Gyula, hirlapiró, szül. Sátoralja-Újhelyen (Zemplén) 1848. Jogi tanulmányait Budapesten folytatta s a honvédelmi minisztériumban nyert szerény alkalmazást. 1875-ig az Ellenőrnek volt munkatársa s lendületes vezércikkeivel feltünést keltett. 1875. az Egyetértés munkatársa lett. A török tüntetések idején a népgyüléseken is szerepelt. Egy ilyen tüntetés alkalmával lázítás miatt elfogták, de elegendő bizonyítékok híján fölmentették. 1879. Függetlenség címen új napilapot indított. 1880 jan. 10. volt Majthényi Izidor báróval azon emlékeztes párbaja, melyben súlyosan megsebesült s mely a nemzeti kaszinó elleni tüntetésekre adott alkalmat. A tüntetések egy héten át tartották folytonos izgatottságban a főváros közönségét, katonaság tartotta megszállva az utcákat s egy ízben a vezénylő tiszt brutalitásában éles sortüzet vezényelt, melynek két teljesen ártatlan, véletlenül arra haladó egyén (Schwarz Adolf jogász és Hajnal András bérkocsis) lett az áldozata. 1878-87. Cegléd városát képviselte az országgyülésen. A hires tiszaeszlári pör és az azt követő társadalmi mozgalmakban élénk részt vett Istóczy Győző társaságában, mint az antisemita áramlatok vezére; lapját, a Függetlenséget is határozottan antisemita programmal szerkesztette. Élénk stílusa, erélyes támadásai s szenvedélyes dialektikája meghódította a közvélemény egy részét, de ezek kegyét is elvesztette, midőn azon vádat emelte az ügyészség ellene, hogy a bukovinai csángók számára összegyüjtött pénzt hűtlenül kezelte. Lapja is megszünt. Miután a vád alól a Kuria is felmentette, ismét hirlappal, röpiratokkal próbálkozott, de kevés sikerrel. Évek óta felesége birtokán, Battonyán él visszavonulva.
(ejtsd: ferhül) Károly Henrik, Zevenaar gróf, előbb hollandi, majd francia tengernagy, szül. Doetichemben (Geldern) 1764 febr. 11., megh. Párisban 1845 okt. 25. Mint hadapród belépett a hollandi tengeri szolgálatba, melyből az 1795-iki forradalom kitörésekor kilépett; 1803. azonban már mint ellentengernagyot a Texel mellett összpontosított hollandi hajóhad élére állították; 1804. I. Napleon altengernagynak nevezte ki s megbizta őt a francia és a hollandi hajóhad egyesítésével. Mielőtt azonban hajóhadával Boulogneig ért volna, 1805 jul. 8. a Grinez hegyfok mellett egy erős angol hajórajjal találkozott, melyet visszavonulásra kényszerített. 1806. Hollandia nevében Bonaparte Lajosnak felajánlotta Párisban a hollandi koronát. Lajos trónralépése után V.-t nyomban zevenaari gróffá, tengerészeti miniszterré és birodalmi marsallá, később pedig párisi követté nevezte ki. Hortense királynéval szerelmi viszonyt folytatott és III. Napoleon császár közhiedelem szerint V. fia volt. Hollandiának Franciaországgal való egyesítése után francia szolgálatba állott. 1813. és 1814. saját honfitársai ellen védelmezte Helder kikötőt, melyet csak a szövetségeseknek Párisba való bevonulása után ürített ki. Franciaországba való visszatérése után az északi tengerpart főbiztosává lett. A 100 napos uralom alatt nem fogadott el állást. 1819. pairi rangra emelték.
(Karaferic), város Szaloniki (ettől 64 km.-nyire) török vilajetben, a Visztrica egyik mellékvize az Anader jobb partján, 8000 lak., akik közt 2000 mohammedánus, posztószövéssel; számos régi épületmaradvánnyal. V az antik Berrhoea, azon mitologiai nép városa, amelynek Midas volt a királya. A bizánci időben citadella védte, amelynek falai alatt 579-ben az avarok vereséget szenvedtek.
l. Igazolás.
(lat.), Olaszországban az irodalmi és művészeti realizmus neve.
(lat.) a. m. igazság. - Veritatis exceptio, l. Exceptio.
a bőr (l. o.) verítékmirigyeinek váladéka. A frissen elválasztott V. vegyi hatása savanyu. Alkatrészei közt van 97,7-99,5% viz és 2,3-0,5% szilárd anyag. Az utóbbi alkatrészek közt 0,496-0,930% a szerves anyag, és pedig 0,112-0,199% húgyanyag, ezenkivül zsírok és koleszterin, különböző illó zsírsavak fordulnak elő. Találtak a V.-ben festőanyagot is. Rendkivüli alkatrészként előfordulnak vér, fehérje, húgysav, cukor, tejsav, indigó és epealkatrészek a V.-ben. A 24 óra alatt elválasztott V. mennyisége igen változó. Séguin 917,8 g.-ra becsüli, Favre gőzfürdőben 11/2 óra alatt 2560 g. V.-et is gyüjtött. Különböző egyének ugyanazon viszonyok közt is különböző könnyüséggel izzadnak. L. Izzadás.
(növ.), l. Harmatfű.
a szervek belsejében nyomás vagy zúzódás folytán keletkezett vérzés, mely gyakran elgenyed; kezelés operativ feltárásból és antiszeptikus szerekkel való öblögetésből áll.
A vér a szervezetben folytonos mozgásban van. A magába visszatérő csőrendszernek, melyben a vér kering, középpontja a sziv, elvezető erei a verőerek, melyekből a vér a hajszálerekbe jut, a visszahozó erek pedig a venák vagy vivőerek. E zárt csatornarendszerben keringésben tartja a vért a sziv időszakos összehúzódása. A sziv működése által t. i. nyomásbeli különbséget okoz a vért elvezető verőerek és az azt a szivhez visszaszolgáltató vivőerek közt. A vér a nagyobb nyomás helye felől a kisebb nyomás helye felé áramol, a sebesség, mellyel ez az áramlás történik, a nyomáskülönbség és a vérútban levő akadályok nagyságától függ. Ember, emlős állatok és madár szivét megfelelő válaszfal két félre, bal és jobb szivre osztja, mig az alsóbb rendü gerincesek szive ily két félre elválasztva nincsen. A két fél közül az egyik, a bal hajtja a vért a test verőereibe, ezekből a hajszálerekbe, melyek mint finom górcsövi kicsinységü erek hálózata, minden szervet átjárnak. A hajszálerek vékony falán keresztül történik a gáz- és anyagcsere a vér és szövetelemek közt. A hajszálerekből hozzák a vénák a vért vissza a szivhez, és pedig a jobb szivhez. Ezt nevezik a vér nagy körútjának, megkülönböztetésül a kis körúttól, mely a vért a jobb szivből a tüdőkön keresztül a bal szivbe viszi. A mellékelt ábra átnézetet nyujt a vér ezen körútjáról. A bal sziv pitvarából (f) kerül a vér ugyanezen sziv gyomrába (d), ebből a test nagy verőerébe (g) s az ebből eredő minden érbe. Igy bejárja az egész test hajszálereit (h), ahol a szövetelemekkel történő kicserélődés miatt az addig oxigéndús, verőeres vér oxigénszegénnyé és szénsavban gazdaggá, vivőeressé lesz. A hajszálerekből a vénákban összegyülő vivőeres vér a nagy vivőereken (i) át a jobb szivpitvarba (e) kerül. Ebből ömlik a vér a jobb szivgyomorba (c), mely a megfelelő verőéren keresztül (k) a tüdőbe hajtja. Itt lesz a vér ismét oxigéndús és szénsavban szegénnyé, tehát verőeressé és visszafolyik a tüdővivőerek (m) útján a bal szivpitvarba. Ettől kissé eltér a V. a májon (o) keresztül, mely szerv nagyrészt a belek falának hajszálerein már átfolyt, tehát venózus vért kap; de ez a vér is a többi venózus vérrel együtt kerül a jobb szivpitvarba. Mint látjuk, tulajdonképen az egész V. egyetlen körútban foly le, melynek a testen és tüdőkön átvezető útjai csak egy-egy felét teszik.
[ÁBRA] A vér körútja.
A szivben a V. útját, a vénákból a pitvarokba, ezekből a gyomrokba s innen a megfelelő nagy verőerekbe a szivbillentyük szabják meg. A pitvar és gyomor közt a közlekedést fentartó nyilás nyitva van, mihelyt a vérnyomás nagyobb a pitvarban mint a gyomorban és záródik, amint a gyomorbeli vérnyomás az ott levő billentyüket (a két-, illetőleg háromhegyü billentyüket) felfelé, a pitvar felé nyomja. Ugyancsak a nagy verőereknek a gyomrokból való eredéshelyén is vannak táskaszerü billentyük. E billentyüket zárja a vérnyomás a verőerek felől; azért szivgyomor és verőerek közt szabad a közlekedés mialatt a vérnyomás nagyobb a szivgyomorban, mint a verőerekben, s zárva van az ellenkező esetben.
Amint a sziv (l. o.) saját izomzata és az idegrendszer befolyása alatt ritmikusan összehúzódik és e ritmikus összehúzódásai által vért a verőerekbe hajt, ugy a vérerek falát alkotó izomzat is összehúzódhatik, sőt az idegrendszer befolyása alatt is áll. A vérerek körül, nevezetesen a közép, nagy és kis verőerek falában sok a sima izomsejt; ezek összehúzódásától függ a megfelelő erek tágassága. A vérerek különböző tágas volta azonban egyfelől változtatja a vérútbeli akadályokat, másfelől pedig szabályozza az egyes szervek vérbőségét. Midőn valamely szerv vérerei összehúzódnak, akkor ez a szerv vérben szegény lesz, ellenben ha kitágulnak az erek, vérben bő lesz ama szerv. A vérerek átmérőinek változása azonban csak kis részben önálló és legnagyobb részt vérérmozgató idegek befolyása alatt áll. A vérérmozgató idegek legfőbb középpontja a nyultvelőben van. Ilyen középpont és annak megfelelőleg ideg is kétféle van; olyan t. i., melynek izgatására a vérerek szűkülnek, az illető szerv pedig vérben szegény lesz, mint p. az arc, ha megijedünk, s olyan, melynek izgalma folytán a vérerek kitágulnak és a megfelelő szerv vérbő lesz, p. az arc, ha szégyenpír lepi el. Izmaink vérben dúsak munka közben és vérben szegények a nyugalom alatt. Agyunk bővérü, midőn gondolkodunk és szegényvérü p. mialatt hasi zsigereinkben foly az emésztés és felszívódás, mert ilyenkor ez utóbbiak vérerei ki vannak tágulva.
Befolyással van még a V.-re a lélekzés is. A mellüregben a sziv és nagy vérerek kisebb nyomás alatt vannak, mint a testen egyebütt, ez elősegíti a venózus vér odafolyását a sziv felé. Minden belélekzés fokozza a mellüreg szívó hatását, e miatt belélekzéskor összeesnek a vénák, vérök ömlik a sziv elé. Kilélekzés alatt ellenben a vér odafolyása a sziv felé az összeeső mellfall miatt meg van nehezítve. Ezek miatt látni lehet sovány egyéneken, főleg ha ezek mély lélekzetet vesznek, mint esik össze a nyaki nagy vivőér belélekzés közben s tágul ki a kilélekzés alatt. A verőereken kisebb a lélekző mozgások befolyása a vérnyomásra, mivel ezek fala sokkal vastagabb, ellenállóbb. A sziv, vérerek és részben a lélekző mozgások is azáltal tartják fenn a V.-t, hogy a vérérrendszerben nyomáskülönbséget tartanak fenn. E nyomáskülönbség annál nagyobb, minél szaporábbak és minél erélyesebbek a szivlökések, valamint minél szűkebbek a vérerek. A vér mindenkor folyik a nagyobb nyomás helye felől: a szivgyomrok felől szisztole alatt, a kisebb nyomás helye felé, a szivgyomrok felé diasztole közben. Ennek megfelelőleg a vérnyomás sokkal nagyobb a verőérrendszerben, mint a venózus érrendszerben. Számos meghatározás eredményeként kitünt, hogy a vér körútját a lónál 31,5, kutyánál 16,7, kecskénél 14,14, nyúlnál 7,16, macskánál 6,69 másodperc alatt futja be, minden állatnál tehát 27 szivlökés alatt. Embernél 72 szivlökést számítva 1 percre, következik, hogy embernél a vér 23,1 mp. alatt járja be egyszer a körútját. Ebből egyszersmind következik, hogy a V. idejének legnagyobb részét a hajszálerekben tölti el, azon érszakaszban, melyben feladatát az anyagcsere (l. o.) körül teljesíteni van hivatva. L. még Hőszabályozás.