l. Zöldfoki szigetek.
az ugyanily nevü járás székhelye Stade porosz kerületben, a hajózható Aller és vasút mellett, (1890) 8719 lak., gazdasági gép-, szappan-, szivar-, sör- és szeszgyártással, bőrcserzéssel és gőzmalommal; egykori erődítményeinek maradványaival, szép gót dómmal. V. azelőtt püspökség volt, amelyet Nagy Károly alapított. A vesztfáliai béke szekularizálta és Svédországnak juttatta; ettől 1719. megkapta Hannover. 1810. a vesztfáliai királyságnak volt része, azután egyesíttetett Franciaországgal. 1814. Hannoverhez és 1866. Poroszországhoz került. V. ö. Pfannkuche, Aelt. Gesch. des vormaligen Bistums V. (1830); u. a., Neuere Gesch. des vormaligen Bistums V. (1834).
József, olasz zeneköltő, szül. a parmai hercegségben Roncole faluban (Busseto mellett) 1813 okt. 10. (és nem 1814 okt. 9., mint általában irják; születési bizonyítványa fakszimilében Pougin könyvében). Milanóban Lavigna kitünő sikerrel oktatta a zeneelméletben három évig. Hazatérve nőül vette Barezzi Margitot, kitől két gyermeke született. Családjával azután Milanóba költözött; első operáján, Solera vers- s zeneköltőtől kapott szövegre, három évig dolgozott (későbbi dalművei átlag négy havi munkájába kerültek); után (1840 juniusáig) elveszítette két gyermekét, azután nejét. Harmadik dalművében, a Nabucco Abigail szerepében lépett fel Strepponi Józsa elsőrangu szopránéenekesnő (Strepponi Félix karnagy leánya, szül. Lodiban 1815-ben, megh. 1897 nov. 13.), V. későbbi második neje, kivel V. gyermektelen házasságban a 60-as évek elej óta állandóan Santa Agata nevü bussetói villájában lakott. V. az első olasz országgyülésen Busseto képviselője volt, 1875. az állami szenátus tagja. De ő kizárólag a zeneszerzésnek élt. 26 operát szerzett a következő sorrendben: Oberto, conte di San Bonifacio (1839); Un giorno di regno (1840, később Il finto Stanislao címen); Nabucco, Solera szövegére (1842, magyarul Nabukodonozor, 1847 jan.); I Lombardi alla prima crociata (1843, a párisi nagy opera számára átdolgozta és tetemesen bővítette Jérusalem címen, 1847); Ernani, Hugo Viktor után Piave szövegére (1844, magyarul 1847 febr.); I due Foscari, Byron után (1844, magyarul 1850 dec.); Giovanna d'Arco, Schiller után (1845); Alzira, Voltaire után (1845); Attila, Solera szövegére (1846, magyarul Attila, 1852 jul.); Macbeth, Shakespere után, Piave szövegére (1847; Páris számára átdolgozta 1865., magyarul 1848 febr.); I masnadieri, Schiller után Maffei szövegére (1847, magyarul A haramiák, 1852 aug.); Il corsaro, Byron után (1848); La battaglia di Legnano (1849, később L'assedio di Arlem címen); Luisa Miller, Schiller után Cammarano szövegére (1849, magyarul 1851 máj.); Stiffelio (1850, negyedik fölvonással bővítette Aroldo címen 1857); Rigoletto, Hugo Viktor után Piave szövegére (1851, magyarul 1852 dec.); Il trovatore, Guttierez Garcia után Cammarano szövegére (1853, magyarul A troubadour, 1854 okt.); La traviata, ifjabb Dumas Sándor után Piave szövegére (1853, magyarul 1857 nov.); Les vepres Siciliennes, Scribe és Duveyrier szövegére (Párisban 1855., olasz földön felváltva I vespri Siciliani és Giovanna di Guzman címen, magyarul Guzman Johanna, 1856 okt.); Simone Boccanegra, Schiller után Piave szövegére (1857, teljesen átdolgozta szövegét Boito, 1881); Un ballo in maschera, Drudini után Somma szövegére (1859, magyarul Az álarcos bál, 1864); La forza del destino (1862, bővítve 1869, magyarul A végzet hatalma, 1875 nov.); Don Carlos, Schiller után Méry és Du Locle szövegére (Páris 1867, magyarul 1868 márc.); Aida (Iszmail pasa egyiptomi khidív megrendelésére) Mariette, bej és Du Locle után Ghislanzoni szövegére (Kairo 1871, Karácsonyest, magyarul 1875 ápr.); Otello, Shakespere után Boito szövegére (Milano 1887 febr., magyarul 1887 dec.); Falstaff (Shakespere után Boito szövegére, u. o. 1893 febr.). A korral haladt szerzőjük, de a helyett, hogy Wagner Rikárd utánzójává sülyedt volna, mindvégig mester maradt. V. számos dalt, vonós négyest (1873) s egyházi éneket is szerzett. Manzoni halálának első évfordulóján pedig requiemet (1874). 1897. egy Te Deumot és Stabat Matert. Életrajzát legjobban megirta Pougin Artur (franciából németre fordította Schulze Adolf, Lipcse 1887); kevésbbé jelentékeny Monaldi Gino marchese könyve (olaszból németre ordította Holthof L., Stuttgart 1897). Figyelemre méltó Hanslick régibb tanulmánya is.
(a lat. veredictum a. m. igazmondás), az esküdtszék (l. o.) határozata.
l. Emberdíj.
(ejtsd: verdön), V.-sur-Meuse, az ugyanily nevü járás és püspökség székhelye, első rendü erősség a Maas mindkét partján, vasutak mellett, (1891) 18 850 lak., ráspoly- és hires likörkészítéssel; muzeummal, 25 000 kötetből álló könyvtárral, irodalmi társasággal. A Maas bal partján van a régi és jobb partján az új város. A citadella magában foglalja az egykor fontos Saint-Vanne apátság maradványait; a középkori erődítményekből két kapu maradt fenn; a székesegyház a XII. sz.ból, a városház a XVIII. sz.-ból való; a püspöki palota Cotte Róbert műve. A város szülöttének Chevert generálisnak szobrot emelt. V., az antik Virodunum, a III. sz.-ban kapott püspökséget. 843. itt kötötték meg I. Lothár császár és fiútestvérei Német Lajos és Kopasz Károly azon szerződést, amely a frank birodalom feloszlásában az első lépés volt. Maga V. Lotaiához és 870. a német birodalomhoz került, mig végre II. Henrik 1553. Franciaország számára újra elfoglalta. V. ö. Gabriel, V., notice historique.
l. Ferton.
(ejtsd: verdünoá), egykori francia tartomány és püspökség Verdun városa körül; egykoron a lotaiai hercegekké volt; Balduin, Bouillon Gottfried fiútestvére a verduni püspöknek adta el; Verdun (l. o.) városával együtt 1553. Franciaországhoz került.
(ejtsd: verdi dü vernoá) Gyula, porosz hadügyminiszter, szül. Freistadtban (Szilézia) 1832 jul. 12-én. 1850. mint hadnagy belépett a 14. gyalogezredbe, melynek történetét is megirta. 1863-65. századosi rangban az orosz főparancsnoksághoz volt beosztva Lengyelországban, az 1866-iki hadjáratban pedig mint őrnagy a trónörökös táborkarában vett részt; 1870. a francia háboruban a nagy táborkar tagja volt s fokozatosan emelkedve, 1887. Strassburg kormányzója lett. 1889 ápr. Schellendorff-Bronsart helyébe hadügyminiszterre nevezték ki, de már 1890 okt. lemondott tárcájáról és nyugalomba vonult. Azt vetették szemére, hogy a katonai törvényjavaslatot gyöngén védte a képviselőházban. V. a legnevezetesebb katonai szakiróknak egyike; nevezetesebb művei: Die Teilnahme der zweiten Armee am Feldzug 1866 (névtelenül, Berlin 1866); Studien über Truppenführung (u. o. 1873-75, 2. rész, 7 füzet); Kriegsgeschichtliche Studien nach der applikatorischen Methode (1. füzet: Schlacht bei Custozza, u. o. 1876); Beitrag zum Kriegsspiel (2. kiad. u. o. 1881); Beitrag zu den Kavallerie-Übungsreisen (u. o. 1876); Über praktische Felddienstaufgaben (5. kiad. u. o. 1889); Studien über Felddienst (u. o. 1887, 2 füzet); Persönliche Erinnerungen aus dem 1870-71-er Krieg (Deutsche Rundschau 1895).
nagyközség Fejér vármegye váli j-ban, (1891) 1119 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.