Hook. fil. (növ., Tumboa Welw.), a Gnetum-féléknek fajaszakadt, más növényektől nagyon eltérő, egész csodálatos növénye. A W. mirabilist Hook. fil. Welwitsch 1860. Loandában, Afrikában fedezte föl. Körülbelül 60 cm. hosszu, fordított kúpalaku törzse van, mely a talaj felszinén csak néhány cm.-rel ér túl s itt egy lapos, lenyomott, 4 m. kerületi korongot hajt, mig az alsó részée lefelé folyton vékonyodva, végül gyökerekre oszlik. A törzsből csak két, bőrszerü, körülbelül 2 m. hosszu sziklevél fejlődik, mely növekedésének bevégződése után szalagokra foszlik; másféle levele nincs. A korong kerületén merev, két-kétágu álernyők állanak, melyek 24 cm. magasak s a fenyőtobozhoz hasonló hosszukás, merev és skarlátvörös himtobzokat teremnek. A cserépzsindelyszerüen szorosan egymásra fekvő tobozból fiatal állapotban hónalji pároséltü v. özvegy virágok fejlődnek; az érettoboz négyszögletes s mindegyik pikkely mögött egy-egy széles és zászlós mag fekszik. Minden része gyantanemü anyagot izzad ki. A benszülött tumbónak nevezi. V. ö. Istvánffi, Pótfüzetek 1892.
az ugyanily nevü járás székhelye a württembergi jagst kerületben, a Kocherbe torkolló Lein mellett, (1890) 2697 lak., játékszerkészítéssel, fürészmalommal. V. ö. Weller, Gesch. W.-s (Welzheim 1878).
Károly Gusztáv, finn nyelvész és költő. A finn nyelv első magántanára a turkui (âbói) főiskolán, utóbb a svéd királyi hercegek finn nyelvtanítója, kemiöi esperes. Megh. 1803.
-család (gróf és báró), a magyar honfiusított főrangu családok egyike. A család tulajdonképen frank eredetü. Régi neve Wenck. Ezen a néven több W.-et említenek, igy Dánielt, ki 1559-ben I. Ferdinánd által nemességében megerősíttetett; Ágostont pedig II. Rudolf császár emelte birodalmi nemesi rangra wenckheimi előnévvel. Sebestyén 1598. Győr ostrománál tünt ki. A család ismert őse Wenck Albert, kitől összefüggésben vezethető le a családfa. Ennek fia János, ki 1683-ban orvosi oklevelet nyert, s mint orvosnak elismert neve volt. Tudományos érdemeiért Mária Terézia 1748 ápr. 27. birodalmi lovagságra emelte maradékaival együtt és ezentúl W. névvel élnek. János fia József Agost, ki császári tanácsos volt, nőül vette Harrucker János békési főispán leányát, s ezzel a gyulai uradalom birtokosa lett. Fiai közül II. József és Xa. Ferenc katonai pályán éltek és altábornagyságig emelkedtek. Mindkettőt magyar honossá tette az 1791. LXXIII. t.-e. Mária Terézia már 1776 dec. 18-án báróságra emelte őket, s Józsefet I. Ferenc 1802 ápr. 9. gróffá tette. A két ág leszármazása a következő:
Grófi ág. Alapítója II. József (szül. 1733-ban, megh. 1803.). Mint katona a porosz. török és francia hadjáratokban vitt előkelő szerepet. Tulajdonosa volt az 52. sz. gyalogezrednek. Különösen kitünt Sabacnál 1789 ápr. 21. Két fia maradt: József Antal (szül. 1780-ban, megh. 1852 dec. 28.) és Szerafi Ferenc (szül. 1788 máj. 22-én, megh. 1838 márc. 13.). Nevezetes szerepet egyik sem vitt. Az előbbinek fiugyermeke nem volt. Ferencnek fiai: József (1809-69), Károly (szül. 1811.), Antal (1813-64) és Rudolf (szül. 1814.). Károlynak fiai: Frigyes (l. o.) és Géza (szül. 1847 aug. 30.), a főrendiház tagja. Antalnak fiai: Ferenc (szül. 1855.), Henrik (szül. 1857.), István (szül. 1858.), Dénes (szül. 1861.), mindnyájan a főrendiház tagjai.
Bárói ág. Alapítója Xav. Ferenc (szül. 1736., megh. 1794 máj. 11.). Tizennyolc éves korától kezdve katonai pályán élt. A hétéves háborut végig küzdötte, azonkivül a törökök ellen is harcolt. Fokozatosan altábornagyságra emelkedett, s mint ilyen esett el Courtrai ostrománál. Fia József (szül. 1778 nov. 22., megh. 1830 márc. 1.) a felkelő nemesi seregek vezérletében tünt ki. A háboruk után először Krassó, azután Arad vármegye főispáni helytartója lett. 1825. Arad vármegye főispánjává neveztetett ki, s ezen állásában a békésvármegyei mocsaras területek lecsapolása körül fejtett ki buzgóságot. Gyermekei Béla (l. o.) és Viktor (szül. 1815 jun. 5-én) a főrendiház tagjai.
1. W. Béla báró, szül. 1811., megh. 1879 jul. 7-én. Igen fiatal korában vármegyei szolgálatban képezte magát a közpályára. Békés vármegye jegyzőkönyveiben igen sűrün találjuk az ő jegyzéseit. Szorgalmának gyümölcse volt, hogy 21 éves korában már táblabiróvá választatott s még harminc éves sem volt, mikor első alispánja lett Békés vármegyének. Két év mulva, 1839. követül küldetett az országgyülésre, hol a reformpártban jó nevü szónoknak ismerték. 1848. az új magyar kormány Békés vármegye főispánjává nevezte ki s ugyanezen időben István főherceg nádornak is udvarmestere lett. A szabadságharcban részt vett és e miatt menekülnie kellett, s mikor amnesztia útján hazakerült, 1860. kezd újra szerepelni. 1865. újra békési főispán lett, 1867. pedig Andrássy minisztériumában belügyminiszter. Vesebaja miatt két év multán visszavonult, s csak 1871. vállalta el a király személye körüli miniszterséget, melyet a Lónyay-, Szlávy- és Bittó-minisztériumokban is megtartott. 1875. a fuzió idejében miniszterelnök volt, Tisza Kálmán ugyanekkor belügyminiszter. Előkelő szerepet játszott az udvarnál is, hol csinos külseje és előkelő megjelenése kedvelt egyénné tették.
2. W. Frigyes gróf, szül. Milanóban 1842 okt. 20-án. Atyja Károly, anyja a hires Radetzky tábornagy leánya, Friderika. Fiatalabb éveiben a királyi táblán gyakornokoskodott. 1866. ügyvédi vizsgálatot tett. A képviselőházban 1878 óta tag és pedig 1881-ig a gyulai, azóta a kisjenői kerületet képviseli. A nemzeti párt tagja. Békés vármegye közigazgatási bizottságának tagja. Óriási, 90 000 holdra terjedő uradalmát maga kezeli.
Sankt, város l. Sankt Wendel.
1840 m. magas hegycsúcs a bajor Alpokban az Inn és Schliersee közt, pompás kilátással, meteorologiai állomással. V. ö. Edelmann, Der W. (Innsbruck 1887).
latin növénynév után Wenderoth György Vilmos Ferenc nevének rövidítése. Szül. Marburgban 1774 jan. 17., megh. u. o. mint a botanika professzora 1861 jun. 5. (Flora Hassiaca, Cassel 1846.)
latin növénynév után Wendland János Kristóf, Hannover mellett a herrenhauseni királyi kert felügyelője nevének rövidítése; de W. Henrik Ludolfé is, ki az előbbinek fia és utóda volt, valamint W. Hermanné is, ki ismét az utóbbinak fia és utóda. János szül. Landauban 1755., megh. Herrenhausenben 1828.; Henrik szül. u. o. 1791., megh. Teplitzben 1869.; Hermann szül. Herrenhausenben 1825. Leginkább a kerti növényeket, köztük a pálmákat, meg a Cycadeákat ismertették.
város az ugyanily nevü, vagyis Elfsborg svéd kerületben, a Wener-tó D-i végében, a tó vize és a Göta-elf közt elnyuló földnyelven, vasút mellett, (1893) 5637 lak., gabonakereskedéssel, bőr-, gyufagyártással.
(Vener-tó), Skandinávia legnagyobb tava D-i Svédországban, Wermland, Westergötland és Dalsland között. Legnagyobb hossza 180, szélessége 80 km. Területe 5808 km2, amiből 240 km2 esik a szigetre. Egyedüli lefolyása a Göta-elf, amely a Skager-rakba ömlik, mig a másik oldalon a Göta-csatorna a Wetter-tóval és Keleti-tengerrel köti össze. Legnagyobb mélysége mintegy 90 m. A Wermland felől D. felé kinyuló földnyelv, amely apró sziklaszigetek alakjában a nagy Kallandsö szigetig nyulik el, az egész tómedencét a Dny-i kisebb Dalboc-tóra s a nagyobb, tulajdonképeni W.-ra osztja föl. A W. gazdag halakban. Azon számos (30) kisebb-nagyobb folyó közül, amelyek beléje ömlenek, a Klara-elf a legjelentékenyebb. Partvidéke mindenütt termékeny.