az az okmány, melyet a zálogba vevő az elzálogosítónak a zálogba vett tárgyról átadni köteles. A kézizálog kölcsönügyletről szóló 1881. XIV. t.-c. értelmében a Z.-en fel kell tüntetni: 1. a zálogba vett tárgyakról kötelezően vezetett üzleti könyv illető folyószámát; 2. a zálogbaadás idejét (év, hónap és nap); 3. a zálogtárgy szabatos megjelölését; 4. a zálogtárgy becsértékét; 5. a zálogra adott kölcsön összegét, betükkel kiirva; 6. a lejárat idejét (év, hónap és nap); 7. a lejáratig járó zálogkölcsöndíjat (gondozási, őrzési, kezelése, biztosítási és egyéb díjak s illetékek, a kamatokkal együtt egy összegbe foglalva); 8. a zálogkölcsöndíj százalékát; 9. az elzálogosító kivánatára lepecsételt zálogoknál a lepecsételésnek megtörténtét és a fél pecsétjének lenyomatát; 10. a zálogüzlettulajdonos aláirását (l. Kézizálog-kölcsönügylet és Lombard). Ha a Z. elvesz: annak megsemmisítését lehet kérni a zálogüzlettulajdonos telephelyére nézve illetékes királyi törvényszéknél. A megsemmisítési e járásra a váltótörvény határozatait (1876. XXVII. t.-c. 77-80. §) kell megfelelően alkalmazni. Tiz forintnál többre nem becsült tárgyaknál a Z. megsemmisítése nélkül is a zálog kiadandó annak, aki a tárgy ismertető jeleit előadja, a Z. elveszését a valószinüség szerint igazolja és kellő biztosítékot tesz le (melyet, ha a felek meg nem egyezhetnek, az iparhatóság állapít meg). Ezt a biztosítékot az elvesztett Z. lejárta után három év mulva vissza kell adni, ha csak időközben a Z. elő nem került. A közraktári jegy egyik alkotó részét tevő Z.-ről l. Közraktár jegy.
az a dologi jog, melynél fogva a hitelező követelésének biztosítására adott dologból kielégítést szerezhet akkor is, ha az időközben másnak tulajdonába ment is át (l. Dologi jogok). A Z. alapulhat szerződésen, birói határozaton v. törvényen; ehhez képest van szerződéses, végrehajtási és törvényes Z. A Z. tárgya szerint van ingó (kézi) és ingatlan vagy jel-Z. (l. Jelzálog és Kézi zálog). Az 1848 előtti magyar magánjogban a gazdasági élet fejletlen volta a Z. terén a zálogbirtok jogi rendszerét hozta létre, mely abból állott, hogy az adós ingatlan birtokát hitelezőjének birtokába és használatába bocsátotta. A birtok haszna tehát itt a kölcsön használati díjának volt egyenértéke. Régente a zálogbirtok hiteles bevallás és törvényes bevezetés (legitima statutio) által volt átadandó, utóbb azonan e kellék elesett (1647. CXXV. t.-c.) s elégséges volt a felek magánegyezésével létrejött átadás. A zálogbirtokos a zálogbirtokot használhatta, mint zálogot elidegeníthette és a visszaváltáskor minden szükséges és hasznos beruházás megtérítését követelhette, viszont köteles volt a birtok hasznával járó minden terhet is viselni; ha pedig a kikötött zálogidő eltelt és a teljes fizetés felajánltatott, köteles volt a zálogbirtokot kibocsátani és ha kárt okozott, azt megtéríteni. A zálogbirtok törvényes feltételekhez volt kötve, ha ezekkel ellenkezőket kötöttek ki, azok hatálytalaníthatók voltak. Ehhez képest: a) az ősi jószágot 32 évnél hosszabb időre nem volt szabad zálogba adni; b) az első 32 év el nem telvén, azt más 32 évvel megtoldani nem lehetett; c) váltságul a kölcsönadottnál nagyobb összeg nem volt kiköthető; d) a megváltás előre be volt jelentendő s határozott időben foganatosítandó; e) ha új kölcsön adatott, azokra újabb zálogos évek voltak megállapíthatók. Ha a zálogbaadó vagy jogutódai a zálogbirtokot barátságos úton vissza nem válthatták, akkor azt keresettel követelhették. Ez a kereset zálogváltó vagy zálogkereset, zálogper. E pereket az ősiségi nyilt parancs záros határidőhöz kötötte. Az 1848 előtti magyar magánjog a mai jelzálogjoghoz hasonló Z.-ot is ismert, az u. n. betáblázását (l. o.).
A kereskedelmi törvény (1875. XXXVII. t.-c.) 301-308. §-aiban a kereskedelmi forgalom egyszerüsítése érdekében nevezetes könnyítéseket tesz az alakiságokon. Elég, ha az ingó dolog (bemutatóra szóló értékpapiros), mint kézi zálog a hitelezőnek egyszerüen átadatik, vagy ha forgatható papirosok hátirattal ellátva adatnak át; kereskedelmi könyveken alapuló követeléseknél elég, ha az adósnál maradt könyvek illető helyén jegyzik fel az elzálogosítást. A hitelezőnek ilyen eetben nem is kell pert indítania követelésének érvényesítése végett, hanem vagy közvetlenül adja el nyilvánosan (piaci, tőzsdei ár szerint) v. magánúton hiteles személy (királyi közjegyző) közbejöttével, vagy pedig a biróságtól kéri az eladásra való engedélyt. Még sokkal kevesebb alakiságot szabnak a váltó törvény (1876. XXVII. t.-c.) 106. és 107. §-ai a váltóbirtokosnak, aki zálogjogát magánúton érvéynesítheti. Természetes, hogy minden esetben a történtekről értesíteni kell az adóst, akinek a vételárfelesleget is ki kell adni.
olyan névre, v. bemutatóra szóló értékpapiros, amelynek kibocsátója, t. i. az adós, azonkivül, hogy a kölcsönösszeg megfizetésére a Z.-ben meghatározott módozatok szerint kötelezi magát, egyszersmind tartozik a Z. kibocsátásával egyidejüleg akkora jelzálog-biztosítékot szerezni, hogy ebből a Z. névértéke erejéig a Z. birtokosa számára kielégítést lehessen szerezni. L. Földhitelintézetek.
a. m. végrehajtási eljárás. Az 1883. XLIV. t.-c. az adóvégrehajtásnak első fokát: a foglalást, Z.-nak nevezi.
l. Zálogjog.
az a szerződés, mellyel a zálogjog a hitelezőnek megadatik. Lehet szóbeli v. irásbeli. Jelzálognál a bekeblezési engedély okvetetlenül irásban folytatandó.
l. Kézizálog-kölcsönügylet és Lombard.
(ejtsd: zalyózscse), város Brody galiciai kerületi kapitányságban, az orosz határ közelében, a felső Szeret mellett, (1890) 6928 lak., bőrcserzéssel, vászonszövéssel és gabonakereskedéssel.
lengyel grófi család, mely 1776. kapta az osztrák grófi rangot. Tagjai közül említendő: Teofil (1760-1831), több lengyel udvari méltóság viselője, fia: József (1787-1866) szárnysegéde volt I. Sándor és I. Miklós cárnak. - Károly (szül. 1834.) csász. és kir. kamarás és osztrák miniszteri ranggal felruházott követ, ki jelenleg Kairóban az egyiptomi állami adósság igazgatóságánál van alkalmazásban.
község Lika-Krbava vármegye otocsáci j.-ban, (1891) 1139 horvát-szerb lak.