kisközség Nógrád vármegye füleki j.-ban, (1891) 3055 magyar és tót lak.
(és nem Zács v. Zach) Felicián, előkelő nógrádvármegyei nemes, Karancs-Ság földesura a Z.-nemzetségből. Előbb trencséni Csák Máté pártjához tartozott, de aztán I. Károly király hűségére tért. A király eleintén kedvezményekkel, előkelő állásokkal akarta őt lekötelezni, de látván, hogy erőszakos, vérengző természetét nem változtatja meg, 1330 elején minden állásától meg akarta Z.-ot fosztani. Meghallván ezt Z., 1330 ápr. 17. délben Visegrádon az ebédelő királyi családra tört és kirántván kardját, Károly királyt jobb karján megsebesítette, nejének négy ujját levágta és a király gyermekeire rohant. Ezeket a nevelők, Tapolcsányi Miklós és Druget Miklós saját testükkel védték meg s ez időt felhasználva Cselénfia János al-asztalnok hátulról Z. nyaka és lapockája közé vágta fokosát (csákányát) s ugy a földre rántotta. A berohanó szolgák aztán Z.-ot fölkaszabolták. Kint leskelődő fiát szintén rögtön megölték, leányát Klárát előbb megcsonkítva városonként hurcolták s kényszerítették atyja bűnének kikiáltására, a királyi felség megsértőire szabott büntetés kihirdetésére. Másik leányát Sebét, Palásti Kopaj nejét a lévai vár előtt fejezték le. Az 1330 máj. 16. összeült országos főtörvényszék Z. nemzetségét harmadizig kiirtani rendelé. Az itélet egy szóval sem utal arra, hogy a merényletnek Z. Klára megszeplősítése lett volna az oka. A későbbi, külföldi iróktól hangoztatott mendemondát hihetetlenné teszi Erzsébet királyné igaz, mély vallásossága, feddhetetlen jelleme. Az sincs bebizonyítva, hogy Kázmér lengyel herceg 1330. vagy 1329. nálunk járt volna. V. ö. Hist. Hung. Fontes Dom. (III. 121); Fejér, Cod. Dipl. (VIII. 3. 419-427. old.); Századok (1887,, 210).
a mohammedán kánonjog egy iskolája, mely ellentétben az elismert ortodox iskolákakl (l. Fikh) a törvényfejlesztésben az irott és hagyományos források alkalmazásán túl egyéb módszert (igy nevezetesen a spekulativ elemek alkalmazását, analogiát stb.) jogosnak nem ismeri el. Neve ez arab szóból származik: záhir a. m. nyilvános külső; azaz azon kánonisták iskolája, kik csakis a hagyományos források külső értelméből, a spekulativ módszer kizárásával vonják le tételeiket. Ez iskola alapítója Dávúd b. 'Ali Iszpahánból származó teologus (megh. Bagdadban 883.). Ibn Hazm spanyolországi mohammedán teologus (megh. 1064.) a Z. módszerét a domatikára is alkalmazta. A Z. iskolájának, mely gyakorlati érvényre az Almohádok (l. o.) birodalmában jutott, most már nincsenek képviselői az ortodox iszlámban. V. ö. Goldziher, Die Zahiriten, ihr Lehrsystem und ihre Geschichte (Lipcse 1884).
Tivadar, német lutheránus teologus, szül. Mörsben 1838 okt. 10. Tanult Baselben, Erlangenben és Berlinben, 1865. Göttingában lett repetens, 1868. magán-, 1871. rendkivüli teologiai tanár, 1877. rendes tanár Kielben, 1878. Erlangenben, 1888. Lipcsében. Művei közül nevezetesebbek: Marcellus von Ancyra (Gotha 1867); Der Hirt des Hermes (u. o. 1868); Ignatius von Antiochien (1873); Acta Joannis (Érlangen 1880); Cyprian von Atiochien und die deutsche Faustsage (u. o. 1882); Forschungen zur Geschichte des neutestamentlichen Kanons (3 köt., 1881-1884); Geschichte des neutestamentlichen Kanons (u. o. 1888); Das apostolische Symbolum (1893); Skizzen aus dem Leben der alten Kirchc (1894); Einleitung in das Neue Testament (1 köt., 1897). Ezeken kivül Gebhardttal és Harnackkal együtt kiadta a Patrum apostolicorum opera c. gyüjteményt (3 köt., Lipcse 1876-78).
kisközség Ung vármegye kaposi j.-ban, (1891) 1174 magyar lak., vasúttal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
János, képiró, szül. Máramaros-Szigeten 1835 jun. 17., hol atyja kincstári nyomdász volt. Iskoláit a budai főgimnáziumban végezte három hónapi megszakítással, mely idő alatt mint honvédtüzér vett részt a szabadságharcban. A rajzolásban melyhez már gyermekkorában nagy vonzódást érzett, Klettl budai festőművész (Keleti Gusztáv édesatyja) magániskolájában nyerte az első oktatást. Művészeti akadémiát nevelő atyja korlátolt anyagi viszonyai folytán nem látogathatván, pénzügyi hivatalnokká lett s mint ilyen működött 1863-ig. Ezen idő alatt ismerkedett meg Aradon Csillagi Lajos, majd később Böhm Pál festőművészekkel, kiktől oktatást nyervén a festészetben, olyan előhaladást tett, hogy 1863. történt nyugdíjaztatása után a képirói pályára léphetett. Lakását 1869. a fővárosba tette át s itt az általa festett arcképekkel, köztük a Komócsy Józsefével, nevét eléggé jóhangzásuvá tette. Mint ilyen szerepelt a bécsi világtárlaton is. Később a II. kerületi reáliskolánál mint helyettes rajztanár nyert alkalmazást, majd miután 1874. a középiskolai rajztanári vizsgálatot is letette, a munkácsi állami gimnáziumhoz nevezték ki rendes rajztanárrá. Itt működött aztán 1892-ig, végleges nyugdíjaztatásának idejéig. Z. mint arcképfestő nagy tevékenységet fejtett ki; igy többek közt a beregvármegyei székház dísztermében a főispánok és helytartók, valamint a király ő felsége, Deák Ferenc, Széchenyi, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos nagyobb arcképeit, azután a szatmári és ungvári püspökök s azok elődeinek képmásait festette, melyeken mindenkor a lelki élet visszatükröztetésére törekedett.
falu Freiburg (ettől 3 km.-nyire) badeni kerületben, vasút mellett, (1890) 1142 lak., ismeretes a most romokban heverő Z. váráról, amelyről a Z.-i hercegek magukat elnevezték.
badeni nagyhercegségi érdemrend. L. Oroszlán-rendek.
l. Hercegovina.
az oszmánli közigazgatásban ama nagyobb hűbéres szpáhik, akiknek nagyobb hűbéri birtokuk volt, vagyis amelyek jövedelme évenkint meghaladta a huszezer oszporát. Magát a hűbérbirtokot ziámetnek nevezték. A Z. szó a török hódoltság korabeli magyar nyelvben is ismeretes volt, ahol zainyos, záhingos embernek nevezték az előkelőbb, gazdagabb urakat.