Építési hossza 84,51 km. Az engedélyezett 2 850 000 frt építési tőkét 997 500 törzs- és 2 470 000 elsőbbségi névleges címletekkel szerezték meg. Sík jellegü pálya. Kiágazik a m. kir. államvasutak Versec állomásából. Főbb állomásai: Temes-Miklós, Károlyfalva, Alibunár, Mramorák-Deliblát. Üzemét az államvasutak kezelik.
nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye váci alsó j.-ban, (1891) 2151 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Ferenc, költő és nyelvész, született Szolnokon 1757 ápr. 3., megh. Budán 1822 dec. 15-én. Atyja kir. sóházi tiszt volt, kinek kora halála után anyja gondviselésére maradt. Iskoláit 1766. Pesten kezdte, 1769-től Egerben folytatta, hol 1771. a papnövendékek közé vették fel. 1777. azonban kilépvén, egy évet a budai egyetemen töltött s akkor Jenő néven a pálos szerzetbe lépett. A teologiát Nagyszombatban végezte, ahol fiatalabb növendéktársait a zsidó és görög nyelvben oktatta s 1781 ápr. 22. felszentelték. A budai egyetemen 1782-től felsőbb matézist és teologiát hallgatott s 1783. bölcsészetdoktorrá, 1784. pedig a hittudományok borostyánosává avatták. Volt szerzetében tanulmányi felügyelő, majd Pesten hitszónok, kinek beszédeire távolabbról is eljártak. Mikor szerzetét (1786) eltörölték, tábori káplán lett, a török háboru alkalmával a fő hadi szálláson megbetegedett, kénytelen volt lemondani hivataláról s magát negyedfél évig Pesten és Budán orvosoltatni, mig végre felgyógyult. 300 forint nyugdíjából éldegélt s már jelentékeny sikerrel belevegyült az irodalmi mozgalmakba, midőn 1794 dec. 11-ére virradóra a Martinovics-ügyben elfogták, amiért a kátét terjesztette s a Marseillaiset lefordította. 1795. a hétszemélyes tábla halálra itélte, ezt azonban 9 évi várfogságra változtatták. Kufsteinban, Grazban és Brünnben töltötte fogsága idejét. 1804. kiszabadult és Szápáry János gróf nádori főudvarmester leányának nevelője lett; a gróf kieszközölte neki elvesztett szerzetesi nyugdíjának visszadását is és 1806 végén beajánlotta József nándorhoz magyar nyelvgyakorló mesterül. Különböző költői, zenei, nyelvészeti, történeti és más munkák kiadása közben teltek évei; élte utolsó tizedében a helytartó tanács megbizásából nyelvtani kézikönyveket szerkesztett. Irodalmi polemiáktól, majd betegeskedéstől keserített élte végső éveit elvonultságban töltötte a budai várhegy keleti oldalán fekvő csinos házacskájában.
V. a magyar irodalomban mint lirai és elbeszélő öltő, esztetikus és mint nyelvész fejtett ki nevezetes munkásságot. Fogsága előtt főleg mint költő és elméletiró dolgozott; 1787. jelentek meg első versei a Magyar Musában. Egy irányban dolgozott Ráday Gedeonnal, Földi Jánossal és Kazinczy Ferenccel, t. i. a nyugateurópai dalstil, főleg pedig a német verselésmód átültetésén fáradozott. Irányát elméleti művekben is hirdette: Rövid értekezések a muzsikáról (Bécs 1791); Mi a poesis és ki az igaz poéta? (Buda 1793) stb. Zeneértő, sőt zeneszerző volt, legképzeltebb magyar ritmikusa korának, aki tanítását a német versformák elsőbbségéről nemcsak elméletileg, hanem a dalaira szerzett dallamokkal is támogatta. Elméleti munkáit (melyeknek forrása főkép Sulzer volt) rendesen hangjegyekkel kisérte. Mint lirikus költő, dalokat és ódákat irt, az utóbbiakat antik versformákban, de ezek kevésbbé sikerültek, mint nyugateurópai versmértékben irt német stílü dalai, melyek közt a Lille c. románc az első rímes anapesztus volt magyar nyelven. Elméleti munkái a németes iránynak valóságos programmjai voltak. 1794 előtt adta ki két alkalmi versezeten kivül a következő munkáit: Egy jó szivből költ szatira avagy feddő költemény a magyar literáról (Pest 1791); A világnak közönséges történetei (Buda 1790-91, Millot után); A lebilincsezett Prometheus (Aeschylusból, u. o. 1792). Két darab Kotzebneből (A szerelem gyermeke, 5 felv., u. o. 1792 és A formentérai remete, 3 felv., Pest 1793). Azonban már egy nyelvészeti munkája is fogsága előtt jelent meg: Proludium in institutiones linguae Hungaricae (Pest 1793), Adelung hatása alatt és az ő szellemében. Fogsága után egy ideig folytatta költői és zeneszerzői pályáját. Ekkor jelentek meg tőle: Rikóti Mátyás (Pest 1804, hosszas elbeszélő költemény); Kolomposi Szarvasi Gergely úrnak víg élete (u. o. 1804-05); Magyar Aglája avagy kellemesen mulató nyájaskodások külömbféle versnemekben (Buda 1806, V.-nek egyik főbb költői és zenei gyüjteménye); A magyar hárfásnak énekei fortepianóra (Pest 1807). Több elbeszélő és drámai munka s Az emberi nemzet történetei (1-3 köt.). Mint szinműiró V. rendszerint fordított. Elbeszélései (az anekdotikus Szentessiné és Rikóti Mátyás) sem nevezetesek, nem is igen tettek hatást. Erejének java lirai költeményeiben van, melyeknek nagy részében szintén idegen motivumok csendülnek meg. Mindazáltal ezekkel V. segített megalapítani azt a nyugateurópai lirai stílt, mely napjainkig uralkodó költészetünkben. Ez az ő költői működésének fő eredménye. A mellett mint nyelvész igen nevezetes. Fogsága után csakhamar állást foglalt Révainak a nyelvtörténet alapján álló rendszereivel szemben s Tiszta magyarság c. művében (Pest 1805) az élő nyelv használatra, nevezetesen a tiszavidéki beszédre alapítja a grammatikát. Erre Révai és «tanítványai» heves röpiratokban feleltek, mire V. nem válaszolt, hanem később a helytartó tanács megbizásából az alsó-, közép- és felsőfoku nyelvtanítás eszközeiül következő kézikönyveket irta: Epitome institutionum grammaticarum linguae Hungaricae (5 köt., a gimnázium 2-6. osztályainak, Buda 1816); Exercitationes idiomatis Hungar. (u. o. 1816); Analyticae institutionum linguae Hungaricae (u. o. 1816-17, 3 rész); Magar orthographia (u. o. 1817); Ungarische Rechtschreibung (u. o. 1817); Ungarische Sprachlehre (u. o. 1817); Magyar grammatika (1817). Végső nyelvészeti munkája volt A philosophiának talpigazságaira épített felelet... a nyelvmívelésnek mivoltárúl stb. (u. o. 1818). Irt a biblia új fordításáról is: Dissertatio de versione hungarica Scripturae Sanctae (u. o. 1822). Nyelvészeti irányát az irodalom és később az akadémia elitélte a Révaié mellett, azonban az övének is megvolt a maga jó oldala, t. i. a nyelvnek filozofiaibb szempontból való felfogása. Holta után barátjának Sághy Ferencnek fia adta ki a V. F. maradványai és élete c. könyvet. Majd Toldy Ferenc adta ki verseit V. F. költeményei (Pest 1865). V. ö. Toldy F., Magyar költők élete; Radnai Rezső, Aesthetikai törekvések Magyarországon (Olcsó Könyvtár); Riedl Fr., V. mint nyelvész (Nyelvőr); Négyessy László, A mértékes magyar verselés története; u. a., V. mint versújító (szolnoki gimnáziumi értesítő 1889) stb.
a. m. szárnyas varsa (l. o.).
l. Vers.
kisközség Baranya vármegye mohácsi j.-ban, (1891) 1434 német, horvát és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
gazdasági értelemben az ármegállapításnál a vevőknek és eladóknak azon törekvése, hogy a legelőnyösebb ár mellett köthessék meg ügyleteiket. Az eladók az árak felhajtására törekszenek ugan, de azért, hogy vevőre találjanak, a piacon időről-időre jelentkező legalacsonyabb eladási árhoz alkalmazkodnak; a vevők ellenben csökkenteni szeretnék az árakat, de hogy vásárolhassanak, kénytelenek az eladók ármegállapodásaihoz alkalmazkodni. A V. a mai gazdasági élet legfontosabb ármegállapító működése, amely a vevőknek és eladóknak maguk közötti és egymás elleni küzdelmében áll. A vétel természetesen csak akkor jöhet létre, ha a V.-ben működő ellentétes törekvések egy bizonyos árban megállapodnak. L. még Ár, Kereslet, Kinálat. - V. a régi görögöknél, l. Agon; mint ló-sport, l. Lóverseny.
György, iró, szül. Szucsákban (Kolozs) 1852 febr. 2. Tanult a nagyenyedi és a kolozsvári ref. kollégiumokban és a budapesti egyetem bölcsészeti karán, ahol tanári és doktori oklevelet nyert. 1875-76. helyettes tanár volt a lőcsei kir. gimnáziumban, 1876-94. rendes tanár a körmöcbányai állami reáliskolában, 1894-től a kolozsvári állami felső leányiskola rendes tanára. Lapokban, folyóiratokban számos verse, gyermekirodalmi, esztétikai és etnográfiai dolgozata jelent meg. Munkái: Az aesthetika hazánkban (Budapest 1874); Hevesi rózsák (lirai ciklus, u. o. 1877); Képes könyv (humorisztikus költemények, Losonc 1880); Beszédek (u. o. 1880); Berzsenyi ódái (magyarázatokkal, a Jeles Irók Tárában, Budapest 1885); Költemények (u. o. 1888); Poétika (u. o. 1889); Ujabb költemények (u. o. 1890); Gyopárok (költemények, u. o. 1892); Klára (költemények, u. o. 1893); Bodor Lajos (tanulmány, Kolozsvár 1894); Kis pokol (szatirikus költemény, u. o. 1896); Hory Farkas (tanulmány Budapest 1896) s több népies elbeszélő költemény.
l. Hangverseny.
l. Nevezés.