(ejtsd: förne), Furnes, város Ny.-Flandria belga tartományban, 5 km.-nyire a tengerparttól és 7 km.-nyire a francia határtól, csatornák és vasút mellett, (1890) 5465 lak., lenszövéssel, bőrcserzéssel, vaj-, gabona-, marha- és házinyúl-kereskedéssel. Közelében van az egykor hires Furna apátság és La Panne tengeri fürdő.
(ejtsd: vövé) Vivis, a rómaiak Vibiscuma, az ugyanily nevü svájci járás székhelye a Genfi-tó partján, a Veveyse torkolatánál, vasút mellett, (1888) 9571 nagyobbára francia lak., gép-, csokoládé-, dohánygyártással, óra-, kondenzált tej., Nestlé-féle gyermeklisztkészítéssel, malmokkal, sajt- és borkereskedéssel; egy kaszinóval, amelyben természetrajzi muzeum van, nyilvános könyvtárral, számos penzionátussal, több jótékonysági intézettel, zeneegyesületekkel, a Veveyse-en átvezető márványhíddal, szép új rakodópartokkal, gőzhajóállomással; a rendesen épült város kiválóbb épületei a templomok, főképen a városon kivül álló Szt.-Márton-templom, a gót kat. templom, a városház. Szép környéke miatt számos idegen látogatja. V. ö. Rey, Geneve et les rives du Léman (Páris 1875); Cérésole, V. (Zürich 1882).
(ejtsd: vövéz), Vivisbach, járás Fribourg svájci kantonban, (1880) 7790 lak., Châtel-St.-Denis főhellyel.
Hérens svájci kerület fő helye.
(lat). a. m. kínzás, gyötrés; vexatorius, terhes, fárasztó; vexál, gyötör.
l. Veterani.
(lat.), a régi rómaiaknál a katonai zászló, mely alatt a manipulusok és lovas-turmák harcoltak. Maga a zászló négyszögletes (rendesen piros szinü) szövetdarabból állott, melyet egy zászlórúdnak keresztpóznájára erősítettek. Róla nevezték el a római hadseregben azokat a katonákat, akik a rendes szolgálatnak eleget tevékn, kiléptek, de azért határozatlan időre mégis együtt maradtak a zászló alatt (vexillarii).
(Nagy), kisközség Bars vármegye verebélyi j.-ban, (1891) 431 tót lak. E falu mellett 1652 aug. 16. a magyarok véres ütközetben megverték a törököt; az e csatában elesett négy Esterházy emlékére Esterházy Imre gróf nagyprépost 1734. oszlopot állíttatott a vérmezőn.
illetőleg vezeklési fegyelem, a régi keresztény egyház eljárási módja a nagy bűnöket elkövetettekkel szemben, kik ezáltal az egyházzal való közösségre érdemetlenek lettek, de abba ismét felvétetni óhajtottak. A nyilvános V.-nek négy fokozata volt: 1. Sirók (l. Flentes); 2. hallgatók (l. Audientes); 3. térdelők (lat. genuflectentes v. substrati), vezeklésük egész ideje alatta templomban térdeltek és az egyházhoz tartozóknak tekintettek s mint ilyenek a papok és hivek könyörgéseiben s jótéteményeiben részesültek; 4. együttállók (lat. consistentes), az isteni tiszteleten jelen lehettek, de áldozáshoz nem bocsáttattak. Feloldozásuk ünnepélyesen nagycsütörtökön ment végbe. A V.-i idő az egyes fokozatokban az u. n. Libri poenitentialesben (l. o.) volt világosan meghatározva. L. Egyházi büntetések és Inquizició.
l. Vezeklés és Flagellantes.