Vermejo

l. Rio Bermejo.

Vérmenyegző

l. Bertalan-éj.

Vérmérgezés

népszerü neve ama kórállapotnak, mely kifejlődik, ha bomlásban foglalt és rothadt sebváladék a vér és nyirokerek útján a vért fertőzi. A V.-t többnyire rázó hideg s magas láz jelzi. Ha a váladékban foglalt baktériumok a vér útján a szervekbe kerülnek s azokban tályogok fejlődnek, akkor piemiáról, ha a tályogképződés elmarad, szeptihemiáról szólunk. Lásd még Gyermekágy.

Vérmérséklet

véralkat (temperamentum), a régi orvosok a kedélynek különböző megnyilatkozásait értették rajta, amelyek a szövetnedvek bizonyos keveredése által jönnének létre. A vörös vér, a fekete és sárga epe és a nyiroknedv képezték a régi tan szerint a test fő nedveit, amelyek egyikének vagy másikának túlsúlya szerint megkülönböztettek vérmes (szangvinikus), méla (melankolikus), epés (kolerikus) és nyálkás (flegmatikus) temperamentumot. A vérmes egyének élénk szellemü, izgékony, érzékeny, vidám és változó hangulatuak. A méla emberek lassuak, de szívósak. Az epés temperamentum esékeny, tartósan haragos hangulat által jellegeztetik. A flegmatikus emberek nehezen ingerelhetők, hiányos érzékkel birnak a saját, valamint mások szenvedései iránt. Természetes, hogy eme fölfogását a régi orvosoknak a modern tudomány nem fogadta el, de azért fenti kifejezések mint oly jelzők, melyekkel az idegrendszer egyéni reakcióit röviden fel lehet tüntetni, a közhasználatban fentartották magukat.

Vermes

kisközség Krassó-Szörény vármegye bogsáni j.-ban, (1891) 1995 oláh lak., gőzmalommal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Vermes

(lat.) a. m. férgek (l. o.).

Vérmesség

l. Bővérüség.

Vermetus

Adans (állat), az elülkopoltyus csigák rendjének egyik neme. Héja odanőtt, fiatal korban toronyforma, később tekervényei elválnak egymástól és sokszor szabálytanaok, közepükön tarajosak, nyilása és fedője kerek, vájt. A Középtengert és a többi melegövi tengereket népesíti fajaival, melyek között 31 élő és 20 kihalt van. A kihaltak a kőszénmészben találhatók.

Vermeyen

János Kornelisz (Hans mit dem Barte), németalföldi festő, szül. Beverwyckben (Haarlem mellett) 1500., megh. Brüsszelben 1559. Nagyon jóhirü csata-, építészeti és tájkép- meg képmásfestő volt. V. Károly császár szolgálatába lépett, részt vett annak tuniszi hadjáratában, azután Brüsszelben telepedett le. Művei nagyrészt elpusztultak és csak néhány kartonja maradt fönn, melyek falszőnyegekhez készültek. Ilyenek: a paviai csata képe, Róma bevétele és Tunisz ostroma a luccai Mansi-palotában, 12 kartonja a bécsi muzeumban, melyek V. Károly tuniszi hadjáratát ábrázolják és amelyek után Brüsszelben készített falszőnyegek Madridban, a XVIII. sz.-ból való másolataik pedig a schönbrunni kastélyban vannak.

Vérmező

Budapest jobbparti részében, a Krisztinavárosban a várhegy nyugati oldalán hosszan végig nyuló térség, melyen most kisebb katonai gyakorlatokat tartanak. Nevét a Martinovics-féle összeesküvésben bűnösöknek kimondott Martinovics és társainak ottan történt kivégzésétől vette. - V., bibliai, l. Hakeldama.


Kezdőlap

˙