az Alpok különböző vidékéről és különféle geologiai korszakból való olyan konglomerát, melybne szericites kötőanyag különféle nagyságu és szinü quarc-, pala- és földpát-darabokat tart össze.
(lat. versus a. m. fordulat, visszatérés), a folyó beszéddel ellentétben a szabályszerüen ismétlődő formába öntött beszéd. Fő tényezői a ritmus és a rím; a ritmus a beszéd mozgásának periodikus szabályossága, a rím pedig a beszéd bizonyos anyagi elemének periodikus ismétlődése. Általánosabb és szükségképes versalkotó tényező a ritmus, ugy hogy röviden szólva vers a. m. ritmusos beszéd. Ritmusos formát rendszerint az oly beszéd vesz föl, mely kiemelkedik a köznapi beszédből és szabályosabb, eszményibb, tökéletesebb beszéd kiván lenni, t. i. a költői beszéd. Nemcsak szabályosabb és kristályosabb azonban a vers a folyó beszédnél, hanem egyúttal érzelmesebb is, mert a ritmus ugyanaz benne, mint a zenében, mely az érzelmek kifejezője. Bár a vers csak formai eleme a költemnynek, mégis igen nagy része van a költői remekművek hatásában; ha egy kis dalt prózára oldunk fel, a költeménynek mintegy elszáll az illata. A vers szerkezetét tekintve, alapegységül a sort (rendet) tekinthetni, mely ütemekre tagolódik; legalább két ütem van egy sorban. A sor alkot önállóan is verset, az ütem nem; hiszen hogy az ütmszerüség benyomását nyerjük, ahhoz legalább egy ismétlődésre, azaz két ütemre (l. o.) szükség van. A verssoroknak sokféle fajtája van, vannak két, három, négy stb. ütemüek, s mindegyik a különféle aprózásu ütemek összetétele szerint ismét sokféle (l. Sor). Legnagyobb egység a versszak (strófa), mely ismét több periodusból állhat; itt több periodus egyesül egy közös ritmikai gondolat kifejezésére (p. a Balassi-versszak három periodus stb.). A versszak is szabályszerüen ismétlődik. A görög karénekekben a kar egyik fele énekelt egy versszakot, és erre a kar másik fele az ellenversszakot (antistrófa), mely éppen oly mértékü volt, mint a versszak s tartalmilag is vagy ellentétesen vagy kiegészítőleg megfelelt neki; esetleg mind a kettőt bezárta egy (már eltérő szerkezetü) harmadik versszak, az epodos. A közönséges (egyéni) dal- és ódaköltésben használt versek elejétől végig ugyanazon strófában mennek. A strófák alkata rendkivül sokféle. Az antik strófák közül ismertebbek az alkaiosi, sapphói, az asklepiadesiak; a közép- és újabbkori strófák közül az ottave rime, a terzina, szonett, nibelungi strófa; a hazaiak közül a Balassi-strófa, Himfy-strófa stb. Minden népnek nyelve és zenéje természetéhez képest saját versrendszere fejlődik, melynek tehát nemzeti vonásai vannak. Azonban át is veheti egyik nép a másiknak versrendszerét. Igy átvették a rómaiak a görög versrendszert, a rómaiaktól pedig a renaissance óta újabb népek is, németek, magyarok stb. A mi költészetünkben három versrendszer van, t. i. a nemzeti, az antik és a nyugateurópai. A két utóbbit sajátos verselő eljárással (l. Prozódia) alkotjuk. Nemzeti versformáinknak legnagyobb művésze és fejlesztője Arany János.
A költői műnek verses beszédben megformálása a verselés. Ez a technikai részéhez tartozik a költészetnek, s a költő ritmusérzékétől, nyelvgeniejétől és ízlésétől függ. A verseknek afféle osztályozása, hogy egyik vers időmértékes, másik hangsúlyos, félreértésen alapul és elvetendő. Minden vers taktusokból áll, ahhoz pedig három szükséges: a taktusok egyenlősége, a taktusok részarányos tagolódása és minden taktushoz energia; a két első időmérték, az utóbbi pedig a hang súlya. Csak a verselő eljárást nevezhetni időmértékesnek, illetőleg hangsúlyosnak, t. i. a nyelv természetes tulajdonait hogyan használjuk fel a versalkotásban: arra ügyelünk-e, hogy a beszéd hangsúlyaiból teljenek ki a vers ütemeinek energiái, vagy arra, hogy a vers ütemeinek hosszabb és rövidebb idejü mozzanatait fejezzük ki megfelelő szótagokkal. A szótagok ily megkülönböztetése a szótagmérték, amit szintén mondanak versmértéknek is. Valamely nép versformáit, azaz versrendszerét leirja és a verselés szabályait ismerteti a verstan. V. ö. Arany János, A magyar nemzeti versidomról, Prózai dolgozatai; Négyessy László, Magyar verstan (2. kiad. Budapest 1898); u. a., A magyar vers (Eger 1887); u. a., A mértékes magyar verselés története (Budapest 1892).
(lat., szó szerint: szent tavasz), rendkivüli ókori áldozat, melyet a rómaiak és italikusok nagy veszély idején fogadtak meg Jupiternek, s amely abból állott, hogy előre felajánlottak neki minden élő lényt, mely a következő évben születni fog, különösen kecskéket, sertéseket, birkákat és szarvasmarhákat. Az őskorban az is megesett, hogy ugyanigy felajánlották az istennek a valamely évben születendő gyermekeket, akik aztán ha felnőttek, kivándoroltak és gyarmatot alapítottak. Róma őstörténetének egyes kutatói a város eredetét ilyen V.-ra vezetik vissza.
(ejtsd: verszály), az ugyanily nevü járás, továbbá Seine-et Oise francia département fővárosa, egykoron a francia királyoknak (XIV., XV. és XVI. Lajosnak) és jelenleg püspökségnek székhelye, 18 km.-nyire Páristól, a marlyi erdő D-i oldalán, vasutak mellett, (1896) 54 874 lak., néhány mekanikai műhellyel, hosszmértékkészítéssel és öt vagy hat szeszfinomítóval, nagy kereskedelmi kertészettel. Az egykori királyi kastély előtti térről, a Place d'Armesról kiinduló és legyezőalakban szétágazó három fő utca négy városrészre osztja. Két temploma a Notre Dame és a Saint-Louis. A várost Hoche, Épée abbé és Houdon szobra ékesítik; a régi királyi kastély udvarán pedig XIV. Lajos lovasszobra áll. Legnagyobb ékessége a 415 m. hosszu királyi kastély, amely 1672-ben királyi székhellyé lett. A XVI. sz. végén még kis falu volt, amelynél IV. Henrik és XIII. Lajos egy vadászkastélyt építtetett; XIV. Lajos ezt szárnyakkal és melléképületekkel látta el, azután pedig Le Nôtre tervei szerint gyönyörü parkot készíttetett, összesen 1 milliárd frank költséggel. Építőmesterei Leveau és Hardouin Mansard voltak. Az udvar ide költözése után V. csakhamar népes várossá lett és XIV. Lajos halálakor mintegy 100 000 lakost számlált. A középső épület a régi vadászkastély, ehhez csatlakoznak a márványudvart körülfogó mellékszárnyak, amelyek egy-egy pavillonban végződnek. A két pavillon közt van a Cour Royale, amelyet a Place d'Armes felől vasrács zár el. A XV. Lajos pavillonja mellett É. felől van a gazdagon díszített kápolna (1699-1710) és rajta túl az egykori udvari szinház, amelyben 1871-1879. eleinte a nemzetgyülés, későbben pedig a szenátus tartotta az üléseit. Ezen részt képgyüjtemények (nagy csataképek az algériai, krimi és olsz háborukból) és faragványok díszítik. A középső épületben földszinten láthatók Franciaország nagy hadvezéreinek képgyüjteménye; az első emeleten XIV. Lajos szobái, aminők életében voltak, a többi közt hálószobája is, amelyben meghalt. Az itt levő termek közül történelmileg legnevezetesebb a nagy tükörterem (Galerie des glaces), amely 73 m. hosszu, 10,5 m. széles és 13 m. magas, XIV. Lajos tetteit ábrázoló nagy festményekkel van díszítve. Ezenkivül az 1796. s 1814. évekre vonatkozó aquarellek s egyéb műkincsek ékesítik. A déli szárnyban őrzik a francia császárságra, a tengerészetre stb. vonatkozó képeket és egyéb emlékeket. A kastély nyugati részén a kertek eredeti állapotukban máig is láthatók; hiresek a vizművei, amelyek csak bizonyos időkben játszanak. A kastélyból D. felé két 20 m. széles márványlépcső vezet le a narancsligetbe, tovább a vizmedencéhez; ligetek, fasorok, egyes alakok és alakcsoportok díszítik a park különböző részeit. Az É-i oldalon van a XIV. és XV. Lajos által épített két Trianon. A nagy francia forradalom idejében kastély és kert el voltak hanyagolva. I. Napoleon csak fentartotta, mig Lajos Fülöp mindent újra restauráltatott és a gyüjteményeket megszaporította. V.-ban kötötték meg 1756 máj. 1. Franciaország és Ausztria azon egyezséget, amely a hétéves háboruban a két országot egymás szövetségesévé tette. 1782 nov. 30. az előleges és 1783 szept. 3. a végleges békét itt kötötték meg Anglia, É.-Amerika, Spanyol- és Franciaország, amely az Egyesült-Államok függetlenségét kimondotta; Franciaország megkapta Tobago, Saint-Pierre és Miquelon szigeteket, Spanyolország pedig megtartotta Minorcát. 1789 máj. 5-én itt gyült össze az États généraux és a Salle des Menus-ben tartotta üléseit okt. 6-ig. A labdajátékhoz, amelyben a hires esküt mondták, még fennáll; benne van elhelyezve a forradalmi kis muzeum. 1870 szept. 19. megszállották a németek és 1871 jan. 18. a nagy tükörteremben proklamálták I. Vilmost német császárrá; febr. 24. pedig megkötötték az előleges békét a franciákkal. Márc. 12. a németek elhagyták V.-t, ahová azután Thiers elnök tette át székhelyét és a francia nemzetgyülés szintén ide költözködött. 1879 őszéig a francia köztársasági elnök székhelye maradt.
l. Vers.
(a latin versus szótól, magyarban verzális-nak vagy verzál betünek is mondják), a nagy betük neve; ellentétben vele: kurrens betü a. m. kis betü.
(lat.) a. m. mozgékony, változó; versatilitas, mozgékonyság; versatus, gyakorolt, ügyes.
l. Szerum és Vér.
l. Versi sciolti.
törvényhatósági joggal felruházott város, Temes vármegye déli részében, a Kudrici hegycsoport Ny-i tövében, Dél-Magyarország legcsinosabb városainak egyike; székhelye egy görög keleti püspöknek, szentszéknek és esperességnek, a V.-i járás szolgabirói hivatalának, járásbiróságnak, közjegyzőségnek, a 7. honvéd gyalogezrednek és csendőrszakasz parancsnokságnak; van m. kir. állami főreáliskolája, 2 ipar- és kereskedelmi tanonciskolája, 2 kórháza, szerb menedékháza, 2 kisdedóvója, több egyesülete, hitelbankja, takarékpénztára, adóhivatal, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postakarékpénztára.
[ÁBRA] Versec város címere.
Itt jelenik meg a Délvidék c. lap és itt székel a V. és vidéke magyar nyelv-terjesztő egyesület. Jelentékenyebb ipartelepei: 2 cognacgyár, gőzkeményítőgyár, szalámigyár, gőzmalom, gép- és rézárugyár és vasöntő; van továbbá ménteleposztálya, élénk marhavására és azelőtt igen jeles (a filloxera pusztításai folytán erősen csökkent) bortermelése (vörös és fehér). Selyemtenyésztése és kereskedelme élénk. 1892 nov. 2. leleplezték a honvéd emlékszobrot. Lakóinak száma 1850-ben 17 244, 1870-ben 21 095 és 1891-ben 21 859, továbbá 262 katona; a lakosok közt van 1254 magyar, 12 154 német, 62 tót, 469 oláh és 7712 szerb; hitfelekezet szerint 12 622 r. kat., 8271 görög keleti; 169 ág. evang., 80 ev. ref. és 695 izraelita. A házak száma 3803. Határa 19 560 ha. V. ö. Halaváts Gy., Versec vidékének földtani térképe; Milleker B., Versec szab. kir. város története (Budapest 1887).