint a vér részéről gyakorolt nyomás. Felette nagy a fehér vérsejtek kivándorlása a vérerek falán át gyuladásos folyamatok alkalmával. Ilyenkor az ütőerek megtágulnak, sok vérsejt tölti be a hajszálereket és vénákat. E miatt a vérkeringés lassubb lesz, sőt meg is akad (stasis) s a fehér vérsejtek az érfalon keresztül vándorolnak tömegesen (diapedesis).
A górcsövi alakelemektől megszabadított vért vérnedvnek nevezzük. Ezt a vérnedvet a vér alakelemeitől menten lehet nyerni, ha lehűlés vagy pepton hozzáadása által késleltetjük a vér megalvadását, ugy hogy a vérsejteknek időt engedünk a leülepítésre. Centrifugálással a vérsejtek leülepítését még inkább lehet siettetni. Igen jól lehet vérnedvet gyüjteni, ha a vérbe káliumoxalátot adunk, addig, mig a vér 0,1% oxalátot tartalmaz. Különben a valamely edényben felfogott vér csakhamar megalvad. Az eleintén hígan folyó vér ragadós, kocsonyaszerü lesz, s nemsokára az egész vér összeálló, kocsonyaszerü tömeget, a vérlepényt alkotja. Hosszabb állás után a vérlepény felszinén szintelen, legfeljebb halványsárga szinü vérsavó gyülik meg s az alvadék mind jobban összezsugorodik. Górcső alatt a vérlepényben a rostanyagot alkotó finom rostokat lehet találni s ezek hálózatában a vérsejteket. A vérlepénynek felső részében vérsejtek alig vannak vagy éppen nincsenek is, e miatt szalonnaszerüen fehéres a szine s mert azt hitték, hogy lobos betegségben szenvedők vérében képződik kiválóan, crusta phlogistica, lobos kéregnek nevezték el. Ha a vérerekből kibocsátott vért, még mielőtt megaludt volna, rázzuk, pálcával verjük, akkor vérlepény nem képződik, hanem a rostanyag külön rostokban és lemezekben válik le. Ha igy a vérből minden rostanyagot kiválasztottunk, a hátra maradó vérsejtek a savóval együtt alkotják a defibrinált vért. Ezek szerint a higan folyó vérből kiválik a vér rostanyaga. Ez a kiválás a vérnek a vérerekből való kibocsátása után 0,5-10 perccel indul meg s néhány óra alatt be van fejezve. A különböző állatok közül leggyorsabban alvad meg a galamb vére, 0,5-1 perc alatt a tyúké, 1-3 perc alatt a rúcáé. Az emlős állatok közül leggyorsabban alvad meg a juh, disznó és a házi nyúl vére, leglassabban a lóé. Alacsony hőmérsék késlelteti a vér megalvadását, mig felmelegítve 38-55 C°-ra, igen gyors a megalvadás. Éppen igy megakadályozzák alkáliák és ammoniák, siettetik érintkezés idegen testtel. Lényege abban áll, hogy a vérből valamely benne oldott fehérjenemü anyag, a fibrinogén, finom rostanyagrostok alakjában kiválik. A rostanyag mennyisége az egész vérnek 0,1-0,4 százalékát teszi. A vérnedvben ugyanis fibrinogén, szerumglobulin és szerumalbumin fordulnak elő, mint fehérjenemü testek. A vér megalvadásakor pedig eltünik a vérből a fibrinogén, fellép helyette a rostanyag, mint alvadék. Az elhaló, a vérerekből kibocsátott vérben a széteső fehér vérsejtek anyagából egy erjesztő anyag, a trombin képződik. Ez a trombin meszet ad a fibrinogénnak s igy lesz belőle vérrostanyag (Pekelha). A vér rostanyaga tehát fibrinogénnek mészsókkal való egyesülete.
A vérsavó szine sárga, fajsúlya 1,0261-1,0292. Vegyhatása gyengén lúgos. A rostanyag kiválása után a savóban visszamaradó fehérjék embervérsavóban 7-8%-ot tesznek. Ebből mintegy 3% a szerumglobilin és 4,5% a szerumalbumin. Peptonnak nyoma előfordul a vérsavóban emésztés és felszívódás közben. Ezeken kivül van a vérsavóban: húgyanyag, húgysav, kreatin, karbaminsavas mész, hippursav, cukor (0,1-0,15%), glikogén, zsírok, tejsav, borostyánkősav, lecitin, koleszterin. A sárga festőanyagot a vaj és tojássárga festőanyagával azonosnak vélik. A sók közül van a vérsavóban 0,6-0,7% konyhasó; a konyhasó e mennyisége a vérsavóban meglehetősen állandó s független a táplálékban felvett klórnátrium mennyiségétől. Ezenkivül vannak még a vérsavóban a foszforsavnak és kénsavnak nátriumsói, valamint szénsavas nátrium. Igen fontos a vérben a légnemü anyagok jelenléte. A venózus vér t. i. a szervekből hozza a szénsavat, melytől lélekzés közben a tüdőkben tisztul meg, mig hemoglobinja a tüdőlégcsere alkalmával lesz oxihemoglobinná, verőeres vérré s a szervekben veszíti oxigénjét. Átlag lehet mondani, hogy 100 térfogat vérben van:
[ÁBRA]
A vér mennyiségét illetőleg egészséges, felnőtt ember testsúlyának 1/13 részét teszi a vér, tehát 7,7%-át. Újszülöttnél, ha a köldökzsinórt a születés után azonnal lekötjük, 1/15, ha pedig a lekötéssel várunk, mig a köldökzsinórban minden vérkeringés megszünt, akkor 1/9 részét a testsúlynak teszi a vér súlya. Kutyánál a vér a testsúly 1/12-1/18, macskánál 1/10,4-1/21,5, nyúlnál 1/12-1/22, tengeri malacnál 1/11,6-1/18,4, galambnál 1/12-1/19,6, békánál 1/5-1/20 és halaknál 1/14-1/19 részét teszi. Általában a húsevők vérmennyisége valamivel nagyobb, mint a növényevőké. Kis állatok általában bővebb vérüek, mint a nagy állatok. A vérnek a testnek való eloszlását illetőleg mondhatni, hogy a vér egy negyed része a tükdőkben, szivben és nagy erekben van, egy másik negyed része a májban, egy harmadik a törzs izmaiban és végre az utolsó negyed rész a hátramaradó többi szervekben (Ranke). Spehl szerint a tüdők vérmennyisége az összes vérmennyiség 8,1%-át teszi belélekzéskor és 6%-át a kilélekzés alkalmával.
1. mexikói állam Tamaulipas, San Luis Potosi, Hidalgo, Puebla, Oaxaca, Chiapas, Tabesco és a Mexikói-öböl közt, 70 932 km2 ter., (1894) 730 804 lak. A partok forró homokos vidékén édes vizü lagunák és sós haffok terülnek el; mögöttük kezdődnek a mexikói fensík meredek lejtői, amelyen mély, itt-ott völgyekké kiszélesedő hegyszakadékok mögött hatalmas hegycsúcsok emelkednek, miként a Pic de Orizaba (5582 m.), a porfirtömegből álló Cofre de Perote (4090 m.). A parti folyók között, aminő az É-i határt alkotó Panuco, néhányon rövid vonalon kisebb tengeri hajók is járhatnak, csak zátonyok nehezítik meg a bejutást. Az éghajlat az állam felszinéhez mérten különböző és nagy szélsőségeket mutat. Éppen igy különböző a flóra és fauna is. A melegebb vidékek fő termékei a kávé, dohány, cukor és pamut. A lakosok a partokon leginkább négerek vagy azok korcsai, a fensíkon aztekek; fő foglalkozásuk a kereskedés, a partmelléki síkságokon állattenyésztés, továbbá a földmívelés. A főváros Jalapa. - 2. V., az ugyanily nevü állam fő kereskedő városa azon helyen, ahol 1519 ápr. 21. Cortez partra szállott, közvetetlenül a tenger mellett száraz, egészségtelen homokos vidéken, vasúti végpont, 24 000 lak., akik közt sok az európai, erődítményekkel, szivargyártással, bika- és kakasviadaloknak szánt amfiteátrummal, szinházzal, vámházzal. Kikötője egészen nyilt; a fő kiviteli cikkek: ezüst, azután arany, kávé, cukor, vanilia, állati bőrök és dohány. New-Orleans, Havana, New-York és több európai kikötővel rendes hajóösszeköttetésben áll.
l. Végles.
v. vérszerződés, a véráldozat egy neme. Az Anonymusnál (5. és 6. fej.) leirt V.-hoz hasonlókat olvasunk a szkítákról Herodotosnál s az ő nyomán későbbi római iróknál (igy Pomponius Melánál és Solinusnál). A pogány dánokról Saxo Grammaticus jegyez fel hasonlót. Másféle, kivált összeesküvések alkalmával szokásos V.-okról is görög és római mondákban van többször szó. Mindezeket bőven idézi Mátyás Flórián akadémiai előadása: Pogány szokások őseinknél (Akadémiai Értesítő 1897, 615. s köv. old.). V. ö. Ipolyi, Magy. mitologia (532).
l. Vérmérséklet.
(növ.), több orvosi növény neve, a Polygonum aviculare (l. Porcsinfű), a pásztortáskáé, a Geranium sanguineum és G. columbinumé (l. Gólyaorr), végre az Ascyrumé (l. o.).
1. Antal (Verantius), esztergomi érsek, szül. Sebenicóban 1504 máj. 29., meghalt Eperjesen 1573 jun. 15. Ősei Boszniából, midőn a tartomány török járom alá került, Horvátországba menekültek, honnan tengerparthoz szállván le, a nevezett dalmát várost választották lakóhelyükül. Szülei a város tiszteltebb lakóihoz tartoztak. Atyját egészen áthatotta az olasz civilizáció, fia mindig olaszul levelezett vele. Anyanyelve - mint ő maga irja - illir volt. Anyja a traui származásu Statileo Margit, nővére volt Statileo János erdélyi püspöknek. V.-t még kisded korában Trauba küldték anyai nagybátyjához, a már említett Statileo Jánoshoz, kitől első oktatását nyerte, de midőn ez Beriszló Péter veszprémi püspök ajánlására Magyarországban nyert alkalmazást, visszakerült Sebenicóba, ahol Elio Tolimero korabeli hires költő a latin és görög nyelv elemeibe vezette be. Tiz éves korában már ismét nagybátyjánál találjuk Magyarországban, ahol kitünő nevelésben részesült. Később nagybátja a padovai egyetemre küldte, miután már előbb a scardonai és veszprémi káptalannál kanonoki javadalmakat szerzett számára. Midőn visszatért a padovai egyetemről, Szapolyai János budai préposttá és kir. titkárrá nevezte ki. 1529. ő fogalmazta azt a levelet, mellyel János Ferdinándot párbajra hítta. János király haláláig ennek szolgálatában maradt és ezután Izabellának volt buzgó hive. Jánosnak összes diplomáciáját ő végezte s nagyobbrészt külföldön tartózkodott. Alig 26 éves korában követül küldetik Zsigmond lengyel királyhoz, majd három ízben a boszniai beglerbéghez, két ízben a velencei signoriához. 1531. és 1532. VII. Kelemennél találjuk. Azután több ízben ismét Lengyelországba ment követül, majd újból Rómába, Párisba, Westminsterbe, Bécsbe Ferenc, Henrik, Ferdinánd királyokhoz. 1536. került vissza nagy tapasztalatokkal a külföldről. 1549. Izabellát elhagyva, Ferdinándhoz pártolt s 1550. egri kanonokká, szabolcsi főesperessé, majd esztergomi olvasókanonokká és pornói apáttá neveztetett. 1553. egy követség élén Szolimánhoz küldetett; a Keleten négy évig tartózkodott s kisérte a szultánt ázsiai hadjárataiban is, az alkudozások azonban nem vezettek eredményre. Még 1553. pécsi püspökké neveztetett ki, Konstantinápolyból való visszatérte után pedig egri püspökké lett. Ezt a méltóságot 1557-67. viselte. Sokat áldozott az egri várra és egyéb erődök felszerelésére. 1567. ismét a törökhöz küldetett békekövetül s a következő évben Szelim szultánnal megkötötte a drinápolyi békét. 1569 nov. esztergomi érsekké neveztetik ki s mint ilyen ő koronázza meg Rudolfot. 1572 jun. 24. királyi helytartóvá lesz, de e méltóságot nem sokáig viselte. 1573 ápr. végén beteges állapotban utazott Eperjesre, hogy ott a nyolcadtörvényszék ülésén elnököljön, itt érte utól a halál. Gergely pápa 1573 jun. 5. bibornokká nevezte ki, de a kinevezés már nem találta V.-ot életben. Nagyszombaton temették el. Mint egyházférfiut a türelem jellemezte; a reformáció iránt, különösen pályája kezdetén, nagy szimpatiákat árult el, levéltárában a többi között egy Melanchtont dicsőítő epigrammát és rotterdami Erasmus egy levelét találták. V. mint iró és tudós is kitünt; levelezésben állott kora legelőkelőbb egyéniségeivel; irt költeményeket, történelmi értekezéseket és emlékiratokat, melyeket a m. tud. akadémia a Magyar Tört. Emlékek c. gyüjteményében adott ki 12 kötetben.
2. V. Faustus, az előbbinek unokaöccse, csanádi püspök, szül. Sebenicóban 1540 körül, megh. Velencében 1617. Nagybátyja magához fogadta s Pozsonyban iskoláztatta, később tanulmányai folytatására az akkoriban rendkivül látogatott padovai egyetemre küldte, hol mind a világi, mind az egyházi tudományokban nagy előmenetelt tett. 1571. jött vissza Magyarországba, majd ismét külföldre utazott s ott három évet töltvén, 1573. ismét visszajött; Pozsonyban telepedett le és ott hosszabb ideig tartózkodott; 1579. Fejérkövi istván Veszprém várkapitányává s a püspöki javak kormányzójává, Rudolf udvari titkárrá nevezte ki és udvari tanácsosi címmel ruházta fel, majd hű szolgálatainak elismeréséül 2000 forintot és a jablonci uradalmat kapta, melynek jövedelmét azonban sohasme élvezhette, mert az török kézre került. 1594. Velencébe utazott, majd menyasszonya halála után az egyházi rendbe lépett s 1598 ápr. 16. csanádi püspökké neveztetett ki. Később megrongált egészségének helyreállítása végett 1606. ismét Olaszországba utazott, majd 1608-ban lemondott püspöki méltóságáról s 1609. Rómában szt. Pál szerzeteseinek sorába lépett. Legnevezetesebb munkája: Dictionarium quinque nobilissimarum Europae linguarum: latinae, italicae, germanicae, dalmaticae et ungaricae (Velence 1595). Ezt Ponori Thewrewk József Dictionarium Pentaglossum címen 1834. újra kiadta. V. ezenkivül megirta nagybátyja V. Antal érsek életét.
(spanyol), villáknak, falusi épületeknek napos, szélmentes oldalához toldott oszlopos, födött helyiség, melyben széltől és esőtől védetten élvezhetjük a szabad levegőt. Vannak nyitott V.-k, melynek oszlopközei egészen szabadok és csukott V.-k, melynek oszlopközei be vannak üvegezve.
l. Átömlesztés.