l. Időjóslás.
torokgerendás fedélszerkezetekben (l. o.) az a léc, mely a szarufapárokat a vizszintes mozgástól megóvja.
(Procellariidae, csövesorruak), a hosszuszárnyu úszómadarak egyik családja. Csőrük hosszu, egyenes, orrnyílásaik a felső káva tetején vagy oldalán csőszerű képletben nyilnak. Lábaik többnyire háromujjuak, a hátsó ujj rendesen hiányzik. Szárnyaik nagyon hosszuak. Kitünő repülők; táplálékukat a viz felszinéről szerzik be. Teneriek, amelyek csak a költés ideje alatt keresik fel a szárazföldet. Fészeklakók. Fészekalja rendesen egy tojás. 96 faja közül nevezetesebbek: az albatros (l. o.), a viharfecske (Procellaria pelagica L.), 14 cm. hosszu, szárnyhossza 12, farkhossza 5 cm. Háta barna-fekete, feje fénylő-fekete, hasa szürkés-fekete; szárnya fehér harántsávval díszített. Egyenes farka lekerekített. Lába pirosas-barna. Egyike a legkisebb vizi madaraknak, mely az északi földgömbön, főleg az Atlanti-oceánban él. Csakis költéskor jelenik meg szárazon. A hajósok a vész hirnökének, a tenger bekövetkezendő hullámzása előhirének tartják.
V.-Peszerényhez tartozó fürdő Bars vármegye gram-szentkereszti járásában, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. A már régóta ismeres fürdő Selmecbánya közelében szép völgyben, 310 m. magasságban fekszik, erdőktől övezve. A régi forráson kivül egy arétzi kútfúrás által 1882. nyert új forrás szolgáltatja a 36 C.-foku vasat hévvizet, melyet vérszegénységnél, sápadtságnál, női nemi bajoknál és idegbetegségeknél kitünő sikerrel alkalmaznak. A fürdő berendezése a modern igényeknek mindenben megfelel, a vendégek rendelkezésére 220 szoba áll. V. mint klimatikus gyógyhely is számot tesz. Tulajdonosa Selmecbánya városa.
(Vichnye, Eisenbach), kisközség Bars vármegye garamszentkereszti járásában, (1891) 1150 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Van jelentékeny arany- és ezüstbányája (Benedek-tárna), mely a Geramb János József-féle bányatársulat tulajdona; van itt továbbá gépgyár is.
a V.-Gutin trachithegylánc legnyugatibb tagja, Zemplén és Ung vármegyékben. A V. csoportja a Laborc, Ciroka, Ublya és Ung völgyei közt terül el s D. felé a nagy magyar alföldre néz; két fő láncolatból áll. Az egyik a Laborc völgyénél, Barkó és Nagy-Mihály közt emelkedik fel s KÉK-i irányt követ egészen a Szinnai-kőig, illetve a Nezsabecig, ahol hirtelen D. felé kanyarodik. Ezt a hosszu gerincet a váraljai hágó (473 m.) választja el a V. másik láncolatától, mely az Ublya és Ung völgyei mentén Ublya községtől egyenesen D. felé húzódik Ungvár városáig. Az első hegylánc e szerint derékszöglet alatt van megtörve és főbb csúcsai: a Laborc partján emelkedő Cserna hora (552 m.), a Kioviszko (823 m.), a Penjazsnik (742 m.), V. (1074 m.), Motorogun (1019 m.), Szinnai kő (1007 m.), Nezsabec (1027 m.); a D. felőli hajlatban a Fetkuv (982 m.) és Roh (897 m.). A hegylánc kanyarulata által körülzárt kráterkatlanban 618 m. magasságban (a Szinnai kő D-i oldalán) szép tengerszem van, melynek vize a remetei völgybe folyik le. A V. másik része egyenesen D. felé csapó hosszgerinc, melynek főbb csúcsai: a Holica (986 m.) és Propicsni (1026 m.). A V. általában véve egységes, tömeges hegység, meglehetős meredek, hatalmas sziklacsoportoktól tarkított hegyoldalakkal. Kiterjedt erdőségek borítják. Az egész hegységet trachitképletek alkotják, melyek É. felé az eocén és neokómi homokkövekhez csatlakoznak; D. felől neogén képződmények szegélyezik. A hegységen keresztül csak a szobránc-ublyai törvényhatósági út vezet (a váraljai hágón át), mely a V. két része közt a határt jelöli. A V. szebb helyein a magyar Kárpát-egyesület keleti osztálya menedékházakat épített és igy hozzáférhetővé tette a turisták részére.
azon 220 km. hosszu trachithegyláncolat összefoglaló neve, mely az ÉK-i Kárpátok hosszu láncolatát D. felől szegélyezi; e láncolat tagjai a Vihorlát, Szinyák, Borló-Gyil, Nagy-Szőllősi hegység, Beregszászi hegység, az Avas, Gutin és Lápos.
Béla, iró, szül. Hetesen (Somogy) 1859. Tanult Pápán, Pécsett és Budapesten, ahol a bölcsészeti szakot végezte. 1880. országgyülési gyorsiró és utóbb revizor, 1883-84. Lónyay Menyhért gróf titkára, 1886. a Gyorsirászati Lapok szerkesztője, 1889. nejével saját költségén félévig Orosz- és Finnországban utazott s a finn nyelvet a néprajzot tanulmányozta. Alapítója tizedmagával az Élet címü folyóiratnak, később Sármayval, majd egyedül szerkesztője és kiadója. 1894. a magyar érdekek szolgálatára megindítja a Westöstliche Rundschau c. folyóiratot (Berlin, III. évf.). 1895. az országos magyar gyorsiró-egyesület tiszteletbeli elnöke, 1896. a magyar néprajzi társaság főtitkára. Irt politikai, társadalmi, tudományos és szépirodalmi dolgozatokat és költeményeket az Életben, Budapesti Szemlében, Westöstliche Rundschauban, Vasárnapi Újságban, Ország-Világban, Borsszem Jankóban stb. Műfordításai közül a Kalevala finn és a Kalevipoeg észt époszok magyar fordításaiból közölt részletek, eredeti költeményei közül a népies iránynak (Arany ember, Árpád és Habsburg stb.), melyek önállóan is megjelentek, váltak ismeretesekké. Ibsen Népgyülölőjét (En folkeflende) is lefordította norvégból. Kiadta kommentárral Gáti István Steganográfiáját (M. Tud. Akadémiai Értekezések stb.) és Markovits Gyorsirászatának 10. kiadását új átdolgozásban. A magyar népköltési termékek és népdallamok új gyüjtését eredeti módszerrel indította meg (1896); idevágó értekezése: A népköltési gyüjtés új módszeréről (Kisfaludy-társaság Évkönyve, 1897), külföldön is élénk figyelmet keltett. E lexikonba finn nyelvészeti és irodalmi cikkeket ir.
(Weichsdorf), kisközség Szepes vármegye szepesszombati járásában, (1891) 1345 tót lakossal, gőzfürésszel, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
l. Normannok.